Mosolygás törvénye

4. Fejezet

Grace Miller

Fáradtan nyomtam a fejemet a párnámba karácsony reggel, mikor csöngettek. Egy halk morgás hagyta el a számat és úgy ahogy voltam kibattyogtam az előszobába, amit csak én nevezek így, mert alig van fél négyzetméteres. Az ajtót kinyitottam, nem törődve azzal, hogy nézek ki és hogy milyen hideg lehet kint. De, ahogy szembe találtam magam a főnökömmel teljesen lefagytam és becsuktam előtte az ajtót azzal a lendülettel, amivel ki is nyitottam. A túl oldalt egy nevetés hagyta el a száját Alexandernek, mire én megsemmisülve csuktam be a szemeimet. Nem elég, hogy tegnap beégettem magam nála, de még ma is. Meg már régebben is eltanyáltam a kávézója bejárata előtt, amit végig nézett...

Egy nagy levegőt véve újból kinyitottam az ajtót és nem törődve a hűvös levegővel, rámosolyogtam. Ő is egy mosolyt küldött felém, amitől itt helyben eltudtam volna olvadni. Piszok jól áll neki a mosoly, szerencse, hogy csak ritkán teszi, amúgy nekem már annyi lenne. Sőt, már így is annyi nekem.

- Mit keresel itt? - kérdezem, mire még szélesebb vigyorra húzza a száját.

- Semmi szia, vagy boldog karácsonyt? - kérdezi féloldalas mosollyal, mire felvonom a szemöldökömet és elneveti magát. - Igaz, hagyjuk ezeket - bólint. - Megígértem, hazaviszlek - mondja, mire megráztam a fejemet.

- Kösz, de nem kell - kezdtem egyből mentegetőzni, mire megrázta a fejét.

- Megígértem és az ígértemet mindig betartom - mondja, mire az ajkamba harapok. Baszki. - Kapsz tíz percet, addig készülj el - mondja, mire sokkosan bólintok.

- Hát, akkor, gyere be - nyitom ki jobban az ajtót, hogy beférjen. Bejött és előre nézett. Gondolom nem egy ilyen kis lakáshoz van szokva. - Nem nagy lakás, tudom, de nekem pont megfelel. Közben pedig csak az én pénzem van benne az albérletbe - mondom kicsit büszkén, mert hát hiába kicsi, de modern volt. Meg csak az én pénzemből van, anyáéknak nem engedtem, hogy adjanak bele.

- Szép - mondja, mire bólintok, amit ő nem lát, mert a háta mögött állok.

- Akkor...én elmegyek és lefürdök - motyogtam, mire bólintott.

Bementem a hálószobába és a gardróbomból kivettem egy fekete nadrágot és egy bézs, kötött pulóvert. Hozzájuk pedig fogtam alsóneműt is és így siettem be a fürdőszobába egy gyors tusolásra. Amikor végeztem a víz fogyasztásával, akkor felrángattam gyorsan magamra a ruhadarabokat. A fürdőszobámban lévő tükörbe belenéztem és a hajamon megállapodott a tekintetem. Iszonyatosan kócos, így fogtam egy fésűt és egy laza kontyba kötöttem. Fülembe beletettem a hópelyhes fülbevalómat, aztán gyorsan fogat mostam. Gyors mozdulatokkal szempillaspirált kentem a szempilláimra és késznek nyilvánítottam magamat.

Kilépve a fürdőből a konyhába mentem, és kiválasztottam anyáék, a négy nagyszülőm és a húgom ajándékát, amik az asztalon hevertek a sok másikok között. Felkapva őket a mellettem pár lépésre fekvő Alexre néztem, aki otthonosan elhelyezkedett a nappalinak nevezett helységben, a kanapén.

- Kész vagyok - mondtam, mire rám nézett és sóhajtva felállt a kanapéról. Mellém sétált és elmosolyodott.

- Menjünk - mondta és az ajándékokat kivette a kezeim közül, majd a fogashoz érve leakasztotta az ő kabátját és az enyémet is. Kezében fogva kilépett az utcára és a kocsijához sétált, aminek felnyitotta a hátulját, hogy bedobja a kezében lévő cuccokat. Én még gyorsan felkaptam magamra a magas sarkú bokacsizmámat és bezártam az ajtót, csak utána követtem. A nagy fehér mercedes autójába beszálltam az anyósülésre, mire ő mellém, a kormány mögé pattant be.