Mosolygás törvénye

8. Fejezet

Alexander Lee

Nem hittem volna soha, hogy ennyire fel tud zaklatni egy lány. Neki még is sikerült. Mindenhol őt keresem, úgy is, hogy tisztáztam vele, hogy nem akarok tőle főnök-dolgozó kapcsolaton kívül semmit. Megbabonázott azzal az irritáló mosolyával. A csókja ízével, mely annyira édes. Zöld íriszei fényesen ragyognak, amikor az én gesztenyebarna szempárommal találkoznak. Haja mindig tökéletesen áll, bárhol és bármikor legyen. Alakjára pedig semmi rosszat nem tudok mondani. Szép nő, sőt gyönyörű.

Az ajtómon kopogtak, mire egy "tesséket" motyogtam el. Az ajtó kinyílt és Grace szép alakját pillantottam meg. Kezemből a tollat letettem és államat megtámasztottam a tenyeremmel. Ő tálcával a kezében közeledett felém, míg végül le nem tette elém.

- Köszönöm! - mondom bólintva, hogy elmehet. De ő esetlenül áll előttem tovább, amire felhúztam a szemöldökömet. - Igen? - kérdeztem, mire az ajkába harap és egy nagyot sóhajt.

- Tudom, nem szabad ebben a hónapban kikérni szabadságot, de...

- Nincs de! A saját kérdésedre épp most adtad meg a választ - szóltam erőteljesen közbe, mire lehunyta szemeit és kihúzta magát. Végül rám emelte a zöld íriszeit.

- Nem is szeretnék kikérni egy egész napot - rázza meg a fejét. - Csak január harmincegyedikén négy órát! Amíg eltudok menni a barátnőm esküvőjére. Tanú leszek! Előtte nap bent maradok dolgozni, sőt március végéig egyetlen egy napot se hagyok ki, dolgozok többet is, csak azt a négy órát! Kérlek! - mondja összevissza hadonászva. A végére már teljesen elfáradt és a válaszomat várta.

- Nem - mondom ki az egyszerű választ.

- Miért? - tör ki belőle a kérdés.

- Nem teszek kivételt. Elmondtam a feltételeket. Ha nem tartod be, akkor el is mehetsz és kereshetsz új munkahelyet - mondom keményen, mire sóhajtva bólint és keserű mosolyra húzta a száját. Szemöldököm felszaladt és meglepődve néztem a lányra.

- Akkor köszönöm, hogy itt dolgozhattam, de felmondanék - mondja, mire felnevettem, de Gracenek továbbra is rendíthetetlen volt az arca.

- Nem engedem. Ezt a hónapot még akkor is végig kell dolgoznod - mondom egy nyertes mosollyal, mire megvonta a vállát.

- Nem érdekel - nyomatékosította meg a szavakat és a kötényét levágta az asztalomra. - További jó munkát! - mondja erőteljesen és hátat fordítva nekem kifele tartott, mire felhorkantam. Megtorpant, mire akaratlanul is feltápászkodtam a helyemről.

- Nem engedem és nem nyitok vitát! - léptem mellé és magam felé fordítottam, a csuklóját megszorítottam, mire felszisszent.

- Mért nem dönthetek a saját életemről? - kérdezte, de úgy tűnt inkább magától, mint tőlem.

- Mert van, hogy mások jobban tudják mi jó neked - húzom mosolyra a szám, mire megforgatta a két szép zöld szemét. Akaratlanul is szélesebb vigyor terült el az arcomon.

- Ne mond meg nekem, hogy mi a legjobb számomra. Ne legyél az anyám vagy az exem - motyogja és csuklóját kirántja a szorításomból. Halkan felsóhajtok és szemeibe nézek.

- Megint tegeztél - mondom fáradtan.

- Mintha te nem - vágja rá gúnyosan, mire félmosolyra húzom a szám.