S2/part six

162 12 4
                                    

Jungkook POV:

Miután megjöttek a fiúk a bevásárlásból, Jiminnek el kellett mennie, hiszen a mai napon még lesz fellépése is. Nem igen tetszett ez, de nem tudok mit tenni ez ellen. Nem is akartam említeni neki, de megkérdezte maradjon-e, mire nemet mondtam. Nem szerettem volna, ha miattam nem tud dolgozni. Taehyung volt az, aki itt maradt velem. Hiányzott már az, hogy itt legyen és sokat beszélgessünk, hülyéskedjünk, viccelődjünk egymással. 

-Minden rendben? Mi jót vettetek?-kérdeztem, amikor már pakolni kezdett a hűtőbe. Muszáj lesz valahogyan meghálálnom nekik ezt a sok segítséget.

-Persze. Miért ne lenne? Vettünk mindent, mivel eléggé kongott a hűtőd az ürességtől. Van minden olyan dolog, ami már kellett. Tojástól kezdve a sajtig minden. Te jól vagy? Volt elég időtök beszélni egymással a dolgokról?

-Igen. Leültünk egymással szembe a kanapéra, ahol elkezdtük átbeszélni a problémákat. Azt gondolta megbántott valamivel, amikor nem reagáltam egyok üzenetére sem, amit írt nekem. Erről persze szó sem volt, csak nem mertem még ezeken az oldalakon sem fent lenni. Ugye nagyobb volt a félelem, így természetesen megértettem miért gondolhatta ezt, de elmondtam neki, hogy erről szó sincs.

-A lényeg a történetből, hogy akkor megnyugtattad. Tudok róla, hogy keresett téged. Mi sem tudtunk rólad semmit, ő se talált sehol, ez miatt mindenkit elfogott a pánik. De nézd a jó oldalát a dolgoknak, a srác akiért teljesen oda vagy, itt volt nálad s még smároltatok is. Kell ennél több?-kérdezte szemöldökét húzogatva, mire én csak vállon csaptam. Igazat kell adnom neki. A sok félelemtől nem gondoltam bele abba, mit is érezhetnek a többiek. Természetesen még mindig nem tartom jó ötletnek, amiért képesek ebbe beleugrani, de nem tudok mit mondani nekik. Hihetetlen érzés kerít hatalmába, amiért ennyien szeretnek és képesek kiállni értem, mellettem maradtak annak ellenére is, amilyen távolságtartó voltam velük. 

Azt gondolom, ezek a srácok tele vannak szeretettel és megbecsüléssel. Igen, akad amikor eléggé érdekesen fejezik ki magukat, viszont képesek megtenni a barátjaikért bármit. Nem vagyok teljesen nyugodt, az idegesség még mindig felüti a fejét időnként nálam. Próbálok nyugodt maradni a fiúk közelében, de amikor egyedül vagyok és nincsenek mellettem, olyan szorongást érzek, mintha valaki folyamatosan a kezét a nyakamon tartaná, s elkezdené szépen lassan szorítani. Jiminnek nem mondtam el, hogy még mindig rémálmaim vannak, mivel neki is megvannak a maga gondjai, sokat is dolgozik, én pedig nem szeretném ezekkel a dolgokkal terhelni. Amikor teheti mindig velem van, csinálunk programokat. Olyan biztonságérzetet nyújt nekem, amit nem tudnék épkézláb kifejezésekkel elmondani. Egyszerűen nem gondolom a gondjaimra, arra sem, hogy valaki talán meg is akar ölni és őt is. Nem gondolkozom, elengedem magam s csak élek a pillanatoknak, amiket vele tölthetek el.

*********************************************************************************************

Jisung POV: Azt gondoltam ha bevetek minden lehetséges eszközt, akkor teljesen átvehetem rajta az uralmat. Erre mi történt? Az a nyomorult pasija és a kis barátai beleavatkoznak a remek tervembe, amit évek óta szövögetek. Na nem. Nem fogom engedni, hogy elfelejtsen s élje a kis világát, amit felépített. Nem hagyhat csak úgy el. Kezdtem örülni, amikor folyamatos megfigyelésem alatt egyre jobban kezdett összeroppanni. Egy ideig nem is vette komolyan a leveleket sem, de úgy tűnik, az a bizonyos halott madár elég volt neki ahhoz, hogy utána komolyabban gondoljon rám. Mivel drasztikusabb eszközhöz is kellett fordulnom, így a munkahelyére is elmentem, ahol természetesen megtalálva életem szerelme szekrényét, rejtettem el benne némi üzenetet. Minden munkatársát kifigyeltem. Ki mikor dolgozik, hogyan megy szabadnapra, mikor megy szabadságra. 

