F R I C I

Második felvonás

2015/október /03

     Már szeptember is eltelt, de az időjárás még mindig nem volt hajlandó eldönteni, hogy még marasztalja-e a nyarat, vagy őszhöz híven kezdje felkészíteni az embereket a téli hidegre. Kora reggel még a lehelet is látszott, míg délután –vagy már délben is-, kellemes napsütéses volt az idő.
Frigyes épp ezen elmélkedve sétált iskolája felé. Fekete sálját kicsit megigazította, hogy takarja száját, kabátját is jobban összehúzta magán, nem volt fázós, de ez a hideg még őt is megborzongatta. Gondolatai lassan átterelődtek a természet generálta viszontagságokról a biológiafeleléshez és a megtanulandó franciaszavakhoz, amikről sikeresen megfeledkezett és csak reggel vette észre, hogy füzetébe hatalmas piros betűkkel fel van vésve a „TANULNI!" szó. De nem okolható a fiú gondatlansága miatt, van neki elég baja. Példának okáért Ádám. Ádám. Mormogta magában a nevet. Be kellett vallania nem volt szerencsés az első találkozásuk, de a többi se sikerült valami fényesre. Mikor arra került a sor, hogy valami csoda folytán szóba kellett állniuk egymással annak oka legtöbbször Frici megfedése volt, vagy egy jól irányzott beszólás az osztályfelelős felé. Mind a kettőjüknek meg volt a vélemény a másikról. Weörös fejében egy nemtörődöm, rosszindulatú, trehány, ateista seggfej volt a fekete hajú, de Máté lelki szemei előtt sem lebegett pozitív kép, ha rá gondolt. Ő egy beképzelt, mindentudó, tanárkedvencnek könyvelte el magában.
Oh, pedig mekkorát tévednek egymással kapcsolatban! Igen, Kassai tényleg nem hitt Istenben és kívülről valóban egy felszínes óvodásnak tűnt, de megannyi pozitív tulajdonsága volt, úgy ahogy Ádámnak is, és egészen sok hasonlóság is volt közöttük. Mind a ketten álarcot húzva palástolták személyiségeik mélyét és kompenzálták az elrejtett darabokat valamiképp. A barnahajú a tanulásba menekült, Frigyes pedig Földhöz kötött szellemként bolyongott.
A fiút egy hirtelen hang zökkentette ki monoton elmélkedéséből. Pár kiabálást vélt felfedezni a valóvilágból, amihez hamarosan alakok is társultak, pontosabban három. Egy magas, szemüveges fiúé, egy alacsonyabb lányé és Nátáné. Ahhoz képest, hogy milyen szkeptikusan állt az új emberekhez egészen jól beékelődött az osztályközösségbe és ez alatt a röpke egy hónap alatt a hierarchia is úgy-ahogy felállt.
Kikerültek lányok közül az osztály kurvái, a stréberek, a focisták, a fiúk közül a „jó pasik" státusszal rendelkezők és így tovább. Volt pát joker is például az előtte álló, Misi, akinek az igazi neve Emese, őt mindenki úgy emlegette, hogy „a lány, aki fiú". Ez a leírás tökéletesen illet rá, rövid, felnyírt szőke haja volt, ami elől kicsit hosszabbra volt hagyva, a pubertás még nem környékezte meg, mivel alacsony maradt és elöl is lapos volt, bár állítása szerint a fásli miatt. Vagy ott volt Nátán, srác létére karkötőt viselt és imádott rajzolni. A harmadik bandatagról nem lehetett mit mondani, őt beskatulyázták annyival, hogy magassága és arca miatt döglenek utána a lányok. Ő, mint negyedik, hivatalos rosszfiúként volt bejegyezve a ranglétrán. Furcsa kis társaság voltak ők négyen, nem mondhatták, hogy barátok, inkább összeverődtek és egész jól működött a dolog. Szabadidejükben Frigyes vezetésével torpedózták meg a tanárnőjük nyugodt tanításról kialakított képzeteit, nem is csoda, hogy gyorsan kihozták a sodrából és nem voltak közkedveltek más pedagógusok körében sem. Mára is hasonlót terveztek, csak nem tanárral, hanem diákkal. Mindegyiküknek meggyűlt már a baja az osztályfelelősükkel, Ádámmal.

- Frici! – integetett Misi vidáman és a többiek is utánozták mozdulatban, több-kevesebb lelkesedéssel.

- Jó reggelt. – biccentett az összegyűlteknek. – Mindenki elhozta azt, amit beszéltünk?

- Bluetooth-os hangszóró itt! – emelte ki okkersárga pulcsija zsebéből Nátán az említett tárgyat.

- A „magazin". – somolygott Viktor és kicsit feljebb tolta orrán szemüvegét, majd fél kézzel kibányászta táskájából az felnőtt újságot.