𝙴𝚡𝚘𝚝𝚒𝚌 𝙳𝚊𝚗𝚌𝚎𝚛[𝙹𝙸𝙺𝙾𝙾𝙺] [SZÜNETEL]

S2/part seven

JK POV:

Reggel kellemes illatokra ébredtem. Nem tudtam mi lehet ez, így kimásztam a kényelmes ágyamból s elindultam a konyha irányába. Meglepetésemre Jimin készítette a reggelit, ami szalonnából, tojásból és narancsléből állt. Ha ez még nem lett volna elég, félmeztelenül tevékenykedett a konyhámban. Kellemes érzés kerített hatalmába látva őt, ahogyan otthonosan mozog a konyhában, emellett pedig tökéletes testén legeltethetem a szemeimet. 

-Jól aludtál?-kérdezte tőlem, reggeli hangján, mire csak megrázva fejem tértem vissza a valóságba. Ezek szerint túl sokáig legeltettem rajta a szemem.

-Ami azt illeti, igen jól aludtam. Na és te? Remélem tudtál aludni mellettem és nem keltél fel arra, hogy megint valami hülyeséget csinálok.-utaltam a múltkori incidense, mikor álmomban fordulva fejbe csaptam. Nem volt szándékos, egyszerűen rosszul aludtam.

-Ne aggódj miatta, azt csak egyszeri eset volt.-mosolygott kedvesen.-Jól aludtam. Melletted csak jót tud aludni az ember.-odajött hozzám s egy kellemes csókot lehelt ajkaimra, mire bőröm libabőrössé vált. Kaptam már csókot, viszont egy sem volt olyan érzésekkel teli, mint most amilyen érzéseket éreztem Jimin csókjában. Nem smárolt le, nem volt erőszakos, nem tépte az ajkaim, egyszerűen csak éreztem benne azt a szeretete, amit nagyon régóta nem éreztem senkinél. - Remélem elég éhes vagy, mivel igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból és a reggeliből is.-nevetett.

A tányért néztem, amin tükörtojás, bacon, hagyma s egy kis paradicsom is elhelyezkedett. Sose tudtam, hogy tudja ezt megenni, de a múltkor megkóstoltatta velem, s be kell vallanom, eszméletlen ez az íz kombó. Egy hatalmas bólintás után neki is láttam a reggelinek, hisz még gyomrom is jelzett mindkettőnknek, hogy igen csak éhes vagyok már. Velem szemben foglalt helyet Jimin az asztal másik oldalán. Ő is a szokásos reggelijét fogyasztotta, s már-már varázslatosnak éreztem a mai napot. Olyan volt akár egy álom, tökéletesnek tűnt minden. A reggeli, az illatok, a kényeztetés s nem mellesleges a legfontosabb dolog. Az a férfi ül velem szemben, akiért mindenem odaadnám.  Sok olyan alkalom van, amikor elgondolkozom azon, mi lett volna ha nem ilyen kitartó s nem is foglalkozott volna velem azok után, ahogyan elkerültem, mintha bármit is tett volna. Szavakkal nem lehet elmondani, mennyire jólesik, amiért ennyire foglalkozik velem, érdekli mi történik körülöttem, s a legfontosabb, őszintén szeret. Kétségek még mindig vannak bennem, de nem az ő irányába. Egy ideje semmi probléma nem történt, s ez elég feltűnő lett nekem. Jisung nem az a fajta ember, aki ilyen rövid időn belül feladja a zaklatást. Amennyire ismerem, biztosan tudom, valamit megint ki fog találni s igyekszik minél jobban ártani.

