Beragyogj Este🌙 | SB ff.

n i n e t h

"És kezdődhetett a készülődés..." Először a ruhákat választottuk ki. Igen, Hannáét is, mert nem tudott dönteni, ezért elhozta a fél ruhatárát. Ezután következett a smink, amit nem vittünk túlzásba, hiszen 15 évesek vagyunk. A hajunkat kiengedtük, az enyémet kivasaltuk, Hannáét pedig befontam. A végén odaálltunk a tükör elé, és mikor megláttam magam, egészen elégedett voltam. Fekete szakadt farmer, krémszínű kötött pulcsi és a nyakláncom. Hajam egyenes, szempillám kifestve (de csak halványan!!!), a számon egy pici szájfény csillog. Hanna világoskék farmerben, bordó, magasított nyakú felsőben, nagy karika fülbevalóban tündökölt. Szempillája neki is ki volt festve, arcán egy kis pirosító, száján pedig halvány szájfény díszelgett. Lazán, mégis elegánsan nézett ki. - De jól nézünk kii - visongott Hanna, mikor megpillantott minket a tükörben. Nevetve bólogattam, majd ránéztem a szobámban lévő órára. 16:18. Basszus, mindjárt itt vannak Hanna szülei. Ezt jeleztem is neki, úgyhogy gyorsan bepakoltuk a táskáinkat és levágattunk az előszobába. Anyáék mosolyogva néztek minket, amolyan "mi is voltunk tinik" nézéssel. A választásom egy fekete-fehér kockás Vans cipőre és, a bordó télikabátomra esett (Egyébként csak ez az egy van, de így jobban hangzik). Hanna egy szürke Vans-be és a fekete kabátjába bújt bele. - Érezzétek jól magatokat! És időben gyertek haza - szólt utánunk anya, mikor kiléptünk az ajtón. - Én legszívesebben most visszafordulnék- hátráltam pár lépést nyúzott arccal. - Na azt már nem! Tök jó buli lesz! - ragadta meg a karom a barátnőm, és visszahúzott maga mellé. Még egy pillantást vetettem anyára, aki csak mosolyogva figyelte a jelenetet. Beültünk a kocsiba, és egy 20 perces út után oda is értünk a kávézóhoz,amit Hanna szülei kinéztek. Útközben Hanna mégegyszer elismételte, hogy ki-kicsoda, és mit csinál. Bólogatva jeleztem, hogy megértettem, bár nehezemre esett odafigyelni rá. Kiszálltunk a kocsiból és beléptünk a fotocellás ajtón. A helységbe érve hirtelen megcsapott a meleg, és levettem a kabátom. A többiek is így tettek, majd leültünk egy asztalhoz. Egy pincérnő már ott is termett, és felvette a rendeléseket. Az én választásom a gyümölcsös teára esett, ugyanis azon kívül csak forrócsoki és kávé volt, amit ki nem állhatok. A pincér távozása után tüzetesebben is körülnéztem. Egész kellemes kis hely volt. Nagy üvegablakok, karácsonyról maradt égősorokkal díszítve, minden asztal különböző, mégis hasonló fajtájú fából készítve, aranyos kis lépcső, ami az emeltre vezet. Modern, mégis vintage stílus, ami igazán megtetszett. A nagy gondolkodásomból egy másik pincér zökkentett ki, aki ezúttal férfi volt. Letette elém a teám, ami gőzölögve várta, hogy elfogyasszam. Megköszöntem, és beletettem ízlésem szerint a cukrot és a citromlevet. Megkevertem, és belekóstoltam. Nagyon finom volt. Vissza fogok én még ide jönni párszor. Az italaink elfogyasztása után fizettünk, majd sietősen távoztunk, ugyanis már hét óra volt. Ami azt jelentette, hogyha nem érünk be félórán belül, törlik a jegyünket. Az út nem volt hosszú, csupán 5 perc, úgyhogy hamar odaértünk. Beléptünk, és beváltottuk a jegyeinket. Már biztos bejutunk. Engem ez annyira nem tett boldoggá, de látva barátnőm széles mosolyát, nekem is jobb kedvem lett. Mielőtt még beléptünk volna a nézőtérre, Hanna anyukája búcsúzott el tőlünk. - Fél tizenegyre itt várlak titeket. Vigyázni egymásra! - szólt szigorúan, mire csak bólogattunk. Elmosolyodott, majd kilépett a bejárati ajtón a januári hidegbe. Legjobb barátnőm rángatott vissza a valóságba, amikor is a kezemet megrázva jelezte, hogy menjünk már. - Kezdődjön a buliiiii - visította, és a kezemet rángatva, beléptünk a székek közé...