Paris Heroes

break my friend

Mit csinálok? Ez úgy nem mehet tovább. Én Adrien-t szeretem. De mégis macskával álmodtam egy közös jövőt. Lehet nem véletlen. Meg kérdezem Fu mestert.

-Tikki pöttyöket fel!

***

Megérkeztem beugrottam az ablakon. És ott ült Adrien.

Mindketten ilyedten néztek rám.

-Öm szia...Katica...-dadogta Adrien.

-Szia Adrien.-mosolyogtam. Próbáltam leplezni a meglepődöttségem.

-Nos. Köszönöm Adrien, következő héten én megyek hozzád és ott vesszük tovább a kínai leckéket.-mondta Fu mester majd ki tessékelte Adrient az ajtón.

***

Láttam ahogy Adrien haza sétál. Majd vissza változtam.

Marinette-ként voltam mostmár, levetve magamról a Katica jelmezt.

-Nos. Marintette miben segíthetek?-kérdezte teljes nyugodsággal.

-Volt egy álmom.-kezdtem bele a mesélésbe. Mindent elmondtam az egész álmom. Azt is hogy nem emlékszem arra hogy ki lehet macska.-Össze vagyok zavarodva.

-Értem. Szerintem hallgass a szívedre.-mondta mosolyogva.

-De a szívem is össze van zavarodva.-adtam meg a választ.

Mire felnevetett.

De a jókedv hamar elszállt ugyanis a mellettünk lévő házba bele csapódott valami.

-Tikki pöttyöket fel!

Ki lendültem az ablakon majd fel térképeztem a területet. Mi történt?-tettem fel magamban ezt a kérdést. Utána kell járnom.

Körül néztem és megláttam macskát ahogy küzd valakivel.
 
Fogtam a yoyomat majd meglendítettem és lesuhantam. Két lábammal eltaszítottam macskától az akumatizált lányt.

-Huh, Bogaram. Már azt hittem sosem jösz.-nevetett. De az ő jókedve sem tartott sokáig mert a lány vissza tért és tovább támadott.

***

Miután végeztünk. Azután macska köszönés nélkül lelépett. Gondoltam utána megyek. Ez nem vall rá.

Ott ült ahol tegnap voltunk. Ahol kifejeztem az érzéseim. Leültem mellé.

-Nagyon össze zavarsz.-motyogta.

-Ezt nem értem.-ingattam a fejemet.-Pontosítasz?

-Össze zavarod az érzéseim. Amikor itt voltál, megpusziltál, aztán. Leléptél. Most sem mutattál irántam nagy érdeklődést. És ez fáj.-mondta de az utolsó szó elcsuklott.

-Úgy sajnálom.-hajtottam le a fejemet.-Nem akartam neked fájdalmat okozni. Csak én se tudom mit érzek. Érted? Nem könnyű se neked se nekem.-válaszoltam.
 
-Talán jobb lenne ha békén hagynánk egymást. És csak egy csapat lennénk, semmi több. Akkor talán nem fájna senkinek se.-szűrte a fogai között majd elment.

***

-Nem értem. Tikki ez úgy fáj. Elveszetettem macskát. Csak azért mert nem mondtam neki igazat. Mert én pontosan tudom mit érzek iránta.-hajtottam le a fejem.
 
-Marintette, kérlek ne búsúlj, inkább aludj mert holnap suli.-mondta Tikki majd betakart és ő is lefeküdt.

***

Kötübelül éjjfél van. Kikeltem az ágyból, hagytam hogy Tikki tovább aludjon. Felmásztam az erkélyre. És akkor kitört belőlem a sírás. Halkan sírtam.

Hirtelen valami megmozdult mögöttem, és láttam hogy ez macska. Le töröltem a könnyeim majd szólásra nyitottam a szám.

-Macska? Te mit keresel itt?-kérdeztem.

-Ömmm izé. Csak nem tudtam aludni.-mondta.-És te miért sírsz?-kérdezte.

-A stressz miatt.-hazudtam. Csak nem mondhatom hogy héj, én vagyok katica akit konkrétan pár órája bántottál meg.

-Ohh értem.-mondta.-Hát én...segíthetek.

-Miben?-kérdeztem mosolyogva.

-A stressz levezetésben.-mondta majd ide lépett mellém és felkapott.

Elindult velem a sötét éjszakában. Gyönyörű volt Párizs este. Ilyen szépet még nem láttam.

***

-Macska ez gyönyörű volt, köszönöm, sokkal jobban vagyok.-mondtam kedvesen mosolyogva.

-Semmiség. Aludj jól.-mondta majd eltűnt a az éjjelben.

Itt lenne az új rész! Komizzatok! Mi a véleményetek? Eddig milyen a könyv?