| CHLOE | ✔

| 3 |

CHLOE

'Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem.'

- Komolyan nem szégyelled magad te paraszt? - támadok neki mikor én felfelé sétálok, Ő pedig kifelé az ajtaján.

- Összekeversz...

- Nem keverlek össze. A nyakamba dobtad a csikkedet. Állatok neveltek vagy mi van?

- Az nem én...

- Dehogynem! Hát láttam. Letagadhatod de attól nem leszel kevésbé tahó.

- Szépségem!

- Semmid nem vagyok, nem, hogy a szépséged! - vitatkozok vele folyamatosan és újra nyílik az ajtó és egy srác rám kacsint.

- Összezavarodtam...

- Szöszi. Ő az öcsém Nicholas. És nagyon nem kedveli ha összekeverik velem.

- Úristen, én annyira sajnálom. - szinte sokkos vagyok annyira meglepődtem - Kérlek ne haragudj rám. Annyira ideges voltam és ti annyira hasonlítotok. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni amiért így rád támadtam...

- Nyugi. Tényleg utálom ha összekevernek vele, de mivel ez az első és lehetőleg utolsó alkalom is - kérdőn néz rám mire hevesen rázni kezdem a fejemet - akkor így eltekinthetünk ettől a rettenetes első benyomástól.

- Köszönöm.

- Nicholas De Felice vagyok. Ő pedig a bátyám Federico. Örvendek a találkozásnak és annak, hogy megismerhetlek kedves, új szomszéd. - nyújtja felém mosolyogva a kezét amit gondolkodás nélkül elfogadok.

- Chloe Cameo Black vagyok. Ő pedig a legjobb barátnőm, Aribelle. - mutatom be Őket is egymásnak.

- Cameo? - szólal meg hirtelen Fernando

- Igen, de csak a Chloe-t használom.

- Te olasz vagy? - döbbennek le mindketten.

- Igen. De csak félig. Apai ágon. -mosolygok, mert tudom, hogy mindenki ennyire le szokott döbbeni.

- De te szőke vagy. - világít rá a tényre Federico.

- Igen sasszem, szőke vagyok. Ez anyai ágról öröklődött.

- Ne vedd sértésnek. Nekem nagyon bejössz szöszi. - kacsint rám mire ismét ideges leszek.

- Vigyázz mert ha még egyszer rám kacsintasz lehet véletlenül kinyomom a szemedet.

- Mint amilyen véletlen az volt, hogy pont rád esett a csikkem?

Mikor érzem, hogy legszívesebben ketté tépném a srácot, hirtelen rántást érzek a karomon és már ott sem vagyok az előzö helyemen. Csak nézek döbbenten a mellettem álló fiúra, hogy mégis hova rángat magával.

- Engem is kiakaszt néha a testvérem, de ettől függetlenül imádom, viszont láttam, hogy mindjárt megölöd szóval jobbnak láttam ha lelépünk.

- Hova is? - tépem ki a karomat az övéből.

- Ehetnénk egy sütit a közeli cukrászdában. Ezzel kiengesztelhetsz azért mert annyira csúnyán rám támadtál a folyóson.

- Egye fene. De te fizetsz! - mondom mire hangosan felnevet és megyünk is tovább.

Az út alatt mindenről szó esik.
Kiderül, hogy Ő már másodikos itt, míg én csak gólya vagyok, a bátyja pedig harmadikos. Ezenkivül megtudom azt is, hogy bármennyire hihetetlen is de 11 hónap a korkülönbség közöttük mégis teljesen úgy néznek ki minha ikrek lennének.
Hatalmas családjuk van. Vannak Ők ketten, van egy bátyjuk és egy húguk is.
Mesélek én is neki.

Elmondom, hogy egyke vagyok de van a nagybátyámnak egy fia aki bár hivatalosan az unokatesom lenne csak de mindenki testvérként tekint ránk és, hogy úgy is nőttünk fel mintha testvérek lennénk és, hogy úgy kezeli mindenki Elle-t is.

Viszont a beszélgetésünk alatt mindketten érezzük a másikon, hogy ha nem is szándékosan de visszatartunk információkat. Nem titkolózunk csak inkább olyan mintha mindketten tiszta lappal szeretnénk indítani.

Nem mesélek neki a maffiáról. Nem mesélek a Capo dei Capiról. És nem mesélek neki semmiről ami az életem sötét részéhez tartozik.

Csak egy átlagos lány szeretnék lenni, átlagos barátokkal, átlagos problémákkal.

Szeretném ha ez így is maradna. És tekintve, hogy milyen messze van a családom innen látok rá reményt, hogy mindent titokban tudok tartani ami az életemnek azon oldalához köthető.

És valószínűleg Ő is így érezhet mert semmi rossz dolgot nem oszt meg velem a családjával kapcsolatban. Nem faggatjuk egymást. Mindketten arról meséltünk amiről szerettünk volna.

- Kérlek ne szeress bele a bátyámba. - sóhajtja Nico mikor visszaérünk a házhoz.

- Micsoda? - nevetek még a feltételezésen is.

- Eddig még soha nem volt olyan lány barátom aki nem szeretett bele vagy nem jött volna össze a bátyámmal. Viszont ahogy ma megismertelek olyan érzésem van mintha már egész életemben ismertelek volna. Nagyon egy hullámhosszra kerültünk. Nem akarom, hogy ez Fede miatt tönkre menjen.

- Már épp terveztem megkérdezni, hogy melyik bátyádba is nem szabad bele szeretnem. - nevetek mire Ő csak grimaszol eggyet de pár perc múlva Ő is velem kezd nevetni.

- Mi ez a nagyon vicces? - lép ki Fede a folyósóra.

- Az, hogy végre van egy baromira klassz csaj aki egy totális seggfejnek tart téged, így pontosan megért engem. Téged az ég küldött hozzám Chloe. - karolja át a nyakamat fél kézzel Nico.

- Hát, tényleg kész szerencse! - azzal hangosan becsapja az ajtót és elviharzik.

Mi csak összenézünk, mire Nicholas megrántja a vállát, rám kacsint és be megy a szobába.

Most csak nekem tűnik úgy, vagy Federico tényleg mérges volt?