| CHLOE | ✔

| 38 |

NICHOLAS

'Egy utolsó kívánság még, mielőtt mennék:
Gondolj rám majd néha, csak ennyit szeretnék.'

4 hónap telt el...

Mikor visszaértem a kocsival és leparkoltam a ház előtt hihetetlenül nagy bűntudat lett úrrá rajtam. Tudom, hogy csak én tudtam róla, hogy meg fog pattanni, de akkor is attól félek, hogy szólnom kellett volna valakinek.
Mikor Elle kilépett az ajtón és meglátta, hogy én szállok ki Chloe kocsijából csak egyszerűen elsírta magát. Hozzá léptem és magamhoz húztam.
Nagy sokk volt ez nekem is. Nem csak az, hogy Chloe képes volt elmenni hanem az is, hogy a Capo megölette volna a testvéremet csak, hogy a terve célt érjen.

- Csak elüldözte. - sírta Elle a vállamra. Ma már Ő a második lány aki eláztatja a fölsőmet. És nem tudom eldönteni, hogy melyik ébreszt bennem nagyobb szomorúságot.

4 hónap eltelt és Chloe csak kettő sms-t küldött. Egyet mikor megérkezett. Tudatta, hogy biztonságban van és, hogy tárt karokkal fogadta ott mindenki. Hogy is lehetett volna ez másképp?! Carlo nagyon szereti az unokahúgát. Teljesen logikus volt, hogy Ő fog segíteni a nehéz helyzetben.
A másik sms a napokban érkezett és Chloe mosolyog a képen egy tálcányi fehércsokis muffin előtt. Az a kedvencem. Eszébe jutottam és írt. Mi nem tudunk neki írni mert le vagyunk tiltva, de Ő legalább néha jelentkezik. Nem akarom, hogy elfelejtsen. Én sem felejtettem el Őt.

És mikor Fede meglátta az üzenetet tudom, hogy Ő is összetört egy kicsit. Nem mutatja de teljesen maga alá került mikor Chloe lelépett. Azthiszi, hogy az Ő hibája. Hogy ha kitartóbban küzdött volna akkor minden a régi lenne. Pedig én tudom, hogy erről a döntéséről nem lehetett volna lebeszélni. A baj csak az, hogy Federico nagyon szenved.

A bátyám sem a régi...

SEBASTIAN

'Nem az a fontos, hogy milyen messzire utazott az ember, hanem hogy mennyire él.'

Én vagyok a hibás. Én voltam a felbújtó.

Szerencsére Chloe még távolról is meg tud védeni az öcséim haragjától.

Zaklatott volt mikor a klubba érkezett. Berontott az ajtón és csak rám támadt a hírrel, hogy elfogadja az ajánlatot és házasodjunk össze. Sok időt töltöttünk együtt ahhoz, hogy rájöjjek bármi késztette is erre a döntésre, az nem szívből jön.
Leültettem az irodába és adtam neki egy pohár vizet majd mesélésre fogtam.
Nem mondta el mi az oka a döntésének. Nem tudtam kihúzni belőle de nem is akartam erőltetni. Az a jó amit magától mesél el és én erre vártam. Aztán sírva fakadt és bevallotta, hogy nem akar így őrlődni. Nem akar hozzám jönni de közben ha Federicoval marad akkor többet árt mint használ.
Kikísértem a klub hátsó kijáratához és átöleltük egymást. Mikor leengedte magát, én még tartotam a derekát. Biztosított arról, hogy ez nem ellenem szól és, hogy bármikor boldogan hozzám jött volna, ha nem ez a helyzet. Elmondta, hogy nagyon szeret és nagyon közel érez magához de csak úgy mint Nico-t. Mint egy testvért. Adtam neki egy puszit és útjára engedtem.

Ez volt az amit Federico látott és sikeresen félre is értett. Ez volt az ami miatt most egy csodálatos, lila monokli díszeleg a bal szemem alatt.
Engem okolt amiért lelépett a szerelme. Mert szerinte én zavartam össze és nem voltam képes elengedni.
Nem volt igaza ugyan mert a távozása oka nem én voltam, de erre csak azután jött rá, hogy már bapancsolt egyet és otthagyott egyedül.

Lehet, hogy igaza volt abban, hogy én zavartam össze Chloe-t. Mert én adtam tanácsot neki. Mikor láttam, hogy akkor mennyire zaklatott volt én azt mondtam, hogy szerencsés lenne ha kicsit kiszellőztetné a fejét. Gondolkozzon. Lépjen le és rendezze magában a dolgokat. Támogattam egy olyan döntést amit a testvéreim ellenneztek volna. De csak azért mert láttam, hogy NEKI erre volt szüksége.
De ezzel nem gondoltam volna, hogy azt érem el, hogy kapok tőle egy sms-t amin a gyönyörű tenger terül el, süt a nap és ragyog a víz, azzal a szöveggel, hogy "Köszönöm, hogy megtanítottál úszni. Most jól jön" .

Mindezt 8 hónap után!

FEDERICO

'Annyira szeretlek, hogy csak azt akarom, hogy boldog légy - még ha ebben nekem nem is lesz részem.'

Elengedtem. Mert egy idióta vagyok. Egy idióta aki nem tudja megbecsülni a kezében lévő kincset amíg el nem veszíti.
Féltékeny voltam... de miért? Hiszen engem szeretett. Annyiszor kimutatta és én mégis állandóan oda voltam, hogy van valami közte és a testvérem között. Pedig nem volt. Tudom. Most már.

Késő? Valószínűleg.

Én nem kaptam sms-t mint a testvéreim. Nico is csak egyet kapott, Seb is. Nem tudok sokat róla. Nem avatnak be a részletekbe.
Nem tudom mivan vele. Nem tudok róla semmit.
Pokolian hiányzik.

Érdeklődhetnék Carlonál vagy bárki másnál. De nem akarok. Azért mert azt akarom, hogyha hazajön akkor az a saját döntése legyen. Ne miattam jöjjön haza, vagy valamelyik De Felice miatt. Ne. Ha visszajön akkor azt azért tegye mert Ő ezt akarja. Így a tiszta sor. 
Voltak csajaim amióta itt hagyott, de egyik sem tartott tovább egy éjszakánál. Egyik sem tudta ott pótolni Chloet ahol a legjobban fájt. A szívemben. 
Ez az én szerencsém... megtalálom a nagy Őt és azzal a lendülettel el is veszítem. 
Csak egyszer jöjjön vissza és esküszöm soha többé nem engedem el.
Csak egyszer kapjam vissza és az utolsó lélegzetemig harcolni fogok érte! 

Mert még egy teljes évet nem bírok ki nélküle!