𝙴𝚡𝚘𝚝𝚒𝚌 𝙳𝚊𝚗𝚌𝚎𝚛[𝙹𝙸𝙺𝙾𝙾𝙺] [SZÜNETEL]

Part Eleven

Jungkook POV:

A szabadságom miatt amit a mai napra kértem, nem fogok találkozni Tae-val, így lesz elég időm a készülődésre. Minden információt amire szükségem volt azt haveromtól megkaptam. Ideges vagyok-e? Persze. Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy majd Jimin belemegy ebbe a beszélgetésbe, de igazán elégedett csak akkor lehetek amikor végre beszéltem vele személyesen is. Még ki kell majd találnom, hogyan is fogom felhozni majd neki, miszerint veszélyben van na meg Jisung-ot is meg kellene említenem, ami nem lesz egyszerű. Nem tudhatom nem áll-e fel majd miután elmondom neki, hogy körülbelül mindenre oda kell figyelnie, mivel a fogyatékos exem miatt elég nagy veszélyben van. Nem tudom mit/hogy reagál majd le, ez pedig kissé feszélyez. Össze kell kapnom magam, nyugodtan fogok majd beszélni, nem lehetek ideges túlzottan, hiszen az semmi jóra nem vezetne. Annyit tudok, hogy az előadása után ülünk be beszélgetni az egyik asztalhoz, mert megírta Jimin sms-ben Taehyungnak, hogy változott a programja, mert az egyik táncostársának el kellett mennie valamilyen ügy miatt, így az előadását áttették a mai napra. Egyáltalán nem bánom amiért változott a helyzet, mivel így előbb fogok menni, csak azért hogy láthassam ahogyan táncol. Szekrényemből előhalásztam egy fekete inget, egy fekete zakót, fekete farmert és egy hozzá való cipőt is ami megfelelő lesz a ruházatomhoz. A ruhaválasztás után elmentem lezuhanyozni, amit kivételesen rekord idő alatt hajtottam végre, kerek tíz perc alatt. Ez nálam elképesztő teljesítmény, mivel imádok a zuhany alatt állni s áztatni magam. De most sietnem kell, nem lazsálhatok, eleve izgatott is vagyok a találkozó miatt, de ott van bennem az a csekély félelem is ami egyre erősödik amint a beszélgetésre gondolok. Egy nagy levegővétel után indultam el a megbeszélt helyre még idő előtt, de így legalább láthatom Jimint táncolni. 

Ahogy sétáltam a szórakozóhely felé, az agyam folyton azon járt, minként kellene elmondanom neki ezt a kellemetlen, mégis elég jelentős helyzetet amibe nem csak hogy én, de még ő is hatalmas szerepet játszik ebben a játszmában. Ez az egész olyan akár egy számítógépes játék, ahol az emberek karakterekkel rendelkeznek s döntenek a játszmában való szereplők életéről. Ez esetben a játékmester Jisung, Jimin meg én a karakterek vagyunk, akikkel igyekszik úgy játszani ahogyan akar, ám ez nem fog ilyen egyszerűen összejönni neki. Nem fogom hagyni, nem hagyhatom neki, hogy elérje azt amit akar. Ki kell találnom, hogyan törjek utat ez előtt az őrültség előtt, amit készül elkövetni Jisung. Legalább két lépéssel kellene előtte járnom, de nem tudhatom pontosan mit akar megtenni, viszont egy hangyányi esélyt sem adhatok neki arra, hogy elérje Jimint. Bármilyen módon, de megfogom akadályozni mielőtt még valami olyan történne amit nem tudok elhárítani. Egyre inkább közeledtem a klub felé, a gyomrom annál inkább kezdett összezsugorodni az idegességtől, azonban próbálom magam megnyugtatni. Csak arra gondolhatok jelenleg, hogy végighallgat s segíteni fogunk egymásnak, mivel másra nem számíthatunk. Átlépve a küszöböt újra magába kerített az a bizonyos érzés, amit csak akkor érzek amikor itt vagyok. Nem tudnám pontosan leírni ezt az értést, de alig várom végre láthassam Jimint újra táncolni. A pultosnak hála aki intett nekem, miszerint nyugodtan mehetek a nézőtérre egy intéssel s bólintással megköszöntem neki az engedélyt. 

