-Én vagyok. Mindig is szerettél. Mikor lelepleződtem. Amikor Chloe rájött/látta. És te is feladtad magad, hogy Adrien vagy. Azután mikor Rémálom elaltatott. Vagy amikor elmentünk korizni. Vagy az együtt töltött karácsony. Vagy amikor elmentünk moziba. És te csak engem kerestél. Vagy Balszerencse.-sírtam ki a szívem.
Mire Adrien ide jött hozzám.
-Tényleg te vagy.-mondta majd hosszú szenvedélyes csókot nyomott a számra.
-De hogyan?-kérdezte.
Én meg elmondtam, hogy miért történt ez és hogy hogyan kaphatjuk vissza Shopiaával a testünket.
-Én meg kizártalak.-motyogta.
-Igen. Szégyeld össze-vissza magad Cicamica.-emeltem ki a Cicamica szót.
-Hölgyem.-hajolt meg előttem.
-Szeretlek.-súgtam.
-Én is Bogaram.-mondta.
Aztán felhívtuk a többieket és elmondtunk mindent.
Fu mesternél:
-Biztos, hogy sikerül?-kérdezte Chloe.
-Figyelem. Ha nem sikerül akkor Marinette nem fog visszajönni.-mondta Fu mester.
-Akkor is.-mondtam.
Majd szó szerint láttam magam csak most ott lebegett egy kis bogyó. Az a lelkem? Majd láttam ahogy beleszáll a Marinette énembe. Aztán becsuktam a szemem és amikor újra kinyitottam. Akkor már Marinette Dupain-Cheng voltam.
Majd felkeltem és éreztem ahogy a többiek is annyira feszültek mint én. Valahogy éreztem.
-Marinette!-kiáltották egyszerre. Majd szoros ölelésbe fogtak.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
(Chloe nincs itt és nem is vagyunk kint bocsi csak ezt a képet találtam.)
