𝙴𝚡𝚘𝚝𝚒𝚌 𝙳𝚊𝚗𝚌𝚎𝚛[𝙹𝙸𝙺𝙾𝙾𝙺] [SZÜNETEL]

Part Thirteen

(Nem vagyok oda Taeminért, de ezt a számát nagyon szeretem. Kellemes olvasást s jó zenehallgatást :) )

JK POV:

Miután megtudtam nyugtatni Jimint a hallottak alapján, megittunk egy-egy pohár whisky-t. Jól is esett egy kicsit inni némi alkoholt, de nem akartunk lerészegedni. Jimin azt mondta nekem, kér pár napot amíg átgondolja a hallottakat s elgondolkozik hogyan lehetne megoldani ezeket a problémákat. Mielőtt elmentem volna, még egy szoros ölelést is kaptam tőle, ami elképesztően jólesett. A bőröm felhevült, légzésem szaporább lett, arcom szerintem akár egy paradicsom olyan lehetett pedig, ez csak egy ölelés volt. 
Miután elköszöntünk egymástól s kiléptem az ajtón, szerintem képes lettem volna úgy sikoltozni, mint egy tini kis csaj akit megölelt a plátói szerelme. Esküszöm, nem gondoltam volna soha az életben, hogy egy ilyen pasi, mint Jimin képes lesz ilyen érzéseket kiváltani belőlem. Amikor meglátom a pulzusom azonnal felszökik, a tenyereim izzadnak, hevesen ver a szívem s nem tudok megszólalni. Elbűvölt a lényével, nem is tudnék hasonlatot felhozni ami leírná mire gondolok. 

Ahogyan sétáltam a kikövezett járdán, agyam folyamatosan a mai napon pörgött. Nem tudom elégszer megköszönni Jiminnek, hogy képes volt meghallgatni s még gondolkozni is fog azon, hogyan kellene megoldanunk ezt a hatalmas problémát. Szeretnék mellette maradni, megvédeni, tudni hogy semmi baja nem fog esni amíg velem van. Bízom benne, a döntésében is amit meg fog majd hozni, a gondolataiban, az érzéseiben. Gondolkozásomat egy esőcsepp zavarta meg, mire égre emeltem tekintetem s láttam, mennyire borús lett az idő. Sosem zavart az eső, szeretem az illatát, amikor eltompítja a hangokat körülöttem s csak azt hallgatom, ahogyan a cseppek koppannak a párkányon, betonon. Mindenki menekül előle, pedig igazán feltudja frissíteni az embert, ahogy a vízcseppek végigszánják arcomat úgy érzem másik ember leszek. Olyan akinek nincsenek problémái, akinek nem kell félnie attól ,mikor fogják tönkre tenni, mert az exe nem bírja elfogadni, hogy nem akar tőle semmit. 

Félek-e? Igen. De Jimint sokkal jobban féltem, hiszen őt akarja minél előbb elkapni, amit nekem nem szabad hagynom, ezért is fogok mindent megtenni azért, hogy erre még lehetősége se lehessen. Olyan ez az egész, mint valami Koreai Dráma amit képesek az emberek nézni a tv-ben. Van itt is minden. Szerelem, Cselszövés, Ármány, Gyűlölet. Komolyan mondom, képes lennék ebből írni egy ilyen sorozatot is, amit talán az emberek még szeretnének is vagy ki tudja.

-Hülye vagy Jeon JeongGuk.-szóltam magamra az utcán, mire páran néztek. Biztos azt hiszik valami bajom van, mondjuk nem is járnak messze az igazságtól. Sétálás közben nézem az előttem elhaladó, esetleg velem szembe haladókat, s milyen érdekes, az első gondolatom, hogy képesek valakiről úgy ítélkezni külső alapján, hogy nem is ismerik az illetőt. Érdekes egy faj vagyunk azt meg kell hagyni. Nagyon ritka az olyan ember, akit nem zavar ha valaki homoszexuális, esetleg valami vallást is vall amit nem sokan követnek. Nem fogom fel soha, miért kell ítélkezni valaki felett? Mivel jobb az aki ítélkezik? Semmivel, hiszen ugyan olyan ember, mint bárki más. Gondolataim azonnal szertefoszlottak, mikor is hazaérve az ajtóm előtt egy boríték hevert. Mi a fasz? Ugye ez nem megint valami elmebeteg levél lesz? Kérlek...ne az legyen. 

