F R I C I

Kilencedik felvonás

2016/június/15

    Diákok százai cikáztak az utcákon, páran gyalog, mások biciklivel vagy busszal, a szerencsésebbek pedig kocsival. A fekete-fehér tömeget csak néhány felnőtt színes ruházata törte meg. Az utakon már beállt a dugó hiába volt csak negyed nyolc, innen-onnan felhallatszott halk dudaszó, fékcsikorgás, motorok búgása, de volt jobb dolga is az embernek, minthogy ezekre figyeljen. A fiatalabbak még izgatottan rángatták szüleiket a tudásépülete felé, míg az idősebb korosztály tagjai lehajtott fejjel kullogtak, akárcsak a halálra ítélt rabok, akiket a guillotinhoz kísérnek. Fricit elfogta az a bizonyos 'de ja vu' érzet. Utolsó napjuk volt a mai az iskolába mielőtt megkezdődhetne a három, illetve kettő és fél hónapos pihenés. Tagadhatatlanul várta a említett intervallumot, tervei voltak dögivel. Listája főbb pontján szerepeltek az alábbiak: 1. Összeszednie régi haverokat egy estére, 2. Felutazni Makóra, 3. Pár emberrel kimenni egy elhagyatott tanyára, 4. Ádámot rávenni egy görbe estére augusztus 31.-én. Ilyen és efféle gondolatokat dédelgetve ballagott a Csonka templom felé, miközben egyre idegesebben próbálta megkötni ismét a nyakkendőjét. Végül egy sóhajjal nyugtázta magában, hogy már nagyon meg kéne tanulnia megkötni azt a fránya kravátlit. Pont mikor felnézett a sikertelen műveletből beleütközött valakibe. Fel sem kellett néznie ahhoz, hogy tudja kibe. Fesztelenül köszönt rá barátjára.

- Jó reggelt Ádám!

- Hogy te még egy év alatt sem változol semmit. – hitetlenkedve csóválta meg fejét a barnahajú fiú, ahogyan végignézett Frigyesen. Fekete haja kócos volt, ingje gyűrött, zöld szeme rakoncátlanul csillogott odalógó tincsei mögött, ajkai féloldalas mosolyra voltak húzva, nyakkendője csak úgy lógott nyakába, mintha semmi jobb dolga nem lenne. – Mi van a nyekkendőddel? – kérdezte élcelődve.

- Egy; gyűlölöm. Kettő; értelmetlennek találom a hordását. Csak egy szexualizált státuszszimbólum, ami még egy akasztókötélre is hasonlít. Három; nem tudom megkötni.

- Hogy érted, hogy szexualizált? – nevetett fel a barnaszemű meglepetten. Komolyan kíváncsi volt a magyarázatra.

- Így. – egy egyszerű kézmozdulattal imitálta elméletét, vagyis mutatóujját végigvezette inge gombjain, ahol a nyakkendőnek kéne lennie, ha meg lenne kötve. Kezét slicce felett állította meg, Ádámnak világos lett mire is gondol. – Konkrétan egy nyíl. – rázta meg fejét Frici.

- Van benne igazság. – nézett le megára a másik – De akkor is kötelező, szóval mindegy. – vállat vonva pillantott vissza barátjára – Hogy is volt az a bizonyos harmadik érved? Nem tudod megkötni?

- Nem. – felelte egyszerűen.

- Kilencedikes vagy, tizenhat éves és egy alap dolgot nem tudsz megtenni.

- Egyszerűen nem igazán volt szükségem erre a tudásra. Ha már magasztosabb, itt megjegyezném, hogy egy iskolai esemény egyáltalán nem esik ebbe a kategóriába, akkor inkább csokornyakkendőt hordok. – egy ideig még továbbvitték a kultúrmadzagos témát, amit Misi zavart meg, aki készségesen megmutatta a fekete hajúnak, hogy kell – ahogy fogalmazott –„szakosan" megkötni az anyagot. Ádám csipkelődve megjegyezte, hogy még egy lány is meg tudja csinálni. Ezzel a mondatával egy kisebb lavinát indított el, mivel a szőke belekezdett egy egész előadásba a transzférfiségről és annak biológiailag bizonyíthatóságáról, meg arról, hogy az emberek milyen elfogultak. Végül megbékélt azzal, hogy kapott egy bocsánatkérést és bementek a templomba.
Az mise szokásosan unalmasan telt, jobb elfoglaltság híján Frici a padok erezetét követte végig ujjával és fél füllel hallgatta a sutyorgásokat a lányok felől. Mosolyogva konstatálta, hogy bizony a kis szenteknek sikerült valahogy alkoholt becsempészniük. Valahogy érezte, hogy ebben benne van pár kanos felsős keze, akik pár szempilla rebegtetés miatt már szaladtak is a közértbe hátha lesz valami jutalom érte, de ha az nem is egy becsiccsentett fruskára könnyebb hatni, mint egy józanra. Unalom szülte gondolatai oda vezettek, hogy elkezdte tenni a voksokat, hogy ki lesz először terhes és mikor. A képzeletbeli pontozóversenyt Kriszti egyik barátnője nyerte Ágnes, aki még a templomba is képes lett volna köldökig kigombolt blúzzal bemenni és csak az atya kérése húzta összébb magán. Frigyes sem volt még mindig hívő, de felfogta és már-amennyire tiszteletben tartotta a szokásokat, vagy legalábbis próbálta nem szánt szándékkal szembeköpni azokat.
A mise véget ért és kimehettek a fehér épületből. Fellélegezve hagyták maguk mögött Isten házát. Kassay merengve somfordált legjobb barátja mellé.

