Beragyogj Este🌙 | SB ff.

t h i r d

Január 18. Vasárnap
Reggel 6:30 felé ébredtem, de nem magamtól, hanem valaki hangos üvöltözésére. Megállapítottam, hogy valószínűleg az utcáról jön a hang, ezért az ablakhoz sétáltam. Kint egy nagyobb fiútársaság dülöngélt, számomra ismeretlen dalokat kiabálva. Látszott rajtuk, hogy nem keveset ittak, ugyanis egymást támogatva sem sikerült egyenesen menniük. Elszakítva róluk a tekintetem, visszafordultam a szobámba és visszafeküdtem az ágyamba. Visszaaludni már nem tudtam, ezért elővettem a telefonom és átnéztem az értesítéseimet. A szokásos likeolgatások között egy új követőmre lettem figyelmes. Nem nagyon szoktak csak úgy bekövetni, ezért érdeklődve néztem meg ki az. Valami Búzás Bence nevű felhasználó volt. A képeit részletesebben megnézve megállapítottam, hogy egészen helyes srác. A bio-jában ki volt írva, hogy "X-faktor". Szerintem mindenki ismeri azt a műsort, ezzel én sem vagyok másképp, de mivel ezer éve nem néztem tévét, nem nagyon tudtam kiről van szó.  -"Mindegy, majd jövőhéten megnézem"- gondoltam magamban, de a kíváncsiságom győzött. Felmentem az "RTL most!" nevű applikációra, és megkerestem az X-faktort. A legutóbbi adásra esett a választásom, ami a székes feladat volt. Végignéztem az egészet. Hát nem mondom, jó hangja van, de nem nagyon foglalkoztam többet vele, gondolom mindenkinek az egója már a fellegekben jár. Biztos csak azért követett be,hogy visszakövessem és több követője legyen. Holnap úgyis kikövet. Kikapcsoltam a telefonom, és felkeltem az ágyból. Lementem az emeletről és szembetaláltam magam a bátyámmal. - szia- köszöntem neki álmosan. - szia - köszönt vissza egyhangúan, majd hirtelen eszébe jutott valami - ma nem leszek itthon, mert Larával megyünk Pestre. - jó - vontam meg a vállam, mert ilyen többször fordult már elő - anyáék? - kérdeztem, mert feltűnt, hogy nincsenek itthon, mire a konyhapultra mutatott és felment a szobájába. Odaléptem a pulthoz, amin egy cetli állt; "elmentünk boltba, addig készüljetek el". Elolvasva csak megvontam a vállam, és felmentem a szobámba, hogy elkészüljek. Felvettem egy fekete sportnadrágot meg egy piros pulcsit, és úgy döntöttem elmegyek futni, amíg nem jönnek. A hajamat összecopfoztam és egy gyors arcmosás után elindultam. A dzsekim, amit induláskor gyorsan felkaptam összehúztam magamon, majd gyors pillantást véve a cipőfűzőimre, futni kezdtem. Többször voltam már a környéken, leginkább  Hannával megsétáltatni Henry-t, a kutyájukat. Általában csak itt a közeli utcákon vagy réteken szoktunk kóborolni, messzebbre nem nagyon merészkedtünk még. De ma úgy éreztem, hogy itt az idő egy kicsit felfedezni a messzebb lévő utcákat is. Nem megyek sokkal tovább, csak egy-két utcával. Amikor az első ismeretlen részen jártam, kicsit lassítottam, és körbenézve memorizáltam a környéket, hogy visszataláljak. Már a negyedig-ötödik utcában jártam, mikor a fejemben megszólalt egy éles hangú harang, jelezve, hogy tovább nem kéne mennem, úgyhogy egy éles kanyart követően visszafele indultam. Erősen koncentráltam, hogy visszataláljak, ugyanis egy kicsit elkalandoztam idefele jövet. Már egészen ismerősek voltak a házak, amikor valaki megfogta a vállam...