Mosolygás törvénye

13.Fejezet/Búcsú

Grace Miller

- Mit keresel itt? - nézek kérdőn a húgomra, aki a pokróc alatt didereg.

- Szerintem most ez a legkisebb gond, hogy mért vagyok itt - nyögi ki remegő ajkai közül, mely már lilára színeződtek a hidegtől.

A számat elhúzva mérlegeltem a dolgokat, bár elég nehezen ment. Túl hirtelen vált minden búskomorrá. Az előbb még vígan nevetgéltem Alexszel, most meg már komoly arccal próbálom rendezni a gondolataimat.

Be kell vallanom elég nehézkesen megy, hiszen már ittam pár pohár bort. Nem vagyok berúgva, de sokkal színesebb minden. Önfeledten tudok nevetni és nem ragaszkodok annyira ahhoz, hogy mindenkinek megfeleljek. Az álarcom is eltűnt, mely a külvilágtól védett.

- Menjünk be, a húgod mindjárt szét fagy - hajolt hozzam közelebb Alex, mire bólintottam egyet. Igaza van, a húgom egészsége a legfontosabb.

Kulcsomat elővéve belehelyeztem a zárba, majd elfordítva kinyitottam az ajtót. Alex felsegítette a húgomat, majd besétáltak. Sid is elindult befele, mire megállítottam.

- Kérlek, menj haza! - szólalok meg lesütött szemekkel. Nem akartam, hogy a húgomon kivül még vele is keljen foglalkoznom. Főleg, hogy itt van Alex is.

- Persze az az idegen fickó bemehetett - fújtatja dühösen, mire elhúzom a számat.

- Nem idegen, ismerem. Meg a húgom is - mondom halkan, hogy megnyugodjon, de csak jobban felkapta a vizet.

- Én nem! Nem bízok benne! - megragadja a karomat és maga fele fordít. - Grace, én vagyok a barátod! - szól élesen, mire én is dühös leszek.

- Nem vagy a barátom! Ezt meg nem beszéltük meg! - rivallok rá, majd kirántom a csuklómat a szorításából. Hitetlenkedve néz rám, majd idegesen a hajába túr.

- Mi történt veled? Eddig olyan kedves és aranyos voltál! Tuti ez a pasas csinált veled valamit!

- Hallod mit beszelsz? Ez nem normális! - világosítom fel, mire lemondóan legyint egyet.

- Majd ha nem bűzlesz a bortól, akkor megbeszéljük - mondja, de latom rajta, hogy türtőzteti magát.

- Jó - válaszoltam és az orra előtt becsaptam az ajtót. A megkönnyebbüléstől hangosan felsóhajtottam, mire az albérletemben lévő két váratlan személy rám kapta a fejet.

- Jól vagy? - kérdi egyből Alexander, miközben aggódva néz rám. Csak egy aprót bólintok és hozzájuk sétálok.

- Mi történt? - ülök szembe a húgommal fáradtan, majd a hajamba is túrok jelzésképp.

- Mindegy - dünnyögi, mire megrázom a fejemet.

- Egyáltalán nem mindegy, ha itt vagy! - kelek ki magamból és idegesen felállok, hogy neki álljak mosogatni, hogy lefoglaljam magamat. - Szóval ójbol megkérdem, mi történt? - szólalok meg nyugodtabban, mint az előbb.

- Anyáék összevesztek - válaszolja végül és egy pillanatra Alexre sandít.

- Addig be megyek a szobádba - mondja egyből és feláll, hogy távozzon. Csak egy apró mosolyt küldök felé, majd végleg elhagyja a helységet.