Paris Heroes

my life...just...dream

Sziasztok! Előre üzenem senki se öljön meg a rész miatt😂

Hirtelen felébredtem. Körül néztem.

-Tikki!-szólítottam a kis kwamimat.

-Igen?-röppent elő a csokis sütis dobozból.

-Hol van Emma?-kapkodtam a fejem.-És macska?

-Tessék? Marinette. Szerintem álmodtál. Vagy nem tudom. Mert nem ismerek semmilyen Emmát. Macskát csak úgy  ismerem ahogyan te.-mondta Tikki értetelen fejét vágva.

-Tessék!?-ordítottam.

-Marinette minden rendben?-kiálltott fel anya.

-Igen. Csak izé a sulis drámára gyakorlok.-kiálltottam vissza.

-Kivel?-kérdezte. Miközben feljött. De mielőtt észre vette volna Tikkit az előtt beröppent a kardigánomba.

-Ömm. Izé.-szerencsétlenkedtem.-Ed-del.-mutattam ki az ablakon egy galambra. Ami mellett elsétállt Adrien. Eszembe jutott! ADRIEN MACSKA! ezt el ne feljtsem.

-Aha? Oké. De figyelj. Nagyi megbetegedett és most oda kell mennünk hozzá mert nagyon rosszul van és ápolni kell. Vagy hónapokat ott leszünk. Attól félünk hogy egy évet is. De Tom-mal tudjuk hogy ügyes vagy. Szóval bízunk benned.-darálta el anya. Majd a homlokomra adott egy puszit és lement, gondolom össze pakolni.

-Na szóval mit szerettél volna mondani?-bújt elő Tikki.

-Tudom ki macska.-mondtam büszkén kihúzva magam.

-Tényleg?és ki az?-kérdezte kicsi kwamim.

-Hát.....basszus! Tikki!!!! Elfelejtettem!! Neeeeee!-siránkoztam.

-Marinette?-hallottam megint anya hangját.

-Csak Ed.-kiálltottam mire hallottam egy "oké"-t.

***

-Tikki! Hogy lehetek ekkora balek?-kérdeztem.-Habár! Lehet ez is egy álom!-gondolkodtam hangosan.-Felakarok ébredni! Csípj meg!-mondtam Tikki-nek aki megvonta pici vállait. ( van olyan a kwamiknak? xdd) és megcsípte a kezem.-Áucs. Hát erre nem keltem fel.

***

Anya és apa most mentek el. Úgy hogy gondoltam járőrőzök egyet.

-Tikki pöttyöket fel!

Újra át járt a bizsergő érzés. Katica voltam. Lendítettem a yoyom és ki érkeztem egy ház tetejére.

***

Az Eiffel torony előtt sétalgattam még mindig a pöttyös kosztűmben.

-Bogaram!-ugrott le mellém macska.

-Jézusom. Macska a szívem.-szorítottam a kezem az előbb említett testrészemhez.

-Tudom. Gyönyörű vagyok. De ha lehet ne halj bele.-kacsintott.

-Ohh basszus félek hogy olyan szép vagy hogy bele halok.-kacsintottam vissza.

-Tényleg?-kérdezte macska.

-Nem.

Macska már nyílásra nyitotta a száját mikor valaki mellénk lépett.

-Katica!-sipákolta Chloe. Jesszus.

-Igen?-fordultam felé.

-Selfie!-kiálltotta majd ide lépett mellém átkarolt és kattogtatta a gépet. Mikor meguntam akkor ellöktem magamtól Chole-t.

-Hagyj.-morogtam majd újra meglendítettem a yoyom ezzel fel jutva Párizs híres tornyára. Leültem majd a nap lementét néztem.

-Mi a baj Katica?-ült le mellém Macska.

-Magánügy.-vontam meg a vállam nem törődöm stílusban.

-Értem.-húzta el a szájat macska.

-Fekete macska.......én szeretném ha tudnád nagyon hálás vagyok hogy vagy nekem.-mondtam mosoylogva majd oda hajoltam macskához és nyomtam egy puszit az arcára. Erre mindketten elpirultunk.

Macska éppen szólásra nyitotta volna a száját de elcsitítottam.

-Jobb ha megyek.-mondtam majd választ se várva leléptem.

Mit művelek?

Szeretnék bocsánatot kérni amiért nem voltak részek. Nem az a gond hogy nincs időm hanem az hogy nincs ihletem. De igyekszem!
Tea!