𝙴𝚡𝚘𝚝𝚒𝚌 𝙳𝚊𝚗𝚌𝚎𝚛[𝙹𝙸𝙺𝙾𝙾𝙺] [SZÜNETEL]

Part three

Kiteszem a zenét amivel jobban eltudjátok képzelni majd a táncjelenetet.:P

Kellemes olvasást, s ha tetszik, ne felejtsetek el Vote-olni.

Anneyeong.^^

Jungkook POV:

Ahogy haladtunk a bár felé, olyan utcákon haladtunk át, amik számomra teljesen ismeretlenek voltak, ahogy a környék is. Sosem jártam még erre, mégis olyan hatása van, ami átjárja az ember testét. Nagy házak, éttermek, különféle szórakozóhelyek fiataloknak, bárok, kocsmák, játéktermek tömkelege volt ezen a helyen. Muszáj voltam körbenézni, annyira érdekes ennek az utcaszakasznak az atmoszférája. Érdekes, rejtélyes, kíváncsiságot keltő az egész, főleg ahogy haladtunk egyre előrébb, úgy értünk el egy hatalmas épület elé, aminek az oldalán egy hatalmas neontábla helyezkedett el, amin az Exotic 666 név szerepelt. Érdekesnek találtam a hely megnevezését, annyira titokzatosan hangzik, mégis tudom hova hozott el barátom, hiszen ennek az intézménynek az internetes oldalán láthattam a videót, ahol az a vörös démon táncolt.

Amint átléptünk a küszöbön, egy olyan világ tárult elém, amiről még csak álmodozni se mertem volna. Szinte tátva maradt a szám, ahogy egyre beljebb haladtunk a szórakozóhelyen, ahol a vörös, fekete, neon színek domináltak. Nem kell mondanom, a helyiségben nagyon sokan tartózkodtak. Nők, férfiak egyaránt, akik azért jöttek, hogy olyan show-ban részesüljenek, amiről nem is álmodoztak. Az egész hely, egyszerűen elképesztő volt. Tökéletesen volt kialakítva a terem tematikája, ami elém tárulkozott. Bár pult mellett voltak a kanapék, az asztalok elhelyezése úgy volt kialakítva, hogy aki elfoglal, egyet az tökéletesen rálásson a színpadra, ami elől volt kialakítva. Barátom azonnal el is foglalt egyet, közel a színpadhoz ahol helyet is foglaltunk, majd nem sokkal később egy pincér jött hozzánk, hogy felvehesse a rendelésünket.

-Mit szeretnél inni Jungkook?-tette fel kérdését, mire még mindig csak az itallapot bámultam, ahol a finomabbnál finomabb italokat írták fel. A szemem megakadt egy whiskyn, amit már elég régen ittam, ezért szerintem én azt fogok kérni.

-Egy sima Jack Daniels whiskyt kérnék jéggel.-leadtam a rendelésem a fiatal pincérnek, aki végig csak figyelt minket. Mentaszínű hajával kitűnt a tömegből, ahol az emberek hajszíne inkább a barna és fekete között volt fellelhető. Rendelésemre egy bólintást kaptam, majd leírta kérésemet a noteszébe s barátom felé fordult, várva vajon mit is szeretne inni.

-Rendben, akkor én kérnék egy Bourbon , mellé pedig lazításképp egy sört szeretnék. Köszönjük szépen. -mosolygott Taehyung a pincérre, aki biccentett fejével, majd felírta rendelését, s egy mosoly kíséretében távozott tőlünk a bárpult felé, ahol kikéri a számunkra rendelt italokat.

Amíg vártunk az italokra, lehetőségem nyílt sokkal jobban áttanulmányozni a helyiséget, ami egyszerűen szavakkal elmondhatatlan, főleg a hely hangulata, amit ad, az elképesztő. A plafonról lelógó csillárok kristályformát alkottak, ezzel is egyfajta stílust képviselve a kivitelezésre, a függönyök bordó színben pompáztak, míg az asztalok színe a sötétbarnát, míg a székek a feketét ötvözték. Hihetetlennek tartottam egy ilyen helyet pont itt elképzelni, hiszen ha jobban belegondolok, maximum egy filmben tudnám ezt elképzelni, mégis itt vagyok egy ilyen csodás, rejtélyes helyen, ami csak úgy vonzza az emberek ide, hiszen amióta beléptünk ide, még többen lettek az ide látogatók. Nem akartam bevallani, de igaza volt abban Taehyungnak, hogy kár lett volna ezt kihagyni, de még nincs szándékomban elmondani ezt neki.

-Hidd el, amit itt látsz az még semmi. Majd akkor leszek kíváncsi az arckifejezésedre, ha látod majd a táncosokat, akik elképesztőek. Amikor először voltam itt, nem akartam elhinni azt, amit láttam a saját szememmel. Azt gondoltam, hogy nem létezik ez a hely, nem valódi csak egy kitalált mese, amiről hallani lehetett szóbeszédeket, de nem így volt. Tudod, olyan világ tárult elém, amit nem tudnál szavakkal kifejezni, ezt megélni kell. Ezek a srácok a szívüket, lelküket is kiteszik, amikor megmutatják miért is egzotikus táncosok. A mozdulataikon keresztül fejezik ki magukat a világ felé, különböző stílusokban, új arculatot mutatva a nézők felé, olyan intenzitással amilyet eddig még nem tapasztaltam. Minden mozdulat, lépés, ugrás, s arcmimika, amit mutatnak, olyan lavinát indít el az emberi belsőben, amit nem is gondolnál. Vadságot, felszabadultságot, egy másik világot mutatnak be ezek a srácok. Sokszor azon gondolkozom, vajon mennyit képesek gyakorolni azért, hogy megmutathassák mire is képesek ezen a színpadon, ennyi ember előtt, akik azért jönnek el, hogy láthassák ezeket a fantasztikus előadásokat.- miközben hallgattam a beszédét, előttem is felmerültek ezek a kérdések, gondolatok. Tényleg. Mennyit képesek gyakorolni? Vajon hány órát tölthetnek el egy gyakorlóteremben egészen addig, amíg tökéletes nem lesz akár csak egy mozdulat is.