Beragyogj Este🌙 | SB ff.

f i f t e e n t h

Január 26. Hétfő
Ééés újra itt a hétfő. Szerintem minden iskolás gyerek már tűkön ülve várta ezt a napot. Reggel az ébresztőmre ébredtem. Ismét. Kikeltem az ágyamból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ahogy szoktam. Felöltöztem. Egy fehér szakadt farmert vettem fel egy világoskék pulcsival, aminek alul húzott a dereka, és a nyakláncomat. Egyszerű, mint mindig. A hajam lazán befontam és egy kicsi kontyot csináltam belőle. Tettem egy kis korrektort a szemeim alá, és egy kevés szempillaspirált. Minden csak a szokásos módon történt. Mikor indulásra készen, még gyorsan átnéztem a táskám tartalmát a pulcsim felhúzódott és megláttam a kezem. Ami tegnap piros volt, mára kék lett. De nagyon durván. Ilyedtemben visszahúztam a pulcsit és leszaladtam az előszobába az táskámmal együtt. Beni már a kocsiban várt, úgyhogy sietve felkaptam a kék Vans-emet és a kabátom, majd rohantam ki. A kocsiba huppanva gyorsan bekötöttem magam, és mielőtt még elindultunk volna, felhúztam a pulcsim ujját, és megmutattam a bátyámnak. - Basszus Flóra- szólalt meg- ez egyre durvább. Nem mondtam semmit, csak visszahúztam a kezem, és elbújtattam a pulcsim zsebében. Az út csendben telt, mindketten gondolkodtunk magunkban. A sulihoz érve kiszálltunk a kocsiból és indultam volna be a suliba, de Beni megfogta a vállam, és óvatosan visszahúzott. - Fél 3-kor itt találkozunk - mondta, és elengedett. Bólintottam, és beléptem a suli ajtaján. Az aulában Hanna várt, és mikor meglátott futni kezdett felém. -Nyugii - nevettem el magam, mikor odaért hozzám, és szorosan átölelt. -Nagy hírem van - mondta, és a csuklómat megragadva húzni kezdett. Felszisszentem, mire a barátnőm csodálkozva nézett hátra.  -Hát veled mi történt? - kérdezte, majd felhúzta a pulcsim ujját. - Íiiij, mit csináltál? - húzta el a száját, Mikor meglátta a foltokat. - Mindent elmesélek, csak menjünk innen - mondtam, és sietősen elindultunk az osztályba. Lepakoltuk a cuccainkat, és az ablakpárkányhoz ültünk, ahol mindig beszélgetni szoktunk. -Hallgatlak- szólt kíváncsian a legjobb barátnőm, mikor már pár perce csak csendben ültünk.  És elmeséltem. Mindent. Azt is, hogy miket mondtak, szóról, szóra. Az egy életre beleégett az emlékeim közé. -Jézusom-szörnyülködött, mikor befejeztem. - Hát igen - értettem egyet vele - Na és te mit akartál mondani?.  -Öööö semmit- vágta rá gyorsan. Gyanús, nagyon gyanús. - Mostmár muszály elmondanod - mosolyodtam el eszelősen. - Jaj, ne nézz így rám - visította rémülten, mikor meglátta az arcomat- Csak az van, hogy....