Beragyogj Este🌙 | SB ff.

s e c o n d

Január 17. szombat
Annyira örülök, hogy végre szombat van! Már vissza sem akarok emlékezni, milyen hét áll mögöttem. 5 témazáró, 3 röpdolgozat. Ez már gyerekkínzás, nem? Na mindegy, most nem foglalkozom ezzel, inkább kihasználom a hétvégét. Reggel fél 7-7 között ébredtem. Említettem már,hogy nem vagyok egy nagy alvó? Akkor most megteszem. Nem tudom,hogy tudnak olyan sokáig aludni az emberek, de mindegy. Szóval felébredtem és lefutottam a telefonomért, ugyanis az kell ahhoz, hogy teljesen felébredjek. Visszahuppantam az ágyamba, és nyakig betakaróztam, mert most januárban nagyon hideg van. Fél-1 óra telefonozás után kipattantam az ágyból és célba vettem a konyhát. A többiek még mindig aludtak, úgyhogy gondoltam nekik is csinálok reggelit. Úgy döntöttem pirítós lesz, mert azt mindenki nagyon szereti. Megpirítottam a kenyérszeleteket és megkentem őket vajjal. Tányérokra tettem, majd egy kicsit megsóztam a tetejüket, és már készen is voltak. Felfutottam a lépcsőn, és sorban felkeltettem anyát és apát, végül pedig Benit. Mire leértem anya és apa már lent voltak és mosolyogva vették el a tányérjukat. Mikor elhaladtak mellettem mindketten egy-egy puszit nyomtak a fejemre. Elmosolyodtam, majd elvettem a saját tányéromat és nekiláttam az evésnek. Mikor már majdnem befejeztük, akkor slattyogott le a bátyám a lépcsőn és vigyorogva jelezte, hogy sajnálja, hogy elkésett a családi reggeliről. Elvette ő is a tányérját, és elkezdett enni. Szememet forgatva néztem, ahogy egy harapással benyomja a fél pirítóst. Nem tudom a lányok mit esznek annyira rajta. Jó helyes meg minden, de nem csak az számít. Mindegy, elhessegettem a gondolatot, és kivittem a tányérom a mosogatóba. Felrohantam a szobámba és átöltöztem. Egy szürke melegítőnadrágot és egy halványlila pulcsit választottam, úgyis itthon leszek. Ezután a fürdőbe mentem, és kicsit rendbeszedtem magam. A tükörbe nézve, egy kicsit szomorú, kicsit üres lány nézett vissza, aki próbál boldog lenni. Bőröm kicsit barnább az átlagnál, de nem vagyok nagyon barnabőrű. Szemem sötétbarna, szinte fekete, a szám halványrózsaszín, az alsó ajkaim egy kicsit teltebbek. A hajam sötétbarna középhosszú. Az arcbőröm szerencsére jó állapotban van, most éppen nincs egy pattanásom sem. Hideg vízzel átmostam kétszer az arcom, majd megtöröltem és fogat mostam. A sminkelést sosem viszem túlzásba, most is csak egy kis szempillaspirált vittem fel. Mivel végeztem, bementem a szobámba és nekiálltam tanulni, ugyanis a jövőhét is hosszú lesz. Előkerült a kémia, biosz, matek és angol. Ma ezeket fogom megtanulni/megcsinálni, holnapra marad a francia, nyelvtan, fizika és a föci.
