F R I C I

Nyolcadik felvonás

2015/február/05

     - Jól van, egy-kettő! – harsant fel Tibor hangja, aki direktort megszégyenítő fegyelemmel próbálta osztályát rávenni a közös munkára. Már két napja az előadásukon kéne dolgozniuk, de a diákok nagy része angolosan távozott a próbákról, ezzel magára hagyva azokat, akik megpróbáltak tenni az ügy érdekében. Ezek a bizonyos lelépők közül volt egy Frici is, na meg barátai. Varázslatos módon Viktornak mindig akadt valami dolga, Misi felszívódott, Nátán rajzképzésre hivatkozna tűnt el, bár ő hellyel-közzel részt vett a munkában. A tegnapi napon Sarlói tanárnő is megelégelte, ezért osztályfőnöki órán felvilágosította a nebulókat, hogy aki kegyeskedik elhagyni a termet utolsó óra után az figyelmeztetést, de egyest is kaphat. Ez a bíztatás nagyban elősegítette a csapatmunkát, így az osztály egésze a helyén volt. Csak azzal a csekély problémával nem számolt a nő, hogy hiába lesznek ott, attól még nem biztos, hogy dolgozni is hajlandóak lesznek. Végül megelégelte a dolgot és a semmiből kinevezte Tibort a rendezőnek és nemes egyszerűséggel elment a tanáriba magára hagyva a gyerekeket.

- Tibor, hagyd, megoldom. – állt fel helyéről az osztályfelelős, Ádám. A megszólított fiú készségesen iszkolt a padja felé, kifejezetten örült, hogy neki már nincs dolga. A barnahajú a táblához ment, kezébe vette a krétát és elkezdett írni. Három szó díszelgett a fekete felületen: Főszereplők, Mellékszereplők, Díszlet. Miután végzett ütemesen kopogtatta ujjait a tanári asztalon. Az osztály halkulni kezdett. – Köszönöm. – bólintott, mikor csend lett – Mint tudjátok előadást kéne adnunk. Először vegyük végig ki-mirelenne kéépes. Tegye fel az a kezét, aki hajlandó kicsit több szöveget tanulni. – pár túlbuzgó diák és reflektorfény szerető lány keze a magasba lendült. – Rendben, most az, aki csak pár mondatot akar mondani. – ismét felírta a jelentkezők neveit. – A maradék megkapja háttérmunkákat és a humánfalvédők szerepét.

- Ez mind szép és jó, de mit adunk elő? – kotyogott közbe az egyik igen kivágott pulcsis lány.

- Ez lenne a következő. – mondta Ádám. – Mivel egyházi iskola, a tanároknak imponálna valamilyen bibliai történet. Jó lesz valami ismert.

- Mondjuk Noé bárkája, úgy is sok a marha! – vihogtak fel az előző felszólaló barátnői.

- Nagyon elmés vagy Kriszti, kár, hogy a ribanc nem egy állatfaj, mert tenyészetünk lehetne belőletek. – morogta hátul Frigyes, mire Nátán oldalba könyökölte, nehogy újabb harcot szítson ki padtársa maga és a lányok között. Mikor évelejekor visszautasította a meghívásukat a lányoknak, azóta marják egymást előszeretettel. Kriszti a fiú válaszára csak hápogva méltatlankodott, a szócsatát Ádám megfedő hangja zavarta meg:

- Elég legyen, nem igaz, hogy két percre nem tudtok viselkedni. Ha így haladunk estig itt eszünk, ergo még több időt kell együtt töltenetek. – mind a ketten elcsendesedtek. – Helyes. Akkor van valakinek komoly ötlete?

- Mária és József? Úgy is nem rég volt karácsony. – vetette fel Menta mosolyogva. Még elhangzott pár történet – mily' meglepően csak azok szájából, akik néha figyeltek hittanórán -, de végül maradt Menta ötlete.

- Akkor szereposztás. Ki akar Mária lenni? – kérdezte Ádám és már írta is a szereplőválogatáshoz való táblázatot. Kriszti vadul kalimpálva jelezte, hogy ő akar lenni. Erre Frici felnevetett, a szempárok rászegeződtek.

- Mi olyan vicces? – húzta fel orrát a jelentkező.

- Ja, semmi csak eszembe jutott, hogy pont te akarsz lenni a szűz. – megrökönyödve sütötte le szemét osztálytársnője, de hamar megtalálta a hangját.

- Ó, mert mindenki kedvenc Frigyese biztos olyan ártatlan, mint egy ma született bárány, igaz?

- Hát rajtam nem ment át a fél évfolyam. – vonta meg a vállát nemtörődömül. – Még egy srác is jobb Mária lenne, mint te. – vigyorgott rá Krisztire, aki most elhallgatott, udvarhölgyei vicsorogva méregették a felvágott nyelvű Kassait. Az utálatot sugárzó szemezést ismét Ádám zavarta meg.

- Jó, ejtsük a veszekedést. Valaki akar Mária lenni?

