Az álom

865 43 6
                                    

Marinette szemszöge:

-Mostmár hazaviheted-szólt Fu mester.

-Nem lesz semmi baja?-kérdeztem.

-Nem. Meggyógyult.-szólt elégedetten.

Azzal felkaptam Adrient és haza vittem.(magamhoz)

-Na mit csináljuk Bogaram?-kérdezte azzal a mosollyal ami mindig felvidít.

-Én biztos, hogy alszok.-mondtam.

Aztán levetettem magam az ágyra és próbáltam aludni.
2 percel később már Adrien is ott feküdt.
Én pedig oda bújtam hozzá és a mellkasába temettem magam.
Így aludtunk el mindaddig amíg nem hallottunk sikoltásokat.

Én felkeltem. Adrien még nem.
Próbáltam ébrezdgetni.

-Adrien kelj fel Akcióidő van.-mondtam a fülébe súgva.

-Tikki pöttyöket fel!
-Plagg karmokat ki!

És ott ugrándoztunk éjnek éjjelén a háztetőkön keresve a gonoszt.

Meg is láttuk.

Nocsak nocsak csak nem személyesen Katica és Fekete macska.-szólt.

-Az én nevem: Rémálom.-mondta az akumalizált lány.

(Később)

Mikor már meguntam a harcot akkor felszólalatam.

-Macska készülj.Szerencse talizmán!

-Macskajajj!

És mikor leesett volna akkor Rémálom bezavart. És nem kaptam semmit.(Aki látta a Sand boyt az tudja mire gondolok.)

-Hmm most mit csináljak?-gondolkoztam.

-Áháá!-mondtam.

-Macska a pálcáját pusztísd el!-kiáltottam.(Amúgy azért a pálcáját mert azzal harcolt)

-Igen is Bogaram.-mondta Adrien/Macska.

És mikor kirepült az akuma.
Most jön amire senki se számított.
A lányba annyira sok volt a gonoszság, hogy a pálca még megtelt egy utolsó lövéssel és az eltalált engem.

(Miközben)

-Számodra vége a gonoszkodásnak ideje hogy megtisztúlj!

Mikor már elengedtem volna a pillangót akkor.

Felém száguldott egy szikra és csak annyit tudtam kimondani, hogy:

-Macska!-aztán összeestem.

Adrien szemszöge:

-Macska!-halottam Katica hangját.
Aztán láttam, hogy összeestett.

-Nee!-kiáltottam a hangomban a sok fájdalommal.

Mire vissza néztem a lány eltűnt.

Gyengéden felkaptam Katicát és elindultam Fu mesterhez.

Mikor odaértem ő már ott ált mintha tudta volna, hogy mitörtént.

-Mi a baja Marinettenek?-kérdezte Fu mester.

Elmagyaráztam mindent, hogy mi történt.

Ő meg csak azt mondta, hogy nem tud érte tenni semmit.
1 2 nap múlva felébred viszont amíg alszik addig a legrosszabb Rémálmai lesznek előtte.

Bólintottam és már haza is vittem Marinettet.

1 perc múlva vissza változott és utána én is.

Csak lefeküdtem mellé és átöleltem.

Marinette szemszöge:

-Miez a hely?-kérdeztem magamtól.

-Hmm ez csak egy nagy fehérség.-jegyeztem meg újra.

És vissza változtam.
Hol vannak az emberek?

-Bogaram.-szólt egy ismerős hang.

-Adrien!-üvöltöttem pedig nem is láttam.

-Te vagy az?-kérdeztem.

-És hirtelen megláttam.

Felém sétált egy nagyon ilyesztő mosollyal.

Igyekszem a következőt is meg írni
Ha nem leszek lusta akkor lehet, hogy már holnap kinn lesz addig is heló.🐱🐞

Paris HeroesWhere stories live. Discover now