F R I C I

Hatodik felvonás

2016/január/29

     - Ah, Ádám... Baszd meg, adj egy aszpirint, mert itt pusztulok meg. – masszírozta tarkóját Frici hátha enyhítheti fejfájását, ami szerencsétlenségére sehogy sem akart csillapodni. A fiú épp a házigazda ágyán szenvedett és reménye szerint elég látványosan, hogy észre is vegyék. De terve meghiúsulni látszott mivel barátja rá se nézett, sőt még le is pisszegte. Frigyes duzzogva szusszant a –szerinte- méltatlan bánásmód miatt. – Ne csináld már! Átbuszoztam miattad a városon és csak egy fájdalomcsillapítót kérnék. – semmi válasz. Ádám továbbra is a monitort nézte és szinte rekord gyorsasággal gépelt. Máté kezdett azon gondolkodni, hogy ha így folytatja, akkor vagy a billentyűzet vagy az azokon kopogó ujjak fognak kigyulladni a sebességtől. A zöldszemű vállat vonva és kissé sértődötten ment ki a szobából. Körbejárta a vendégszobát, a kamrát és végül megtalálta, akit keresett. A nappaliban, piros, pár számmal nagyobb pólóban és egy fekete bermudanadrágban a kanapén fekve kezében egy világos borítós kötetet tartva, amire fekete kék betűkkel volt rányomva az olvasmány címe; Macskák és férfiak.

- Tamara – mint egy kisgyerek, aki anyja után sír olyan panaszosan csengett a hangja, hiába volt tizenhat éves, attól még a migrén ugyanúgy megviselte. Törökülésbe leült a kanapé előtt lévő szőnyegre és várakozóan fürkészte a barnahajú lányt, amíg az rá nem emelte Ádáméhoz oly' hasonló árnyalatú kedves barna szemét, ami a mélyen gyökeredző anyai ösztönei miatt aggodalmasan csillant.

- Mi az Frici? – kérdezte a piros pólós, miközben letette az olvasmányát és a fiatalabb fiúra nézett.
Tamara Ádám nővére volt, akivel egészen jól összeismerkedett, amíg barátjánál volt. Elsőnek a karácsonyi buli után találkoztak, mikor osztálytársa jobb ötlet híján haza hozta saját otthonába Frigyest, mivel valami rosszul kevert ital miatt borzalmasan érezte magát és a barnahajúnak nem volt szíve így feltenni egy buszra, hogy menjen Isten hírével és majd az ég segít neki hazatántorogni. Így történt, hogy az első benyomást sikeresen elrontotta. -Nála is. Biztos valami családi vonás lehet ez Weöröséknél.- Hiszen melyik idősebb testvér szeretne egy félájult kócos hajú srácot az öccse mellé? Egyik sem és ezt elég jól tudtára adta Tamara Fricinek a reggeliző asztalnál -mikor már kiheverte a másnaposságot és képes volt egyenesen ülni-, mivel olyan tekintettel nézett rá, hogy azzal embert lehetett volna ölni. De Ádám megnyugvására nővére kezéhez nem tapad vér, Máté hamar elbűvölte kipihent és kedves önmagával. A következő, vagyis a rákövetkező napon tett látogatásánál még virágot is hozott bocsánatkérésül a faragatlanságáért. Ádám szerint ez még tőle is túlzás volt, de csak egy vállrándítással nyugtázta.

- Tudnál adni egy fájdalomcsillapítót? Kedves öcséd még rám nézni sem hajlandó. - kicsit elfintorodott, de folytatta – Már megint azzal a lánnyal beszélget! – hangja átcsapott méltatlanba és hisztisbe. Igen ő, Kassai Frigyes Máté egy óvodás szintjére süllyedt, ha elhanyagolták, de ez is ő volt, a rosszfiú, aki gyerekes és egyben úriember. A pár évvel idősebb lány csak kuncogott közeli rokona osztálytársán. Felkelt és fejével intett, hogy kövesse a konyhába, nem volt nagy lakásuk, alig pár lépéssel át lehetett szelni a nappali-konyha távolságot. Ott az egyik fiókból kibányászott egy levél fájdalomcsillapítót a feketehajú nyavalyájára. Gyorsan kipattintott egyet és be is vette azzal a lendülettel. – Köszönöm. – mosolyodott el és hálásan nézett a barnahajúra.

- Szívesen, de szerintem menj vissza, mert Ádámnak hamarosan leesik, megjegyzem minimális fáziskéséssel, hogy eltűntél! – halkan nevetve veregette meg Máté vállát, aki szót fogadva ment vissza barátja szobájába. A barnahajú épp felnézett a monitorból, ahogy meghallotta vendége közeledtét. Mosolyogva fordult egyet gurulós székében és vigyorogva nézett Fricire.