Taehyung szerint még mindig nem képes túllépni azon a szakításon, ami közöttünk történt évekkel ezelőtt, hiszen ezt hangoztatta is. Úgy kezelt akár egy tárgyat, nem érdekelte én mit gondolok, mit szeretnék. Magasról tett rám, az ő akarata volt a szent és sérthetetlen, de mikor eljön az a pont egy ember életében, hogy már nem bírja tovább, akkor bizony hoznunk kell fájdalmas döntéseket. Tudtam nagyon jól, mennyire nehezen fogja viselni a szakítást, csupán azzal a ténnyel nem számoltam, hogy képes lesz életveszélyesen megfenyegetni s az életemre is tör. Hatalmas hálával tartozom azoknak az embereknek, akik nem hagytak magamra ezek után sem, s akkor sem, amikor nem voltam hajlandó látni sem őket. Nem az ő hibájuk volt ez, csak képtelen voltam arra gondolni, ha mellettem maradnak bántani fogja őket, erre pedig még gondolni is félelmetes. Rémképek ezrei lepték el elmémet, akármikor feküdtem le az ágyba s próbáltam aludni, olyan dolgokat láttam magam előtt, amik már az őrületbe is kergettek.

-Min gondolkoztál el ennyire?-két hatalmas aggódó szempárral találtam szembe magam. Ezek szerint ennyire elkalandoztam volna? Mióta figyelhet?-Valami baj van? Olyan szemekkel s arccal nézel rám, mintha valami baj történne. Akarsz beszélni róla?-olyan nyugodtan tette fel ezeket a kérdéseket, hogy azonnal megnyugodtam. Bólintottam a kérdésére, hisz úgy gondolom, ezeket a dolgokat jobb ha megbeszélem vele. A reggeli után elmosogattam, ha már Jimin készítette el a reggelit, ez pedig a minimum, hisz segíteni akartam neki. Leültünk a nappaliban a kanapéra egymással szemben. Nem kérdezett, csak várt. Várta mikor fogok megszólalni, de mielőtt megtettem volna ezt, össze kellett szedjem magam. Túl sok volt a gondolat, a kérdés. Véve egy hatalmas levegőt kezdtem bele a monológomba.

-Azon gondolkoztam, mi történt volna velem azok után, miután elhanyagoltalak titeket, hogy egyedül maradtam volna. Fogalmam sincs miért agyalok ezen ennyit, de folyamatosan ezek a gondolatok s kérdések vannak a fejemben, amikre igyekszem választ is kapni. Annyi negatív dolog történt az elmúlt időszakban, hogy még levegőt venni is félek sokszor, hisz nem tudom mikor lesz valójában az utolsó.-sóhajtottam. Megéreztem kezét, ahogyan végigsimítja az enyém, ezzel némileg megnyugtatott. Hagyta had folytassam amit szeretnék mondani.-Olyan sokat köszönhetek nektek, ha ti nem lennétek s nem jöttetek volna értem, valószínűleg már Jisung megölt volna vagy nem is tudom mit tett volna velem. Teljesen kicsinál idegileg, s ezért sem tudok ellazulni, hiszen nem tudhatom mikor készül valami újabb őrültségre. Egy ideje nem történt semmi, ez pedig nyugtalanít, mivel tudom jól s ismerem annyira, hogy tudjam, valami nincs rendben. Nem szeretném ha az idióta, beteg exem miatt, bármi baj érne titeket.-hangom megremegett, hisz nagyon jól tudom, milyen dolgokra képes. Féltem őket.

-Jungkook most nagyon figyelj arra, amit mondani fogok neked.-állam alá nyúlva késztetett arra, hogy hatalmas szemeibe nézzek, amiben magabiztosságot láttam.-Nem fogja hagyni egyikünk sem, hogy bármi bajod essen. Érted? Nem érdekel mivel próbálkozik, mit mond, nem fogom hagyni, hogy egy ujjal is hozzádérjen. A fiúkat ismerve pedig, jobb lesz, ha ő is felkészül. Nem vagyunk olyanok, akik könnyen hagyják magukat, még ha sok ember ezt is nézi ki belőlünk. Akkor is megfoglak védeni tőle.-ellentmondást nem tűrő hangja, olyan hatással volt rám, amit nehéz lenne kifejezni. Jelen pillanatban azt éreztem, nem történhet semmi baj, meg tud védeni, nem veszítem el. Azonnal magamhoz öleltem, s igyekeztem kiélvezni az ölelése adta biztonságot, nyugalmat és szerelmet, amit érzek. Szerettem volna ha ez a pillanat örökké tart.