- Szerinted ki lesz először terhes?

- Tessék?

- Azt kérdeztem, hogy szerinted ki lesz először terhes az osztályból. Én Ágira tenném a voksot. – mutatott Frigyes az említett lányra. Ádám csak bólintott, ahogy ő is végiggondolta a lehetőségeket – Szerinted mikor?

- Jó kérdés. Talán... jövőre. Hány éves most? Tizenhat? Ha rajta múlik, nem lenne gyereke, nem tűnik egy anya-típusnak. Inkább gondatlanságnak mondanám, ha így történne. – Ádám frusztráltan beharapta alsóajkát, ahogy beleképzelte magát egy ilyen helyzetbe.

- Értem mire gondolsz. A jelenlegi barátját elnézve olyannak tűnik, aki a „majd időben kihúzom" eszmét követi vagy a „majd érzem"-et. – megcsóválta a fejét, mélyen sajnálta emiatt Ágnest.

- Istenem, Frici. – halántékát masszírozva nézett félre a barnahajú – Ha valamit nem mondok ki konkrétan az azét van, mert gondolom érted, nem kell taglalni!

- Tudom, hogy ezért nem mondod ki, de szeretem a nyilvánvaló dolgokat kimondani. Főleg, ha feszélyez téged a téma. – elvigyorodott és egészen közel lépett barátjához – Tudod mi lenne vicces? Ha valaki egy kis lidokaint kenne a kotonra.

- Eszedbe ne jusson! Kérlek azt ne mondd, hogy megtetted! – Ádám arcára komoly félelem ült a mondat hallatán, szemei össze-vissza cikáztak Frigyes és a lány között, akit már át is karolt felsőbb éves párja.

- Nem, de komolyan ennyire elvetemültnek gondolsz? – ellépet tőle, így már nem volt mulatságos, hogy komolyan vették – És ha benyögném, hogy amúgy gyerekeket tartok a pincémben? Vagy időseket rablok el? Hobbiszinten galambokat csonkítok svéd death metal zenére? – hangja mindvégig a szarkazmustól csöpögött és még halkan horkantott is a végén, ezzel megkoronázva mondanivalóját. Felvonta szemöldökét és válaszra várt.

- Miért pont svéd death metál zenére?

- Furcsa, hogy egy ragadta meg a fantáziádat. – megjátszott sértettsége már el is illant, helyette mosolyogva nézte a kérdőtekintetű, tökéletesen elegáns Ádámot – Ez egészen egyszerű. A svéd nyelv elég komplikált hangokból áll, amihez kell a torok, mivel főleg onnan beszélnek. Torokhangokkal. A metál pedig egy eleve ordibálós, hangos, hörgős zene. A death metál legalább kétszer annyira, abba már alig van zene. Ha ezt összerakjuk, gondolj bele, milyen ördögi mű lesz a vége! – széttárta karjait, akárcsak ha egy világmegváltó tervet adott volna elő. Osztálytársa csak nevetve hátba veregette.

- Értem, értem. – bólogatott a másik maga elé téve kezét. A kis magyarázat után osztályuk után siettek a terembe, ahol egy hosszú-hosszú osztályfőnöki órának néztek elébe mielőtt végleg belevethetnék magukat a nyár adta szórakozásba. Frici továbbra is agyában kavargó furcsa gondolatokkal töltötte el idejét, Nátán rajzolt, Misi a pad alatt telefonozott – ami felért egy orosz rulettel, mivel Sarlói szeme egyszer olyan éles, mint egy mesterlövészé, máskor pedig még a félszemű pedellusé is jobb az övénél, Viktor a nyitott szemmel való alvást gyakorolta úgy, ahogyan a diákok legnagyobb része. Ádám valamelyest próbált figyelni, de már őt is kecsegtette a szünet közelsége, ezért ez egyre nehezebb volt számára minden perccel. Koncentrációját egy, a hátának dobott cetli zavarta meg, amit feltehetőleg zöldszemű barátja írt és hajította el.

Ha Sarlói befejezte a kínzásunkat, gyere a főkapuhoz! A srácokkal elmegyünk fagylaltozni. –F.