Beragyogj Este🌙 | SB ff.

e i g h t e e n t h

"És még mi volt hátra..." A húsz perces út hamar eltelt zenekereséssel, és mikor odaértünk, kiszálltunk a kocsiból. - Akkor 11- re itt vagyok -egyeztetett velünk Judit a sofőri ablakon keresztül, majd elhajtott. Bementünk az épületbe és levettük a kabátokat. Az órámra néztem. 7 óra. Még csak? Addig mit fogunk csinálni? Ezt meg is kérdeztem Hannától, aki csak titokzatosan mosolygott, és mondta, hogy vigyük el a cuccainkat a ruhatárba. Betettük a télikabátokat, majd a bilétákat a zsebünkbe süllyesztettük. - És most? -kérdeztem tanácstalanul körbefordulva. - Nézd, ott egy kávézó. Menjünk oda- mutatott a helység felé, mire megindultunk. Beültünk, és kértünk egy-egy teát, amit hamar ki is hoztak. Nem volt valami barátságos hely, ezért csak gyorsan megittuk az italokat és fizetés után távoztunk. Ránéztem az órámra. Fél 8. Még gyorsan elmentünk mosdóba, ahol jó nagy volt a sor, úgyhogy jól elment vele az idő. Mire beértünk pont 8 óra lett. - Uhh, de jó, hogy időben ideértünk- fújta ki magát a barátnőm. És már kezdődött is a műsor. Így, hogy múltkor is voltam,már nem volt annyira unalmas, de nem nagyon figyeltem. A "gyors" szünetben elszaladtam megint mosdóba (leért a tea), és a táskámat ott hagytam Hannánál. Mikor visszaértem, a nézőtér ajtajában járhattam, és láttam, hogy a barátnőm a pénztárcámban turkál. Úgy látszott megtalálta amit akart, mert kivett egy ötezrest, és odaadta a mögötte ülő embernek. Gyorsan elrakta a pénztárcám, és visszatette a táskámat eredeti állapotába. Vártam pár pillanatot és úgy tettem, mintha nem láttam volna semmit. Elővettem a pénztárcám, és úgy tettem, mintha zsepit keresnék (mindig ott tartom, Hanna is tudja), és a szemem sarkából láttam, hogy barátnőm szája megremeg. -Zsepit keresel? - kérdezte egyet félem nyújtva. - Nem, az ötezresem- válaszoltam "nyugodtan". -Nem találod? - "csodálkozott". - Nem -húztam az agyát, pedig belül már ordítottam - Nem vetted kölcsön véletlenül?-. Láttam, hogy nagyon ideges, de nem mondta el az igazat. - Nem- válaszolt- Biztos, hogy beraktad?. - Igen, a teázóban még megvolt. - Akkor nem tudom - dőlt hátra a székén, mint aki jól végezte dolgát, és en nem bírtam tovább. - Ne hazudj a szemembe! Tudom, hogy te vetted ki a pénztárcámból a pénzt és odaadtad neki! - mutattam az említett személyre, aki még mindig a kezemben gyűrögette a darabot. - De nem én voltam! - kérte ki magának idegesen. Látszott rajta, hogy hazudik. Meg amúgy is, láttam amit láttam. -Aha akkor ki? - hadartam idegesen- kivett magának a pénztárcámból és te nyugodtan végignézted? Bár már ezt is kinézem belőled. Kikaptam a kezéből a pénzt felkaptam a cuccaim és kiviharzottam az épületből. Nem érdekelt, hogy nincs kabátom, semmi nem érdekelt, csak hogy valahova leülhessek és kisírjam magam...