F R I C I

Első felvonás

2015/szeptember/01

     Diákok százai cikáztak az utcákon, páran gyalog, mások biciklivel vagy busszal, a szerencsésebbek pedig kocsival. A fekete-fehér tömeget csak néhány felnőtt színes ruházata törte meg. Az utakon már beállt a dugó hiába volt csak negyed nyolc, innen-onnan felhallatszott halk dudaszó, fékcsikorgás, motorok búgása, de volt jobb dolga is az embernek, minthogy ezekre figyeljen. A fiatalabbak még izgatottan rángatták szüleiket a tudásépülete felé, míg az idősebb korosztály tagjai lehajtott fejjel kullogtak, akárcsak a halálra ítélt rabok, akiket a guillotinhoz kísérnek.
Máté is egy volt az utóbbi csoportból, idén kezdte a kilencedik osztályt a Szántó Gellért Református Gimnázium és Mérnöki Szakgimnáziumban, de ez a tény nem hozta lázba. Úgy gondolta ez is csak egy új év lesz, semmi több. Az új emberek megismerésének gondolata sem mozgatta meg fantáziáját, sőt inkább feszéjezte a tény, hogy egy teljesen új közösségbe lesz bedobva. De nem kellett félteni, Kassai Frigyes Máté nem az a fiú volt, akit megijeszt pár kihívás, vagy néhány szentfazék osztálytárs, egyszerűen csak nem volt az a barátkozós fajta és nem érezte jól magát nagy tömegben.

- Oh, még ez a kicseszett nyakkendő is... - dohogott magában, miközben idegtől remegő kezeivel mikor már negyedszer kötötte újra a sötétkék anyagot, amin ott virított az iskola címere aranyszínű cérnával hímezve. Frigyesnek kedve lett volna letépni magáról a kultúrmadzagot, mondhatni irritálta a nyakába aggatott ruhadarab, képzeletében leginkább egy akasztókötélre hasonlított, még a hurok is stimmelt. – Már csak egy szék kéne és felakaszthatom magam. – motyogta tovább miközben előrelépett párat, látóterébe bekúszott egy hatalmas, fehér, tekintélyt parancsoló épület, a Csonkatemplom. Fújtatva nézett volna fel istenházára, de megütközött valamiben, pontosabban valakiben. Szemeit az akadályra vezette és kissé elcsodálkozott, hátralépett egyet, hogy jobban szemügyre vehesse az előtte állót. Egy nála nagyjából öt-hat centiméterrel magasabb fiú volt a ludas. Barnaszínű haja szépen hátranyalva, szintén barna szeme szúrósan pásztázta, kreolos bőrén enyhe pirosság jelentkezett, vékony ajkait vonallá préselte, egyenes pisze orrát apró fintorra húzta, fehér inge frissen vasalva simult testéhez, fekete nadrágja tökéletesen passzolt hosszú lábaira és a nyakkendője is jól volt megkötve. Aránylag szép arca volt, testalkatra is normális volt, de valami nem tetszett Frigyesnek benne. Az öltözékében semmi kivetni valót nem talált, azon kívül, hogy messze jobban festett, mint ő kusza fekete hajával, ráncos, épp-most-téptem-ki-a-kutya-szájából kinézetű ingével és farmerével, na meg megkötetlen nyakkendőjével, ami úgy lógott nyakában, mint egy döglött nyest. Tekintetét visszavezette a fiú arcára, aki időközben még mérgesebben nézett rá. Ez az! Csillant fel szeme, mert rájött zavara okára. Az arckifejezése nem tetszett neki, az a mindentudó, fennhéjázó grimasz!
Lehet túl sokáig nézte, mivel a másik megköszörülte a torkát, ő pedig elvigyorodott. Nem adja meg ennek a fiúnak azt az örömet, hogy magyarázkodni láthassa, csak azért mert egymásba ütköztek. Szemeit még jobban a másikéba fúrta és szoborrá dermedve nézett. Ott álltak a templomtól pár lépésre és csak egymást bámulták, mint két mindenre elszánt állat. Végül Máté szólalt meg.

- Ha arra vársz, hogy majd én bocsánatot kérek, akkor felejtsd el. Te is ugyanúgy belém jöttél. – vont vállat és alig várta a reakciót. Be kellett vallja magának, hogy őszintén meglepődött. A barna is csak megrántotta a vállát és bement a színes ablakos épületbe. Egyáltalán nem ezt várta, azt gondolta, hogy majd nekiáll vele veszekedni, vagy kioktatja, de nem. Egyszerűen csak elment. Elégedetten elmosolyodott és ős is bement. Helyet foglalt az egyik padban, ami az ő osztályának volt felcímkézve, vagyis a 9A-nak.
Percek elteltével pár lány ült le mellé, szám szerint hárman. Egy magas, göndör szőke hajú, egy világosbarna, aki belekarolt, egy kócos vöröses hajúba. Talán az utolsó lógott ki kicsit közülük, nem csak a fiúsan megkötött kravátlija miatt és nem is a sok fülbevalója miatt, hanem egyedül ő mérte végig, méghozzá szemérmetlenül és hosszan. Könyökkel kicsit megbökte a mellette ülőt, aki kuncogva rázta meg a fejét. A vége az lett a kis jelenetnek, hogy már a másik kettő is megnézte és susogtak valamit maguk között valamit. Frigyes csak villantott feléjük egy hamis mosolyt majd előrefordult. Nem igazán érdekelte az, hogy felkeltett pár lány figyelmét.
Végül egyre többen érkeztek meg az osztályból, elég vegyes kis közösség gyűlt össze. Az atya is bejött és elkezdett prédikálni. Máté szinte halálra unta magát és ismét felmerült benne a nyakkendő fujtó huroknak való használata...