A tanulás után bepakoltam a táskámba amivel kész voltam, majd lementem megnézni,hogy van-e valami ebéd. Anya már lent terített, úgyhogy segítettem neki, aztán elmentem szólni a fiúknak, hogy ebéd van. Evés után segítettem elmosogatni, majd felmentem a szobámba. Az ágyamra dobott telefonomért nyúltam, amikor megbotlottam egy földön lévő párnában (nemtudom, hogy kerülhetett oda), és az ágykeretnek estem. -Aúúú- jajdultam fel. Bevertem a kezem, és az oldalam is sajgott. Az alkaromon végig egy nagy horzsolás éktelenkedett. -szuper - mondtam a számat elhúzva - mindegy - . Lehuppantam az ágyamra, a térdeimet felhúztam és átnéztem az értesítéseimet. Instagram, Snapchat, Facebook. Mindig ugyanaz és mindenhol csak a szokásos. Éppen félredobtam a telefonom,amikor a képernyő felvillanásával jelezte, hogy üzenetem jött. Utánakaptam és gyorsan megnéztem ki volt az. Hanna a legjobb barátnőm írt,hogy nincs-e kedvem elmenni valahova. Visszaírtam, hogy van,  és találkozzunk 10 perc múlva a buszmegállónál. Hanna a barátnőm már 4 éve, de kb. 2 éve kezdtünk el közelebbről is megismerkedni. Ő egy kicsit magasabb nálam kb. 5 centivel, haja szőke,szeme zöldes. A stílusunk hasonló, nem túl csicsás,de nem túl egyszerű sem. Miután válaszoltam, ledobtam a telefonom az ágyra és átöltöztem. Egy fehér pulcsit vettem fel, egy középkék csőfarmerrel,a hajam copfba fogtam. Bedobáltam a fekete kis bőr hátizsákomba a telefonom, egy kis pénzt, pár zsepit, a kulcsom majd lerohantam a lépcsőn egyenesen anyáékhoz, és megálltam előttük. Megkérdeztem, hogy elmehetek-e,bár a válasz felől nem volt kétségem. Imádják Hannát, és simán elengedtek. Nyomtam mindkettőjük arcára egy-egy puszit, aztán rohantam az előszobába. Felkaptam a babarózsaszín-fehér Vans cipőmet, bár tudtam, hogy kint szakad a hó,de nem foglalkoztam vele, mivel gyűlölöm a bakancsokat. Magamra kaptam a khakizöld kabátomat és szaladtam a megállóba, mert egy kicsit késésben voltam. Szinte már ott voltam, amikor valaki utánamkiáltott. Lefékeztem, és hátranéztem, ki volt az. Hanna integetett felém mosolyogva, és amint észrevettem már az orrom előtt is termett. -sziaaaa- ölelt meg vigyorogva, mire visszaöleltem. Fekete kabátot viselt világoskék csőfarmerrel és geometriai mintás Vans-sel. Mentazöld pulcsijának kapucnia kilógott a kabátja alól. Elindultunk a Westend felé, ami egészen közel volt, ezért gyalogoltunk. Útközben megbeszéltük, hogy beülünk valami cukrászdába vagy kávézóba, mert megfagyunk. Mikor odaértünk egyből megcsapott minket a bevásárlóközpont jellegzetes illata. Nem sokszor járunk ide, mert nem vagyunk nagy vásárlósok, inkább az interneten nézelődünk, hiszen ez már a 21.század. Beültünk egy kellemes hangulatú kávézóba, és kértünk egy-egy forrócsokit. Ezért megérte kifejezetten kávézóba menni, de mindegy.  Míg az italokra vártunk, mindenféléről beszélgettünk ami eszünkbe jutott és nem várhatott hétfőig, amikor is suliba megyünk. -képzeld, mikor jöttem, majdnem pofára estem a saját lábamban- mesélte Hanna. -nekem mondod?- kérdeztem nevetve - otthon nekiestem az ágynak- húztam fel a pulcsim ujját, mutatva a horzsolásom, mire csak kedvesen kiröhögött. Abban a pillanatban meghozták a forrócsokit, és óvatosan letették elénk- parancsoljatok- szólt a pincér, majd elment. - egész helyes ez a pasi - szólalt meg hirtelen Hanna a pincér felé biccentve. - neked ki nem az? - kérdeztem vissza nevetve, mire csak óvatosan megrúgott az asztal alatt.
Miután megittuk az italunkat, kiléptünk a Westend fotocellás ajtaján az utcára, ahol már sötétedett, és hazaindultunk. A buszmegállónál egy öleléssel és egy "hétfőn tali" köszönéssel búcsúztunk. Mikor hazaértem nem voltam éhes a forrócsokizás miatt, ezért egy gyors zuhany után bedőltem az ágyamba, és elaludtam.