Beragyogj Este🌙 | SB ff.

t w e n t i e t h

Február 1. Vasárnap
Reggel nyúzottan keltem. Levánszorogtam a telefonomért, majd bementem a fürdőszobába. A tükörbe nézve sem éreztem magam jobban, sőt! A szemeim vörösek a sok sírásról, az arcom felpuffadt. Csodás. Egy kicsit rendbeszedtem az arcom, a hajam egy kicsi kontyba tettem. A szobámban kiválasztottam a ruhám, ami egy fehér melegítőnadrág, és egy szürke felső volt. Próbáltam nem elveszíteni a lélekjelenlétem, ezért csináltam mindent úgy, ahogy szoktam. Megágyazás után lehuppantam az ágyamra, és átnéztem a telefonom. Semmi üzenet, semmi hívás Hannától.  Legalább megbánta. Pfff ( remélem érezni, hogy cinikusan mondtam). Azonban jött egy üzenetem. Ismeretlen számról jött, benne ez állt:
"Szia Flóra! Búzás Bence vagyok a Stolen Beat-ből. Lenne kedved eljönni velünk egy kávéra valamikor? Tudod, a történet... Várjuk a válaszod!
                      Puszi : Stolen Beat-es fiúk
Kétszer olvastam át enyhén zavart levelüket és végig mosolyogtam. Milyen aranyosak, hogy kíváncsiak rám. Visszaírtam, hogy persze, majd megbeszéltünk egy időpontot. Szerda fél 4. Hanna biztos odáig lenne. Francba már! Nem szabadna, hogy ő jusson eszembe! Idegességemben befejeztem az összes házit. Még jó, hogy én nem rombolok idegességemben, hanem építek. Már amennyire ilyenkor lehet. Mikor kész lettem, kifeküdtem az ágyamra és csak gondolkodtam. Ürességet éreztem. Egy olyan ürességet, amit nem lehet könnyen pótolni. Úgy döntöttem, elmegyek sétálni. Egy kicsit ki kell szellőztetnem a fejem. Leszaladtam a lépcsőn, és egy kis papírra felírtam, hogy elmegyek, és nemsokára jövök, hogy ne járjak úgy, mint legutóbb. Gyorsan bebújtam az első cipőbe amit találtam, és felkaptam a kabátom. A hűvös levegőre kilépve fellélegeztem. Nagyon jó érzés volt egy kicsit felfrissülni, a benti, nyomasztó meleg után. Elindultam. Nem tudtam merre menjek, úgyhogy csak a szokásos utat ismételtem. A negyedik- ötödik utcában járhattam, mikor egy ismerős ugatást hallottam meg. Körbenéztem, és addigra a kiskutyus már a lábamra ugrált. Henry volt az. A kutyusnak nagyon örültem, a gazdájának viszont már kevésbé. Hátrafordulva megláttam. Látszott rajta hogy sírt, de sokkal jobb állapotban volt mint én. Szerintem számított rá, hogyha kiderül, ez lesz a vége. Mellém érve köszönt egy halk "szia"- t, majd a kutyáját nevén szólítva, odahívta magához. Halkan visszaköszöntem és sétáltam tovább mögöttük. Ők  következő utcába bekanyarodtak, pedig nem arra szok(tunk)ott menni. Csak nem akart a közelemben lenni. Gyorsan hazasétáltam, és belapátoltam egy adag müzlit. A fürdőben gyorsan fogat mostam és bementem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra. A csend nyugtatóan hatott. Könny nem jött ki a szememen, a szomorúság csak belülről mardosott. Borzasztó érzés volt. A következő pillanatban a bátyám lépett be az ajtón, mire csak felemeltem a fejem, hogy megnézzem ki az. - Vendéged van - szólt, majd kijjebb nyitotta az ajtót...