- Szerintem tökéletes lennél a szerepre! – somolygott Frici, hogy kicsit feszítse még a húrt. Őszintén megvallva, tényleg eltudta volna képzelni barátját a szent asszonyként. Fiúhoz képest kecses volt és... ártatlan. Nem Frigyes! Nem! Ő a legjobb barátos! Weörös arca kis fintorba torzult, de értette a viccet.

- Ez nem is rossz ötlet! – szólt közbe Menta, aki híresen szerette a csoportmunkákat és nem volt rest kivenni belőle a részét. – Ezek mindig olyan unalmasak, egy kis vicc, vagy szerepcsere feldobná! – az ötletre helyeselni kezdtek, főleg az osztály nőnemű tagjai pártolták, és a másik nemből is csak keveset húzták a szájuk. Végül mindenki rábólintott.

- De sokkal több a fiú, mint a lány. – gondolkodott Viktor, de Misi leintette.

- Nem baj, akkor csak néhány szerepcsere lesz, a többiek maradnak a helyükön. – erre is küldtek egy áment, így elkezdődhetett a munka. A szerepek elég színesek lettek. A három királyt vállalta el: Viktor, Misi, Tibor; a pásztorok: Nátán, Gábor; a Názáretiek: Kriszti és a barátnői, meg két fiú, a fogadós: Zsolt, Mária: Ádám, József: Frici, Jézus: Menta – magassága és haja miatt esett rá a választás -; a többiek pedig élő díszlet, vagy állatok.

- Akkor ezt mára befejeztük. – sóhajtott lemondóan Ádám. Nem fülöt a foga a női szerephez, de belemet miután Frici felajánlotta, hogy vigaszdíjként szöveget fog tanulni, ezért ő kegyesen rásózta József szerepét. De azt nem sejthette, hogy barátja belül tombol az örömtől, a haragtól és a kétségbeeséstől. Úgy érezte a feketehajú, mintha a Sors fogott volna össze ellene... Sejtette, hogy ezek a próbák közel sem lesznek olyan jó murik, ahogyan elképzelte.
A napok gyorsan teltek. És ismét osztályfőnöki óra lett, ahol tanárnőjük kihasználva az alkalmat magára hagyta a fiatalokat. Egész jól mentek a próbák, kezdett összeállni a darab. Hiszen már csak egy hetük maradt a bemutatásig. Egy szerdai napon már jelmezestől akartak próbálni, díszletekkel, hogy lássák, hogyan is nézne ki a dolog teljes egészében. Páran felajánlották, hogy a kellékeket megoldják. Nátán pár nap alatt összedobott egy hátteret, ami a kevés idő és osztálypénz keretéhez képest jól nézett ki, pár lány szerzett kék kendőt, meg egy szoknyát Máriának, Józsefnek egy köpenyt. A bárányoknak igen egyszerű dolguk volt, nekik csak egy mintanélküli fehér felsőben kell lenniük, a pásztoroknak meg bot a kezükben és kész is a nyáj. A királyokkal már egy fokkal nehezebb dolguk volt. Mirhát, tömjént és aranyat nem lehet kapni egy Debreceni kisboltban, így hát kreatívan vettek néhány füstölőt, meg aranypénz alakú csoki korongot, egy dobozra meg ráírták, hogy mirha. A színészek az előkészületek és kipakolás után elvonultak az egyik öltözőbe, amit éppen nem használtak. Ádám idegesen szorongatta a kezében a kapott ruhadarabokat, Frici is hasonlóan görccsel a gyomrában közeledett az öltözőhöz, de ez rajta cseppet sem látszott.

- Hát, hajrá! – eresztett meg egy vigyort barnaszemű haverjára, aki még mindig ujjai között gyűrögette a kékszínű anyagot. – Vagy azt akarod, hogy segítsek?

- Nem! – vágta rá túl hamar. Máténak ez felért egy rúgással. Gondolta, hogy Ádám nem fog hozzá kecsesen odakúszni, érzékien ledobni magáról pulcsiját és a fülébe búgva kérni, hogy húzza fel rá azt a szemérmetlenül lenge szoknyát..áh, ő soha. Istenem Frigyes állj már le! Kurvára állj le! Lemondani, ismerős? Lemondani! Miközben önmagát korholta elsütött még egy viccet és ő is elkezdett átöltözni. Nagyon nagy akaraterő kellet hozzá, hogy ne bámulja olyan feltűnően a kékbe öltözött Weöröst és kivillanó bokáját. Nem volt egy crossdressing fanatikus, de be kellett vallja, hogy nem vetette meg a női ruhás Ádámot. Lemondani!
Már mindenki kifele battyogott a teremből az előadás után, jól ment a próba, nagyjából mindenki tudta a szövegét és a végére már fel is oldódtak. Frigyes egy köszönés után hagyta magára a pakoló osztály és azon gondolkodott, hogy hogyan volt akkora nyugalma mikor közel kellett vonnia magához Ádámot és átkarolnia. Arra jutott, hogy biztos azért, mert jól tudatosítja magában azt, hogy csak barátok. Szomorkásan elmosolyodott.