Egy tetszőleges asztalhoz sétáltam, ahol kihúzva a széket le is ültem arra, várva a táncost, akiért odavagyok. A fények felkapcsolódtak, a függönyt felhúzták ezzel teret adva egy olyan ember számára, akinek minden mozdulatéban benne van a tánc iránti szeretete, tisztelete, odaadása,amiben látszik mennyire komolyan gondolja az egész előadást, az ahogyan a testével illetve arckifejezéseivel megmutatja milyen érzelmek játszódnak le benne, egy szóval is csodálatos. Tisztelem, szájtátva tudnám elnézni egész nap az előadásait, ami van hogy vad és szexi, de néha igazán az érzelmeit fejezi ki.  

Egy kellemesebb, lágyabb zene szólalt meg, ami után megjelent Jimin is. Teljes fehér felszerelésben, haja már nem vörösen izzót, hanem éj-fekete volt, ezzel is kiemelve arcát. Vonásai lágyabbak voltak, mozdulatai pedig elképesztően kecsesek, minden mozdulatnak a jelentése magával ragadott. Le sem tudtam volna venni rólam a szemem, még ha akartam volna akkor sem, annyira vonzotta mindenkinek a tekintetét aki itt tartózkodott s nézni akarta ezt az angyalt, ahogy kifejezi magát minden mozdulattal. Arcán leolvasható volt milyen kétségbeesetten próbálja magát megértetni az emberekkel, hogy ne csak a felszínt vegyék észre, ássanak mélyebbre a megértése érdekében. Csodálatos ez a srác, nem tudom elhinni, hogy vagyok olyan szerencsés fickó, hogy láthassam ezt az angyalt így mozogni. Nem hazudok ha azt mondom szó szerint, mint mindig, tátott szájjal figyeltem minden apró kis mozdulatát, mire küldött felém egy meleg mosolyt, mire mellkasomban melegséget éreztem, szívem felgyorsult, kezeim izzadtak, ajkaim kiszáradtak, az imént látott apró mégis igen csak nagy befolyással bíró mosolytól. Basszameg....kinek ne lenne ilyen a reakciója ha ilyen pasi mosolyog rá? Ugye? Köszönöm! Mindenkinek ilyen lenne. Azon csodálkozom ezután, hogy nem folytam még le a székről. Egész jól kezeltem a helyzetet, azt leszámítva hogy a saját nyálamat nyeltem félre, illetve kaptam egy kisebb köhögőrohamot, mire Jimin nem hogy mosolygott, hanem vigyorgott rám, s megláttam szemében azt a huncutságot amit már a múltkori előadása alatt is láttam. 

Jeon nyugtasd le magad....Nem azért vagy itt jelenleg, hogy fantáziálgass, hogyan mászna rád ez a félisten, hanem a megbeszélés miatt vagy itt..-na igen, a tudatalattim hiába próbál ráeszmélni a valóságra, nekem csak az marad ami eddig is. Csorog a nyálam Jimin után, aki láthatóan élvezi ezt a helyzetet.

Ha akarnék se tudnék haragudni erre a csodára, ugyan is amikor mosolyog szemei apró vonalakká válnak, s eltűnik gyönyörű barna, már-már szinte fekete szeme. Viszonoztam ezt az édes mosolyt amit küldött felém. Elég mély benyomást kelthetett ez a fajta mosolyom Jiminnél, hiszen a következő pillanatban elnevette magát, de ugyan úgy folytatta a táncot s egy lépést sem tévesztett.

Hirtelen villant be miért is vagyok itt, de igyekszem még a beszélgetés előtt kiélvezni ezt a kis örömöt ami mind a kettőnknek kijár. Ahogy bámultam őt, egyre inkább bizonyosodtam meg az érzéseim felől, amik már egy ideje nem hagynak nyugodni, mégis teljesen boldoggá tesz a gondolat, miszerint beleszerettem Jiminbe. Csak remélni tudom, miszerint viszonozni fogja vagy legalább elfogadja a közeledésem s egy esélyt adva a beszélgetés után, már ha lesz olyan, hogy elhívnám randira, amire igent mondana. Ez a jövő zenéje.