FINAL FANTASM (HUN)

3. fejezet

A tóparti dokk felé vettük az irányt mert a bolt a túlparton volt. Mikor odaértünk a hajók többségében vagy már ültek vagy pedig tele voltak pakolva. Ekkor megláttam egy régi ismerősömet. Azonnal megragadtam Eita karját és odavonszoltam hozzá.

- Rég nem láttalak Aoto - mondtam mire ő hátrafordult és elmosolyodott

- Én sem láttalak már egy ideje Yuta - és kezet nyújtott - jó újra látni. Mi szél hozott?

-Tudod volt egy kis konfliktusunk pár birodalmi katonávl és ez lett belőle - mutattam végig az öltözékemen - Mellesleg ő itt Eita

- Örülök a találkozásnak. Én Aoto Kaneko vagyok. - nyújtott kezet a másik fiúnak is - Yutával volt néhány közös ügyünk a múltban

- Én még csak most találkoztam vele mert kiszabadított - válaszolta Eita miközben kezet ráztak

- Nahát nem is tudtam hogy ennyire lágy szíved lett öregem

- Ne marháskodj! - válaszoltam - na de nem azért jöttünk hogy cseverésszünk. Át tudnál minket vinni a túlpartra?

- Persze, Darumához?

-Aha

Ezzel beszálltunk Aota hajójába és elindultunk a túlpart felé. Az út többnyire csendben telt mert mi fáradtak voltunk és a kapitányunknak meg koncentrálnia kellet. Csak pár kissebb hajó ütközött belénk. Útközben Eita kicsit elszunyókált és a fejét a vállamra döntötte. Ettől olyan forró lett az arcom mint a tűz. Nemsokára Én is lehunytam a szememet.

Aoto éles hangjára ébredtem ami azt jelentette hogy megérkeztünk a túlpartra. Ezután kiszálltunk és elköszöntünk a kapitányunktól elindultunk a zöldes tó partján Madame Daruma kacatbltjába. Az úton Eita egész végig bámészkodott és csodálkozott a város zsúfolt de mégis kellemes hangulatán.Én már sokszor mentem végig ezeken az utcákon úgyhogy inkább a tolvajokra figyeltem. Relative szerencsénk volt mert csak tizenötször próbáltak kirabolni, amiből persze Eita egyet sem vett észre.

Mikor végre elértük a kacatboltot a lelkesése hál istennek alábbhagyott. a bolt kívülről ugyanolyan lepukkantnak láccott mint a tobbi épület a környéken de amint félrehúzta az ember a vörös függönyöket máris egy takaros helyiségben találta magát. Körülnéztem és mint mindig most is át lett rendezve a fogadószoba a legutóbbi látogatásom óta.

- Daruma! - kiáltottam fel

- Máris egy pillanat - jött a válasz

Az egyik függöny mögül pár perc múlva előlibbent Daruma. A kócos rózsaszín haja és a piszkos kötény arról árulkodott hogy éppen a kovács műhelyében babrált valamivel amiko befutottunk.

- Nahát te meg mibe keveredtél már megint ? - kérdezte egyből

- Hosszú sztori - válaszoltam

- Ki vele - Nézett rám mérgesen - és ki ez a másik srác veled?

- Ő itt Eita

- Nahát miért vágsz ilyen fura arcot? - Fordult a másik fiú felé - ja meg van! Arra számítottál hogy egy öregasszony leszek nem pedig egy veled egyidős lány

- Hát igen - felelte zavarta Eita

- Na tehát hogy hogy itt kötöttetek ki? - tért vissza az eredeti kérdésére Daruma - gyertek üljetek le, főzök teát és elmesélitek

Mikor mind a hárman egy csésze tea társaságában leültünk elmondtam az egész története. Az erdei harctól kezdve a folyami hullákig. Ezután következett Damura két órás prédikációja arról hogy nem kéne mindenbe beleütnöm az orromat és hogy ne halyigáljak hullákat a folyóba.

- Nade szerinted jobb ha megtalálják a hullákat?

- Hát az se jó de így a vizet mérgezed- vágott vissza a lány

- Jobb lenne ha megölnének?

- Nem........ - kezdte a teáját bámulni

- Na látod!

- Rendben akkor tehát azért jöttetek mert szükségetek lenne pár dologra

- Pontosan - vágta rá Eita azonnal. Látszott rajta hogy örül hogy végre ő is megszólalhat

- Remek de nagyon fáradtak lehettek ezután a sok hulla hordás után.

- Igen de..... - kezdtem volna

- Semmi de itt maradtok estére, a többit meg reggel megbeszéljük - vágott a szavamba Daruma - Szerencsétekre van egy plusz szobám

- Nagyon köszönjük - mondta Eita

- Semmiség - állt fel - gyertek megmutatom a szobát

Ezután Daruma összeszedte a csészéket majd eltűnt a konyhában. Pár perccel később egy portörlővel és néhány ronggyal tért vissza. Azt mondta hogy ha használni akarjuk a szobát akkor ki kell takarítanunk mert vagy száz éve nem használja. Miután a kezünkbe nyomta a takarítóeszközöket felterelt minket az emeletre és megmutatta a szobát. Amikor beléptem azonnal feltűnt a vastag porréteg a pókhálók és a döglött patkányok. Borzalmas látvány volt de legalább volt még egy kis energiánk a takarításhoz.

 - Bocsi hogy megkérdezem de miért csak egy ágy van? - fordult vendéglátónk felé Eita. Miután én is jobban körülnéztem nekem is feltűnt ez az apróság.

- Oh el is felejtettem hogy legutóbb amikor a rablók be akartak törni a másik ágyat a fejükre dobtam és az eltört - válaszolt a nevetve Daruma

- Értem. Szerintem ezt az egy éjszakát kibírjuk egy ágyban, nem? - kérdeztem Eitától

- Ha neked nem probléma - vont vállat

- Hurrá akkor nekem itt nincs is több dolgom - mondta a lány - mellesleg fürdő a folyosó végén

A takarítás még legalább eltartott egy óráig. Elképesztő hogy miket találtunk. Volt ott mindden a döglött bogaraktól kezdve a mérges pókokon át a mutáns patkányokig. Az tudtam hogy Daruma néha Elvarázsolt vagy éppen átkozott pengéket kovácsol de mutálódott rágcsálókra nem számítottam. A takarítás befejeztével kölcsönkértem Damurától két inget és az egyiket odaadtam Eitának és elmentem megmosakodni. Mikor mid a ketten elkészültünk elhatároztuk hogy nem szólunk semmit csak alszunk. Én elfordultam hogy a másik fiú ne lássa a tű vörös arcomat

- Jó éjt - szólt pár perc múlva Eita

- Neked is - válaszoltam halkan

Nemsokára már mindketten mélyen aludtunk.