❤️Megtörve❤️ [Bakugou x Reader] [BEFEJEZETT]

26.rész

A csuklómnál fogva húzott magával, egyszer-kétszer hátra pillantott.Egyszer csak odaértünk hozzájuk.Bementünk a házba, csak ledobtuk a cipőnket és felmentünk a szobába.
-Gyere-tárta szét a karját. Odamentem hozzá, majd megöleltem.Még mindig bőgtem, egyre hangosabban-Jól van-simogatta a fejem.
Már egy kicsit kínossá vált a helyzet, ezért megpróbaltam magamtól eltolni.
-Sajnálom-néztem le.
-Mire való egy barát. Bár,ha akarod lehetek több is-huzogatta a szemöldökét, mire én elkezdtem mosolyogni-És most mi lesz?
-Nem tudom...
-Én a helyedben vele maradnék, aztán addig húznám amíg lehet, hát ha bevallja, vagy valami.
-Végül is, úgy sincs jobb ötletem...
-Így legalább, amíg rád néz kínozza a bűntudat.
-Tetszik a gondolkodásod-húztam össze a szemem.
-Persze,én egy isten vagyok...
-Szerintem is-nevettem.
-Most, hogy a hercegnő jobban van megkaphatom a jutalmam?
-Mit szeretnél?-mosolyogtam rá.A száját az enyémre tapasztotta.Csak levegőért vált el tőlem. Miután abbahagyta a számhoz kaptam.
-Ezt!Már megérte-dőlt hátra az ágyon.
-Gonosz vagy!
-Most miért?
-Legalább szóltál volna...
-Nem, mert akkor nehezebb lett volna ellopnom-elkezdett nevetni, mire ránéztem-Csak nem még egyet szeretnél?
-Dehogy is!
-Annyira rossz volt?
-Nemár...-vörösödtem el.
Elkezdett csörögni a telefonom.Momo...
-Szijjjaaaaaa!-köszönt túl jókedvűen.
-Megint ittál? - csaptam a homlokomra.
-Neked is jönni kéne.
-Megyünk hát-karolt át Monoma.
-Oh,már a buliban vagytok?Akkor gyertek a múltkori helyre.
-Hé Momo szállj már le az asztalról-kiabált valaki a háttérből, majd nyomta ki a telefont.
-Nah menjünk.
-De lehet látni, hogy sírtam.
-És? Sötét van,meg majd ráfogod a piára-visszamentünk és Momo ugrott a nyakamba.
-Ohh...Hát itt vaaaagy.
-Jah-toltam arrébb magamtól, mert töményebb pia szaga volt, mint nekem...
-Ott van a robbanócukor-röhögött Monoma.A lány nem volt vele,az osztállyal beszélgetett Ezért odamentem hozzá, majd hátulról átöleltem.
-Megvagy!-mosolyogtam, miközben hátra fordult.
-De rég láttalak-akart volna megcsókolni, mikor én előrébb hajoltam az asztal felé rámutatva a poharára.
-Nem akarsz belőle adni?
-Nem...
-Most miért?Pedig én téged szeretlek a világon a legjobban-próbáltam benne bűntudatot kelteni.
-Az nem azt jelenti, hogy adnom kell a piámból és megint rád kell vigyáznom.
-Hát jó, akkor majd vigyáz rám Neito. Neito!-kiabáltam neki,mire pár másodperc múlva megjelent.
-Hmm?Mondjad csak.
-Mostantól veled csapatok-engedtem el Katsuki nyakát,majd odasétáltam Monoma mellé-Ugye te engeded, hogy igyak?
-Amíg mértékkel teszed.
-Jó, akkor veled maradok-húztam magammal a pult felé.
-Mióta hívsz te Neito-nak? - kérdezte jókedvűen.
-Kuss és igyál,akkor tűrhetőbb vagy...
-Értem én, leakarsz itatni, majd ágyba vinni, cseles kislány vagy.
-Mi?Dehogy!
-Én sem vallanám be.
-Mondom inkább igyál.
-Igyál inkább te, én szívesen megtenném veled, hogy ha te nem akarod velem.
-He? - néztem rá.
-Tudod mit?Rendezzünk ivó versenyt.
-Persze, most mondtad el, hogy miért akarsz leitatni...Inkább hanyagoljuk.
-De azért iszol?
-Hogy ne innék?-húztam le a poháralján lévő maradékot.