Mosolygás törvénye

1. Fejezet

Grace Miller

Futok a munkahelyem felé, késésben vagyok már a héten másodjára. Nyolc órára kellene beérnem, hogy le tudjam váltani fél kilenckor Ashleyt és elmehessen az egyik barátnőjével kivételesen ruhát vásárolni. Hétvégén egy díj átadóra megy a barátnője. A pasija díjátadójára.

A próba időt sikeresen letettem. Két hete dolgozok a Lee Étterem és Kávézóba, ami hihetetlen nagy energiát vesz igénybe. Nemhogy még a dolgomat kell elvégeznem, de úgy kell azt csinálnom, hogy Mr. Tökélynek, vagyis a főnökömnek megfeleljen. Nem hibázhatok, mert képes és azonnal kirúg. Szigorúan nézi, hogy időbe oda érek e és néha még fel is pukkan megnézni, hogy nem e csinálok valami rosszat. Meg persze Liamet is rám állította, aki tagadja a dolgot, de látszik rajta. Szóval minden nap egy öröm, amit bent tölthetek és ki kell élveznem, mert bármikor előfordulhat, hogy az lesz az utolsó napom egyben.

Liamre visszatérve nagyon aranyos fiú és nagyon bírom, bár azt azért megkérdőjelezem, hogy hogyan lehet a főnököm legjobb barátja. Kész rejtély. Teljesen különböző személyiségek, míg az egyik kedves, a másik csak zsörtölődik. De mindegy is, nem az én dolgom, csak ne rúgjon ki a a legjobb haverja rossz kedvébe. Nekem ennyi is elég.

Kifulladva értem be az ajtón, ahol minden szem rám szegeződött, mire csak egy mosolyt ejtettem. Alexander ott állt a pultnál és a karórájára nézett. Én is gyorsan az enyémre kaptam és pont abban a pillanatban váltott át nyolcról, nyolc óra egy percre. Megkönnyebbülve néztem fel, ahol a férfi egy apró bólintással jelezte, hogy még benne vagyok az időbe. Fáradtan felsóhajtottam és boldogan a pulthoz sétáltam.

- Szia Ashley! - mondtam mosolyogva és gyorsan besétáltam mellé a pult mögé. A lány csak mosolyogva bólintott, mire én a hosszú folyosó felé vettem az irányt, ahol aztán bementem az öltözőbe. Felakasztottam a kabátomat és a sálamat beletűrtem a kabátom ujjába. A hajamat felkötöttem egy lófarokba és a kis köténykét a derekamra kötöttem. Készen voltam és egy utolsót belemosolyogtam a tükörképembe. Nagy levegőt véve elindultam az öltözőből és amikor kiértem kifújtam. Hajrá Grace, ügyes vagy, megcsinálod! - biztattam magamat és aztán már csak azt vettem észre, hogy visszaértem Ashley mellé.

- Elcsomagoltam három tálca süteményt és még kell hozzá készíteni majd egy kávét, ha jönnek érte - kezd el tájékoztatni, mire bólintok. - Martin néven van a rendelés - mondja tovább, mire megint bólintok. - Ha jönnek érte szólj Alexandernek, hogy megjöttek a rendelésért, esküvő időpontot fognak megbeszélni - megint csak előre és vissza döntöm a fejemet, hogy értem. - Akkor azt hiszem ezt a rendelést már rád hagyom, a kilences asztalhoz kell kivinni - nyújtja át nekem az eddig kezében lévő tálcát, ami már meg volt pakolva a kért dolgokkal.

- Köszi, akkor jó ruhavásárlást! - mosolyogtam rá, mire integetett egyet és hátra ment átöltözni. Tálcával a kezembe kivittem a megrendelt kapucsínót és mellé három darab teasütit. Megkérdeztem kér-e még valamit, de nemet válaszolt és megköszönte a barna hajú nő, én pedig elmentem, vissza a pultba. Jött egy újabb vevő, és ez így ment késő délutánig. Alig tudtam tartani a rohanást, de minden tőlem telhetőt megtettem. Aztán pedig Lizzie lépett be a kávézóba. Jessica, ő és én legjobb barátnők vagyunk, csak mivel ő egy másik városban dolgozik, így nagyon ritkán tudunk vele találkozni.

- Lizzie! - mondom boldogan, amikor a pulthoz ér. A lány, ahogy megpillant eltátja a száját és gyorsan megölel.

- Úristen, Grace! - mondja boldogan. - Nem is tudtam, hogy itt dolgozol! Mióta? - kérdezi mosolyogva, mire rá vigyorogtam.

- Már két hete - nevetek fel. - Mi járatban? - kérdezem mosolyogva.

- Van három tálca süti félre téve, azokért jöttem - mondja mosolyogva, mire csak bólintok. Gyorsan kihoztam őket a kamrából és Lizzie elé tettem.