Félve tettem meg a lépéseket egészen az ajtómig, ahol lehajolva felvettem a levelet. Kinyitottam ajtómat s küszöbömet átlépve lerúgtam magamról cipőimet, az ajtót azonnal bezártam. Kulcsaimat a fal melletti kis szekrény fiókjába tettem. Remegett a kezem a benne lévő boríték miatt. Levél lehet, mivel nem vastag és nem is nehéz, szóval biztosan valami levelet kaptam. Lehet csak egy számla, vagy a távoli családtagjaim írtak. Vettem egy nagy levegőt s erőt véve magamon bontottam fel a kis fehér borítékot. Igazam volt. Levél lapul benne, de nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam mégis kitől jött. Ezt nem hiszem el. Miért nem tud leszállni rólam?

Jesung: Szia Jungkookie!

Jesung: Szerbusz Jungkookie!

Remélem megkapod a levelemet, amiben szeretném leírni neked a gondolataimat.

Először is: Baszd meg! Képes voltál megverni egy olyan kis senkiért, mint a kis szerelmed? Ne félj, nem felejtettem el neked ezt az esetet. Ott helyben kellett volna elvágnom a torkod, de abban nem lenne semmi élvezet nem igaz?

Kettő: Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokat jársz te abba a bizonyos klubba, ahol a kis kiszemelted dolgozik. Igazán szép kis páros voltatok. Az ablakon át láttalak benneteket. Azt hitted nem foglak követni? Nem figyelem minden lépésed? Hogy nem fogom megtudni merre jársz? Ugyan drágám, ne legyél ennyire naiv. Olyan információkat is tudok a kiszemeltedről, amiket te nem is gondolnál. Jól gondold meg milyen döntést hozol Jeongguk! Ismersz már engem annyira az évek alatt, hogy rájöhetsz nem viccelődök ilyennel. Szereted azt a fiút? Megakarod védeni? Akkor szállj le róla, hagyd békén, ne is keresd s felejtsd el. Gyere vissza hozzám, én tárt karokkal várlak. Mindent megadok neked, de csak akkor ha tényleg annyira fontos neked az a srác, hogy feladod a boldogságot az Ő életéért cserébe. A helyedben átgondolnám ezt az ajánlatot, hiszen valakinek az életébe is kerülhet ha nem döntesz megfelelően. Tudod jól te is, képes vagyok és megfogom ölni. Elmondtam neked miképp végeznék vele s te ezt végig fogod nézni, amint nem jól döntesz.  Alaposan gondold át mit fogsz választani, hiszen ez mostantól egy játék. Négy játékossal, mellékszereplőkkel s döntésekkel amiket meg kell hozni drágám. Élet az életért. 

A levél végére szinte már zokogtam s remegtem akár a kocsonya, olyan szintű düh, sértettség, bánat uralkodott el rajtam, amilyet eddig még nem éreztem. Mi az isten faszáért nem tud békén hagyni engem ez a hímkurva? Ez most komoly? Döntenem kell a boldogságom és a szenvedés között? Nem tudom mit kellene tennem. Teljesen összetörtem ahogyan olvastam a levelet. Ami a kezem ügyébe akadt, ez esetben egy váza az asztalon, azt vágtam hozzá a falhoz ami darabjai hullt  s azok a földön kötöttek ki. 

Mihez kellene kezdenem? Hagynom kell őt, hogy élhessen vagy harcoljak és ez bármibe kerülhet?