Beragyogj Este🌙 | SB ff.

f o u r t e e n t h

Éppen a Pull&Bear- ben nézelődtem, mikor két nálam egy-két évvel idősebb fiú lépett mellém... - Szia cica van gazdád?- kérdezte az egyik szorosan mellém lépve. Arrébb léptem és nem válaszoltam. Fél szemmel rájuk néztem, és nem tűntek kigyúrt állatoknak, de nem mertem velük szembeszállni. Egyrészt, mert nagyobbak, másrészt, mert fiúk, harmadrészt, mert többen vannak. Inkább csak tovább turkáltam a ruhák között. - Mi van cica elvitte a cica a nyelved? - röhögött a saját poénján. - Ja mi baj van? Van barátod? Tudjuk orvosolni - röhögött fel a másik, és a derekamra tette a kezét. Na itt elég volt. Erősen rácsaptam a kezére, és kiléptem közülük. - Naaa cica ne menekülj - nyávogott (haha) utánam az egyik, és elkapta a csuklóm. Próbáltam kiszabadítani a kezem, de túl erősek voltak hozzám képest. A másik hülyegyerek megfogta a másik kezem, és átölelte a derekam. Bárhogy küzdöttem, nem engedtek, sőt egyre erősebben fogtak. - Most engeditek el! - hallottam hátulról egy ismerős hangot. A bátyám az. A fiúk csak röhögtek egyet, mire rántottam kettő erőset a kezeimen, de továbbra sem engedtek el. - Mondom most! - lépett mellénk Beni, mire a két fiú annyira megilyedt, hogy engedtek a szorításon. De nem eresztettek el. Rántottam még párat a kezeimen hátha, de nem. A tesóm közénk lépett és megfogta az engem szorító kezeiket. Egy határozott mozdulattal megrántotta, és azok végre elengedtek. Annyira megkönnyebbültem, mint meg soha. De a fiúk nem hagytak továbbra sem. Mikor észhez tértek (már amennyire nekik lehetséges), újra elkaptak ugyanott, mire hirtelen megrántottam karjaimat. Semmit nem értem el vele, csak még erősebben tartottak. Ismét nem sikerült kiszabadítanom magam. Beni ezt látva hátrálökte őket, mire rántottam egyet a kezemen, hogy ne húzzanak magukkal engem is. Kiszabadultam. A bátyám maga mögé állított, hogy ne kaphassanak újra el, és elküldte a két fiút. Hosszan nézte, hogy messzire mennek, majd hátrafordult hozzám. Én a szorítás helyét nézegettem, ami elég rendesen meglátszott. Piros foltok végig a kezemen. Felpillantottam Benire, aki óvatosan magához húzott és megölelt. Kicsit meglepett, mert nem szoktunk nagyon ölelkezni, de utána gondolkodás nélkül visszaöleltem. Nagyon jólesett beszívni az illatát, a pia és cigiszag után.  Hosszasan öleltem, mire csak elnevette magát, de még akkor sem engedtem el. Annyira régen ölelt már meg, hogy meg sem tudom mondani mikor. Szorosan öleltem, mire ő is szorított rajtam egyet óvatosan, jelezve, hogy érti. Végre elengedtem, és kimentünk az üzletből.  - Asszem ide nem fogok jönni mostanában - nevettem el magam kínosan, mire a testvérem, csak a fejét csóválta. Kimentünk a kocsihoz, és hazamentünk. Otthon nem mondtam el mi történt, mert máskor sehová se engednének legközelebb. Gyorsan megvacsoráztam, és lefeküdtem aludni.