Beragyogj Este🌙 | SB ff.

t h i r t y - t h i r d

"Miután a fiúk minden egyes rajongóval csináltak képet, és adtak egy-egy aláírást, visszamentünk a kabátokhoz és ott vártuk, míg Bencéék átöltöznek..." - Megvagyunk- lépett ki a barna az öltözőből, nyomában Latyákkal. - Végre - sóhajtottam fel - már azt hittem itt alszunk - forgattam viccesen a szemem, mire a rajtam kívüli egyetlen lány egyetértően bólogatott és röhögött egyben. - Haha - próbált finoman meglökni a szőke, de kitértem a keze elől - Annyira viccesek vagytok - mondta, majd fél karral átölelte barátnőjét. A fiúk gyorsan elköszöntek Alextől, majd együtt léptünk ki a fotocellás ajtókon keresztül a hidegbe. - Vá - visított fel játékosan Lili - De hideg van - állapította meg, az elég egyértelmű tényt. Elindultunk a házunk felé, de félúton az édes szerelmespár kissé lemaradva kullogott mögöttünk, és csendesen röhögcséltek, mire inkább nem néztem hátra, hogy mit művelnek. Csendben lépkedtem a barna mellett, mire hirtelen megszakította a csendet. - Itt merre? - állt meg egy saroknál, mire feleszméltem a bambulásból, és megmondtam a jó utat.
- Minden oké? - kérdezte kissé lehajolva, miközben az arcom fürkészte. Biztos üvöltött rólam, hogy teljesen máshol járok. - Öhm, persze - zümmögtem egy sort - csak fáradt vagyok - füllentettem. Igazából egyáltalán nem voltam fáradt, de nem szerettem volna újra rossz passzba kerülni. Már megint Hannán járt az eszem. Ki máson? Jellemző. - Aha, és igazából? - kérdezte kedvesen, mire akaratlanul is felnevettem. Nem régóta ismerjük egymást, de úgy tűnik ennyi idő alatt is nyitott könyv lettem számára. - Aj, nem tudom -sóhajtottam - most úgy minden összejött-. Kérdőn nézett rám, úgyhogy folytattam. - Suli, szülők, Hanna - hangsúlyoztam ki a nevet, mire felém fordult. - A lány, akivel múltkor voltál, ugye? - nézett rám, mire csak erőtlenül  bólintottam egyet. Már a neve hallatán is elgyengülök, pedig azt hittem már túlléptem. Hát, úgy látszik nagyon nem... - És történt azóta valami? - utalt finoman a múltkori beszélgetésünkre a kávézóban. - Nem - suttogtam - semmi -. Nem válaszolt, csak a kezem kereste, és óvatosan rákulcsolta ujjait az enyémre. Szigorúan a földre néztem, és igyekeztem megakadályozni, hogy a kezem izzadjon. - Huuuuha - jött hátulról egy hang...