- Randim lesz! – jelentette ki büszkén. A másik egy hazug mosollyal paskolta meg hátát elismerése jeléül és mondott pár dicsérő szót is neki, hogy összejött neki egy találka a „feketeszemű szépséggel" –mivel így emlegette Ádám-.
Egóját félretéve Frigyesnek be kellett vallania, hogy ez a hír olyan volt a lelkének, mint egy jól irányzott és igen határozott rúgás. Nem az volt számára a fájó, hogy ő nemrég szakított a valahányadik barátnőjével -már rég nem számolta őket-, míg a másik a nagyszerelmet éli meg az egyik évfolyamtársukkal, Flórával. Nem is az, hogy ő legtöbbször csak kényszerből ment bele a kapcsolataiba, úgy, hogy nem is élvezte azokat, de a barnának összejött a dolog. Nem. Szíve fájdalmasan dobogott és próbált szabadulni bordái börtönéből, mikor belegondolt, hogy mással lesz Ádám.
Még beszélgettek egy ideig, de Kassai többször tett utalást, hogy ideje lenne hazamennie. Néhány elejtett megjegyzés utána szedte a sátorfáját és elbúcsúzott a házigazdáktól, Tamara rá is kérdezett, hogy miért megy el ilyen korán, hiszen máskor sötétedésig is itt szokott maradni, ő csak vállat vont és ki tudja milyen hülye indokkal eliszkolt. Felszállt a leghamarabb induló buszra és teljes letargiába esve zötyögött házukhoz a járművön. Talán egyedül akkor szállt rá a béke és megnyugvás egy apró foszlánya, mikor átlépte otthona küszöbét. Szülei szokásukhoz híven még nem voltak otthon, mind a ketten csak késő este szoktak hazaérni. Édesanyja utazóriporter volt, így az sem volt újdonság, ha napokig nem jött haza, apja pedig egyetemen tanított Szegeden, így naponta maga után tudhatott egy több órás oda-vissza utat is. A néma lakásban halkan koppantak léptei a parkettán, ahogy hálója felé vette az irányt. Ruhástól vetette be magát az ágyába, arccal a matracba, csakhogy még szánalmasabbnak érezhesse magát. Egy kis önmarcangolás után hátára fordult és felnevetett.

- Mit is gondoltam? – kérdezte magától hangosan. – Komolya azt hittem, hogy lehet nála esélyem? Nőj fel Frigyes... az élet nem ilyen. – megingatta a fejét, pont úgy mintha lesajnálna egy hatévest, amiért azt gondolta, hogy bármit megkaphat eme kerek világon, még azt a hatalmas plüss zsiráfot is, amit annyira szeretne, és mindig epekedve tapad a kirakatüvegre, ha elsétál mellette. A feketehajúnak ez az áhított plüss zsiráf Ádám volt. Talán a huszonhatodikai bulin nézett először rá más szemmel. Azon a késő éjjelen, a fényfüzérek játékos fénye alatt vette észre először, hogy milyen szívdobogtató barátja hangja, hogy milyen szép a mosolya, amitől még a borús napokon is jobb kedvre derülne és, hogy ő mennyire is szereti...
Nem igazán lepődött meg azon, hogy pont egy fiú költözött be ketyegőjének egy személyre szóló részébe, hanem azon, hogy miért pont neki kellett annak lennie. Ő kezdetekben csak haverként akart tekinteni a barnaszeműre és még most is, mert akkor nem járna ekkora szenvedéssel az, hogy mással látja boldognak. Legszívesebben megmondaná neki, hogy mit érez és, mit gondol, de biztosra vette, hogy akkor egy életre elvesztené és még barátként sem lehetne mellette így megelégedett ezzel a poszttal.
Végül, ha már úgy is Ádám körül forogtak gondolatai elmorfondírozott.

- Hmm... Régebben azt olvastam a Cosmo-ban, hogy a pasik a magabiztos embereket szeretnek párjuknak választani. De a japán pornóban meg imádják a szégyenlős visítozós nőket. – felsóhajtott, egészen drámaian – Most vagy a pornó, vagy a Cosmo hazudik! – azzal fogta magát és dacosan felugrott az ágyából. Bekapcsolta laptopját, beírta jelszavát, ami nagyon elmésen ÁdáM69 volt. Mindig elvigyorodott, mikor beírta, ez most sem volt másképp. Túltette magát saját perverzségén és megnyitotta az alapértelmezett böngészőt. Beütötte a keresőbe az egyik közösségi oldal címét, majd Ádám szerelmének a nevét. Nézegette a találatokat a 'Fodor Flórára'. Be kellett vallania, hogy van ízlése osztálytársának, tényleg szép volt a lány. Egyenes barna haja volt, frufruval –és még jól is állt neki, pedig legtöbbször borzalmasan szokott az emberek többségének-, tényleg fekete szeme volt, ami vidáman csillogott a fotóin. Profilképén is őszinte cápamosollyal pózolt. A lányosság megtestesülése lehetett volna, fehér nyári kisruha volt rajta, sárga apró virágokkal, más fotókon szintén szoknyában volt, vagy valamilyen fodros blúzban. – Esélyem sincs. – csukta le számítógépe fedelét Máté. Maga elé emelte tenyerét és a barázdákat szemlélte. Másik kézfején sorakozó ujjait végighúzta a kitartotton. Elméleti síkon elmorfondírozott azon, hogy milyen lehet, ha valaki olyannal kulcsolja össze kezét, akit igazán szeret és nem valami szeretetpótló fruskával. Lemondóan megrázta a fejét a feladás jeleként. Bele kell törődnöm, hogy nem ő lesz ez az ember.
Egy kis idő múlva újra felnyitotta laptopját és ismételten beüzemelte a masinát. Örült neki, hogy így tett, mivel egy kis fény villogott értesítései között, megnyitotta. Ádám írt neki egy rövid és lényegre törő üzenetet, de nem tudta, hogy sírjon, nevessen, vagy dühös legyen a sorok láttán.