| CHLOE | ✔

| 36 |

FEDERICO

'Az élet néha szembeköp. Senkiről nem tudhatjuk, ki is valójában.'

- Mi a faszt pofázol? - üvöltök rá majd teljes erőből állon vágom

- Ő választott! És nem téged! - kiabál vissza Logan, vérző szájjal.

Amikor Chloe elment tőlem, apám hívott és megmondta hol kell találkoznom az összekötő emberrel.
Logan az összekötő.
De szinte még ide sem értem már rám támadt. Majdnem sikerült leszúrnia.
Most meg azzal jön, hogy Chloe kidob és eleget tesz a Capo kérésének.

- Te azt honnan tudhatnád?! - lépek tőle távolabb mert nem akarom szétverni a hazug pofáját.

- Innen! - a kezembe dob egy ócska eldobhatós telefont amin egy sms és egy hangüzenet van.

Az smsel kezdem.

Ismeretlen: Minden úgy alakult ahogy kellett. Kopj le onnan és hagyd békén a srácot. Nincs üzlet!

Majd jön a hangüzenet.

- Mondd ki Chloe! - parancsolja egy ismeretlen, elváltoztatott hang.

- Megteszem amit kérsz! Hozzámegyek Sebastian De Felicehez! - hallom meg Chloe hangját de nem akarom elhinni, hogy ezt mondta.

- Most már elhiszed? - kérdezi meg röhögve mire a hasába rúgok egy hatalmasat amitől Ő elterül és az arcába is kap mégegyet. Én pedig távozom a helyszínről.

Haza menjek? Nico úgyis csak nyugtatgatna vagy kimagyarázná Chloet. Nincs rá szükségem.

A klubba? Ott ha meglátnám Sebet félek, hogy szétverném. Rosszul vagyok még a gondolatától is, hogy látom.

Chloehoz? Igen! Legjobb lenne ha Ő adna magyarázatot erre az őrületre.

Csak, hogy mikor nyílik az ajtó akkor a másik szőke áll mögötte és amilyen sajnálkozva néz abból kiderül, hogy  szerintem tud mindenről. Lehangoló.

- Mióta tudod, hogy erre készül? - szegezem neki a kérdést mire legalább annyi van benne, hogy szégyenkezve lesüti a szemeit.

- Sajnálom Federico.

- Hol van? - kérdezem mert nagyon jól tudom, hogy a legjobb barátnőjét nem fogja kiadni.

- Nem tudom.

- Elle kérlek ne hazudj. Hol van?

- Tényleg nem tudom. Zaklatott volt és elment itthonról. Azt hittem hozzád ment de ezekszerint nem. Ne haragudj rá Federico... Ő csak próbál jó döntést hozni ami megfelel mindenkinek. De ilyen döntés nincs, így két rossz közül, a kisebbiket választotta.

- Ami láthatólag én voltam.

- Federico ha egyszer elmondja neked az indokait, hidd el megfogod érteni. - közhely. Ezt sose fogom megérteni és Elle is csak védi így Őt is ott hagyom.

Céltalanul lézengek a városban és azon gondolkodom, hogy mi okozhatta ezt a hirtelen változást Chloenál. Eddig hallani sem akart az esküvőről. Kézzel lábbal tiltakozott ellenne.
Harcolt értünk.
Akkor most mi lett? Ennyire összemelegedett volna Sebbel? Áh, nem hiszem. Azt észrevettem volna.

A klub felé vittek a lépteim akaratlanul is. Ide vágytam a legkevésbé de az volt a megérzésem, hogy itt választ kaphatok a kérdéseimre.
Ez nem is váratott sokáig magára.

Seb lépett ki a hátsó bejáraton és engedte ki rajta Chloet is.

Míg a barátnőm keserűen elmosolyodott, addig Seb óvatosan magához húzta és a kocsija felé terelgette, de Chloe nemlegesen rázta a fejét mert nem akart beszállni.
Nem tudom miről és arra sem emlékszem meddig de beszélgettek. Meghitten. Innen legalábbis nagyon úgy tűnt.

Majd mikor a szerelmem távozni készült akkor megfogta Seb vállait és össze ölelkeztek. Mikor Chloe visszaereszkedett a sarkaira, Seb még tartotta a derekát de alig volt közöttük távolság.
Tudtam ez hova vezet. Tudom, hogy végződik. Nem akarom végig nézni ahogy a lány akibe szerelmes vagyok, a bátyámmal csókolózik így távozok a helyszínről.

Most megyek, összeszedem a kis csapatomat és addig iszok amíg ki nem tudom verni Őket a fejemből...