A kibaszott kis szerelmére, azonban egyáltalán nem számítottam, hogy képes lesz felbukkanni a képben. Azt gondoltam, dobni fogja s felfogja, hogy nincs helye az én kis Kookiem életében, de ezek szerint nem vette komolyan egyik fenyegetésemet sem. Nehezebb lesz eltávolítani Jimint a képből, mint ahogyan azt gondoltam volna, de szerencsémre ebben lesz valaki, aki képes nekem elég támogatást nyújtani. Jackson maga ajánlotta fel a segítségét, hiszen van pár szava az exéhez. Több tervet is ki kell dolgoznom, nem szabad lankadjon a figyelmem. Néhány tervemet meg is osztottam Jacksonnal, aki természetesen egyet is értett velem. Tegnap este fel is hívtam telefonon, hiszen elmondtam neki mi történt a napok alatt. 

-A helyzetre való tekintettel, ideje lesz akcióba lendülnünk. Kook kezd egyre jobban újra életképes állapotba lenni, a barátai és Jimin által. Nem szabad hagynunk ezt, ezért van is egy tervem.

-Hallgatlak. Kíváncsian várom, milyen feladatot akarsz adni nekem, ami tetszene is.-vigyorgott ez hallható volt a hangján.

-A napló szerint holnap Jungkook egyedül lesz a munkahelyén, s délutáni műszakban lesz. Oda fogok menni hozzá, beszélni akarok vele s elakarom mondani neki, mennyire vágyom arra, hogy vissza is kapjam. A probléma Jimin.-itt hallottam, ahogy mélyebb levegőt vesz.-Elméletileg este találkoznának, hiszen ő megy érte a munkahelyére, onnan pedig Jungkook lakására fognak felmenni.

-Ha jól értem, nekem le kellene foglaljam Jimint, amíg te a kis barátoddal akarsz beszélgetni. Mit kéne csináljak vele? Van pár mondanivalóm a számára.

-Azt akarom, hogy menj el Jiminhez, üsd ki és ha teheted hozd el hozzám.-nevettem. Nagyon sok tervem van még vele is, hiszen nem fogom hagyni, hogy ennyivel megússza.-Előtte azt teszel vele amit akarsz, nem érdekel. De van számára néhány ajándékom és közlendőm is. Megtudod oldani?

-Alig várom a holnapi napot. Végre nem kell visszafogjam magam. 

Ezután a beszélgetés után leraktuk a telefont, majd úgy döntöttem még vetek egy utolsó pillantást a kis nyuszimra. Egy nagyon apró rejtett kamerát helyeztem el a szobájába, ami nem látszik, így nem fogja észrevenni. Arra azonban nem számítottam, hogy ő lesz az, aki megcsókolja Jimint. A mellkasom összeszorult, a szívem fájt. Úgy éreztem magam, mint a mosott szar. Nem kellene így reagálnom, mégis csak így tudok. Engem soha sem csókolt meg így. Nem ölelte így át a nyakam, nem mosolygott ha simogattam, nem kuncogott a fülembe kedves szavak hallatán, s nem is jött zavarba, mint nála.

Ez miatt mindenképp megfogom bosszulni mind a kettejüket. Jungkook megérdemli ami rá vár, hiszen egy olyan embert dobott el magától, aki csak szeretni akarta és védeni. Nem kellettem neked? Akkor itt az ideje megtapasztalnod, milyen fájdalmat éltem át, amikor egyszerűen csak kidobtál. Érezni fogod a fájdalmat, a szenvedést, a kínt, s nem fogok megállni még akkor sem, ha könyörögni fogsz nekem. Tudod miért?

Mert te fogod meghozni a végső döntést Jungkook. Te tőled fog függni a barátaid, s Park Jimin élete. Élvezd ki az utolsó perceket vele. 


------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!:) 

Elnézést kérek, amiért csak most van rész. Nem igazán volt ihletem és kedvem sem az íráshoz mostanában. Ahogyan írtam, újra éreztem azt a kellemes érzést az írás alatt, amit már nagyon régen. Remélem tetszeni fog nektek, és bízom benne, hogy van aki még várja a részeket. 
Köszönöm ha elolvasod.♥♥


𝙴𝚡𝚘𝚝𝚒𝚌 𝙳𝚊𝚗𝚌𝚎𝚛[𝙹𝙸𝙺𝙾𝙾𝙺] [SZÜNETEL]Where stories live. Discover now