| CHLOE | ✔

| 5 |

CHLOE

'Szeretnék boldog ember lenni. Amit szeretnék, csak azt tenni'

Végig nézek a diákokon akik ugyanerre a szakra jelentkeztek.
De nem túl bizalom gerjesztő a helyzet.

A lányok szinte mind úgy néznek ki mintha éppen diszkóba készülnének, a fiúk pedig vagy füttyögnek vagy pedig csak az erőfitogtatás megy.

Lehangoló.

Ám a tekintetem összeakad egy lányéval aki látszólag ugyanolyan kitaszítottnak érzi magát mint én. Próba szerencse... leülök mellé.

- Szia. - köszönök rá mire csak mosolyogni kezd. - Chloe vagyok. - nyújtom neki a kezem amit nyomban el is fogad.

- Szia. Luna.

- Hello lányok! - dobja le elénk magát egy srác aki sokkal normálisabbnak néz ki mint a bicepszüket befeszítős majmok.- Jöttök ti is a tanévnyitó bulira?

- Tanévnyitó buli? - kérdez vissza Luna

- Aha. Ezen a címen lesz. - tesz elénk egy élénk citromsárga színű lapot ami egy hatalmas bulit hirdet. - És ami a legjobb ha bikiniben érkezel akkor nem kell hoznod a belépő piát. - vigyorog tovább a srác.

- Szóval te bikiniben mész? - nézek rá vigyorogva.

- Vicces vagy. Tetszel nekem. Te is. Olyan furcsán normálisak vagytok.

Mire reagálhatnánk rá egy csapat vihogó csaj jön be az ajtón és már tudom, mit jelent a 'furcsán normálisak' kifejezés.

- Ezek minek örülnek ennyire?

- Biztos valamelyik De Felice-nek!

- Hogy érted?

- Úgy, hogy Ők a suli sztárjai. Nicholas a szerényebb és Ő jobb fej is egyébként. Vele könnyű kijönni de nagyon nehezen fogad bárkit is a bizalmába és nagyon nehéz közel kerülni hozzá. Federico pedig. Hát Ő. Ő már nem ennyire megközelíthetetlen. Szinte mindenkit megdugott már az iskolán belül aki nő. A csajok teljesen oda vannak érte, mert könnyen kapható és mert rosszfiú. Mindegyik csaj azt hiszi, hogy majd Ő miatta meg fog változni és majd Ő lesz neki az igazi akiért felhagy ezzel az életvitellel, de mindannyian tudjuk, hogy nem fog bekövetkezni. Legalább is nem az ilyen lányok miatt. - mutat a röhögcsélő csajhorda felé. - De próbálkozni lehet. Na pá lányok! - azzal ott hagy minket, a szórólap társaságában és lelép.

- Szerinted is fura volt?

- Az már egyszer biztos. És be sem mutatkozott. - ezen elnevetem magam - De hihetetlen, hogy te még nem hallottál a De Felice-kről. Itt mindenki ismeri Őket.

- Hallottam róluk. A szomszédaim voltak amíg még ott laktunk a tanulóknak kijelölt lakásokban.

- És történt valami? - kérdezi csillogó szemekkel.

- Úristen dehogyis. Én nem dobom oda magam azonnal. Főleg nem egy ilyen srácnak. - még a feltételezés is sértő.

- És most kollégiumba költöztél?

- Nem. A barátnőmmel lakom. Vásároltunk egy három szobás apartmant és ott lakunk együtt. A hétvégén költöztünk át véglegesen. Nincs messze a sulitól de elég csendes környék, hogy ha esetleg bulizni szeretnénk akkor azért se szóljanak.

- Olyan szerencsések vagytok. Nekem maradt a kollégium. - szomorodik el de sokáig nem tart mert rám mosolyog amiből megállapítom, hogy csak viccelt.

Bejön a tanár, figyelmesen végig hallgatjuk amit mondd, végig jegyzetelek majd mikor vége rohanok kifelé az előadó teremből mert megígértem Ellenek, hogy megiszunk egy kávét az első óra után és kitárgyaljuk a csoporttársainkat és mindenkit akit ki kell.

Éppen rohanok el pár srác mellett mikor a nevemet hallom és visszafordulok.

- Nico. - mosolyodok el és megvárom a mellém sétáló fiút.

- Hova hova ilyen sietve?

- Találkozom Elle-el, hogy kibeszéljük mindenkit. - erre a szája elé kapja a kezét és tetettet meglepődöttséggel néz rám.

- Engem is?

- Téged a legjobban. - adok egy puszit az arcára és már rohanok is el mellette.

Az egész folyósó végig minket nézett. Remélem ennek nem megy híre. Még sosem lehetett ilyen fiú barátom mint Nico. Bár gyakorlatilag csak szeretnénk egymás barátai lenni. Hiszen milyen barátság az ami hazugságra épül? A kezdetektől fogva kudarcra van ítélve. De bármennyire hülyén is hangzik, én hiszek benne, hogy ez működhet közöttünk. Mert talán vannak titkaink - talán nekem durvábbak is mint neki - de attól függetlenül minden más amit egymásnak mondunk vagy egymással teszünk az őszinte.

Szeretnék magamnak barátokat akik azért szeretnek aki vagyok és nem érdekből vagy félelemből.

Elmesélem Elle-nek az érzéseimet.

Ő biztosan megért majd, hiszen ugyanezt élheti át Ő is...