| CHLOE | ✔

| 26 |

FEDERICO

'Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom.'

Angelo úgy néz Chloera, hogy szószerint készenlétben érzem magam arra, hogy elé vessem magam ha bántani akarná. A bátyám felé fordulok és rajta is ugyanezt látom.

- Látod ezt? - néz Angelo az apámra.

- Nem akarom elhinni. - sóhajtja apám az ég felé emelve a tekintetét.

- Mit? - Chloe teljesen össze van zavarodva.

- Ez a két fiú, a két oldaladon ülve úgy védelmez téged mintha megmenthetnék az életedet ami amúg y nincs is veszélyben.

- Miről beszélsz?

- Bizonyára észrevetted, hogy mikor bejöttetem akkor mérgesebben néztem rád mint szoktam....

- Tényleg? Fel sem tűnt...

- Cameo! - szól figyelmeztető hangon Angelo. Megfigyeltem már, hogy csak akkor hívja az olasz nevén ha kezd ideges lenni. - Amikor Ők ketten - mutat rám és Sebre - ezt észrevették, olyan védelmező pozicíót vettek fel mintha bármelyik percben neked ugorhatnék.

- Pedig legszívesebben egy kanál vízbe belefolytanál. - vigyorog  Chloe mire Angelo csak rákacsint, jelezve, hogy igazat ad neki.

- A lényeg az, hogy kezdeni kell valamit a helyzettel. - veszi át a szót apa.

- Kezdtünk. - mosolyog Chloe.

- Igen? - mindkét maffia főnök hitetlenül tekint ránk.

- Persze. Hisz mondtam már, hogy nem fogok kényszerből házasodni. - annyira komolyan mondja, hogy engem is meglep vele.

- Chloe. - dől előre Angelo és fonyja össze a kezeit az asztalon - Ugye tudod, hogy minden döntésednek következménye van?

- Angelo. - Chloe felveszi ugyanazt a pozíciót mint a nagybátyja. - Ugye tudod, hogy sok olyan döntést nem tudsz hozni ami kihathat rám? Tekintve, hogy nem vagy az apám!

- Tudok még meglepetéseket okozni!

- A döntésem végleges! - áll fel Chloe, majd vele együtt Angelo is.

- Majd meglátjuk! - azzal int, hogy távozhatunk.

Tudom, hogy Chloe és Angelo rokonok de nekem akkor is meglepő, hogy mer ilyen kihívó lenni a Capo dei Capival. Mást egy ilyen mondatért már megöltek volna. De Chloe.... Ő hihetetlen... és bátor. Hihetetlenül bátor.

- Azért kicsit rosszul esik, hogy ennyire tiltakozol Chloe! - mondja sértetten Seb, a barátnőm felé fordulva.

- Te normális vagy? - lépek előrébb felháborodva de Chloe kettőnk közé áll. - Hogy ne tiltakozna mikor az öcséd a pasija. Nem rosszul kellenne, hogy essen hanem így kellenne gondolnod neked is mint neki.

- Federico! Fejezd be. - fogja a kezemet a barátnőm, majd a testvérem felé fordul. - Sebastian. Ez nem ellened irányul. Esküszöm. Nagyon aranyos, kedves, segítőkész srác vagy. Hatalmas szíved van. Bármelyik lány boldog lenne ha megkaphatna téged. De én Federicoba vagyok szerelmes. Nekem rajta kivűl nem kell más. Ne haragudj kérlek de ez az igazság. - mondja sajnálkozva Chloe mire Seb is ellágyultan néz rá, majd hozzálép, magához húzza, megköszöni neki és ott hagy minket.

- Hát ez fura volt. - jelentem be a tesóm távozása után

- Nem volt fura. Hasonló helyzetben nekem is rosszul esne ha azt hinném valaki ellenem tiltakozik ennyire.

- Nem az a fura, hanem az, hogy Seb kb az első találkozásotok óta nem hajlandó másról sem beszélni csak rólad. Hogy szó szerint értve első látásra beléd esett.

- Ugyan már Fede.- nevet ki Chloe és elsétál. 

Pedig teljesen biztos vagyok benne. Ismerem a bátyámat. Azt is tudom, hogy eddig még csak egyszer volt igazán szerelmes.

Most pont ugyanazokat tapasztalom rajta mint akkor... csak ezúttal Chloe irányába.