Mosolygás törvénye

6. Fejezet

Grace Miller

A napok csak úgy teltek és múltak, míg szilveszter napjához nem érkeztünk. Délután öt óra van és fél óra múlva el kéne induljak, hogy odaérjek a munkahelyi szilveszteri buliba. Igazából már mindennel készen voltam, csak az érzelmeimet kellett kicsit még rendbe szednem. A sok hülyeséget, ami a fejembe zakatolt. Pár óra múlva új év és tiszta lappal szeretném kezdeni.

A laptopomat felnyitva hívást indítottam a húgommal, aki egyből fogadta is. Szőkés-barna haja hullámos fürtökben lógott a vállára és arca is egy kis sminkben pompázott. Háttérben megpillantottam Josht, aki föl-lejárkált egyfolytában és a nyakkendőjét próbálta megcsinálni.

- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva, mire Josh is rám kapta a tekintetét és egy mosolyt küldött felém.

- Szia! Mi újság? - kérdezi Annie kíváncsian, mire csak megvontam a vállamat.

- Semmi különös. Veletek? - vonom fel a szemöldökömet, mire a húgom megforgatja a szemét.

- Mint mindig, megint te vagy anyáéknál a téma. Eléggé kikészítetted jó anyádat - nevet fel jóízűen, mire felsóhajtok.

- Nem tehetek róla, hogy saját utamat akarom járni és nem az ő  számomra eltervezett életet - húzom gúnyos félmosolyra a számat.

- Amúgy - kezdi el a húgom aztán a szájába harap.

- Mi amúgy? - kérdeztem, mire egy nagy levegőt vett.

- Tényleg jártok Alexanderrel? A főnököddel? - kérdezi és nem ad időt a válaszolásra, hanem folytatja. - Mert nagyon örülnék neki! Végre lenne valaki normális is melletted és meg is érdemled az a féreg után. Főleg, hogy látnod is kellett karácsonykor és úgy sajnálom, hogy anya hülyeségét el kellett viselned már megint, de most még túlzásokba is esett. Szóval tényleg nagyon örülnék, ha Alex lenne melletted, de a főnököd és az nem jön ki úgy rosszul? - kérdezi fáradtan a beszédtől és félve néz rám. Lesokkolódva ülök ott pár másodpercig, mire hirtelen megrázom a fejem.

- Nem vagyunk együtt - nyögöm ki a legrövidebb, egyértelmű választ. A tesóm lassan bólint és az ajkába harap.

- Pedig tökre elhittem, hogy ti most tényleg jártok - mondja egy kis gondolkodás után, mire elmosolyodom. - Meg a medencébe is olyan furák voltatok - motyogja, mire nekem az arcomra két piros karika szökött és a háttérben álló Joshra néztem, aki jól szórakozott rajtunk.

- Nem történt köztünk semmi! - vágom rá túl hamar, mire Josh visszafojtott röhögéssel néz a kamerába, mire Annie csak összehúzza a szemöldökét.

- Hát jó - nyögi ki végül a húgom, mire halványan elmosolyodom.

- Érezzétek jól magatokat! - kezdek el búcsúzkodni, mire mindketten bólintottak. - Üdvözlöm a nagyiékat és a szüleimet is. Mond meg anyának, hogy sajnálom, megint - húzom el a szám, aztán pedig sóhajtok egy nagyot. - Jövőre kezdjünk új lappal! Boldog új évet! Sziasztok! - köszöntem el, mire mindketten egy sziát elmormoltak és a húgom kinyomta a hívást. Fáradtan dőltem hátra a kanapén és a laptopot magam mellé téve felálltam. Ideje indulnom.

Az ajtó mellett lévő falon a tükörben még utoljára végig mértem magamat. Bordó egybe ruhát viseltem, aminek a pántja váll alatt volt. Felül tapadós volt, míg lent fodrokba húzódott. Hátul pedig kicsit hosszabb volt, mint elől a szoknyája. Kezemen egy egyszerű aranykarkötő, míg nyakamban aranynyakláncom lógott, amin volt egy aranypillangó. Fülemet is egy aranypillangó díszítette, míg a lábfejemen egy bordó magassarkú csizma virított. Fekete kabátomat magamra húztam és a nyakamba egy fekete sálat is tettem. Vállamra dobtam a fekete táskámat, amibe a cuccaimat dobáltam még pár perce. Arcomon csak szempillaspirál díszelgett, egy mosollyal együtt sminkként.