| CHLOE | ✔

| 29 |

CHLOE

'A bűntudatot csak a bűn elfogadása tudja megszüntetni.'

- És akkor Luna azt mondta.... - kezdi a mesélést Federico de már az őrületbe kerget vele.

Állandóan csak Luna a téma. De kedves, de aranyos, mennyi mindent tud rólunk, hozott a kedvenc kávéjából és okos is. Nagyon unom. És zavar is, de egy szót sem szólhatok mert én egy fokkal sem vagyok jobb, hogy Sebbel találkozgatok a háta mögött.
Nico azt mondja, hogy nem sejt Fede semmit. De Nico azt is mondja, hogy jól el van egymással Fede és Luna. Sokszor nem is értem, hogy Nico féltékennyé akar tenni és azért ennyire őszinte vagy azért mert így akar figyelmeztetni, hogy elveszíthetem Federicot ha játszmázok.

- Mit szólsz hozzá Angyalom? - kérdezi aggódva pedig azt sem tudom miről beszélt.

- Jól hangzik. - mosolygok rá kedvesen.

- Akkor dobok is neki egy sms-t. - pattan fel mellőlem, én pedig értetlenül nézek utána.

A kezemben tartott telefonra pillantok és az ujjam ott köröz a névjegyek felett de nem nyomok rá mert igazából mikor Sebastianéhoz érek akkor elgondolkodom rajta, hogy mennyi minden változott egy hónap alatt.

- Na mit szólsz? - kérdezi mikor először kilépünk az öltözőkből egyenesen be  az uszodába ahol ilyenkor egy hónapon át csak mi leszünk ketten.

- Rengeteg itt a víz... - motyogom mert halálra rémülök ennyi víztől.

- Nem sokáig fogsz ennyire félni. - nyúl a vállamhoz és magához húz - Megígérem.

Mihelyst az utolsó szót kimondta, már éreztem is, hogy csobbanok. Belelökött a vízbe, én pedig próbáltam a felszínre jönni ami csak úgy sikerült, hogy tapostam magam alatt a vizet félelmemben.

- Te megőrültél? - kiabálok rá mikor feljöttem és megkapaszkodtam valamiben.

- Az első és egyben a legfontosabb szabály az, hogy ne félj attól, hogy beleesel vagy megfulladsz. - szól vissza teljesen nyugodtan - Nem fulladtál meg pedig belelöktelek.

- Nem rajtad múlt.

- A lényegen nem változtat. - vigyorog rám pimaszul.

Odaúszott hozzám és minden áron azt akarta, hogy engedjem el a korlátot. De féltem.

- Chloe. Győzd le a félelmedet! Gyere ide hozzám úgy, hogy csak a lábaidat használod.

- El fogok merülni. Meg fogok fulladni.

- Nem hagyom, hogy bajod essen. Csak bízz bennem! - mondja nyugtatva

- Azok után, hogy belelöktél?

- Chloe! Nem engedem, hogy bajod essen. Gyere. - tárja ki a karjait és vár

Elrugazkodom a korláttól és csak a lábaimat használom. Taposom a vizet és mint egy kutya ahogy úszik kb úgy haladok én is Seb felé.
Mihelyst odaérek azonnal elkapom ahol érem és elengedem magam, hogy megpihenjek. Kemény meló nem megfulladni!

- Ügyes voltál. - csak most veszem észre, hogy két kézzel kapaszkodok a nyakába mintha az életem múlna rajta... mert végülis így is van.

- Köszönöm. - távolabb húzódok tőle, de Ő szorosan tartja a derekamat. Az arcunk egy vonalba kerül mire én egyre vörösebb vagyok, Ő pedig egyre jobban vigyorog majd ismét távolabb úszik tőlem.

- Na gyerünk. Még nem végeztünk. - fröcsköl a szemembe mire elmerülök és eljátszom a fuldoklót. - Chloe! Chloe! - jön oda hozzám azonnal és húz a felszínre mire én kacagni kezdek. - Ez nagyon gonosz volt! Utállak Chloe! - de azért Ő is elvigyorodik.

Az emlék mosolyt csal az arcomra és azon gondolkodom, hogy azóta már mennyivel jobban tudok úszni.
Arra eszmélek fel, hogy Fede visszatér és egy puszit ad az arcomra mire én elvörösödök, Ő pedig az ölébe húz.

Istenem ha tudná milyen gondolatok jártak a fejemben....