-Én vagyok. Mindig is szerettél. Mikor lelepleződtem. Amikor Chloe rájött/látta. És te is feladtad magad, hogy Adrien vagy. Azután mikor Rémálom elaltatott. Vagy amikor elmentünk korizni. Vagy az együtt töltött karácsony. Vagy amikor elmentünk moziba. És te csak engem kerestél. Vagy Balszerencse.-sírtam ki a szívem.
Mire Adrien ide jött hozzám.
-Tényleg te vagy.-mondta majd hosszú szenvedélyes csókot nyomott a számra.
-De hogyan?-kérdezte.
Én meg elmondtam, hogy miért történt ez és hogy hogyan kaphatjuk vissza Shopiaával a testünket.
-Én meg kizártalak.-motyogta.
-Igen. Szégyeld össze-vissza magad Cicamica.-emeltem ki a Cicamica szót.
-Hölgyem.-hajolt meg előttem.
-Szeretlek.-súgtam.
-Én is Bogaram.-mondta.
Aztán felhívtuk a többieket és elmondtunk mindent.
Fu mesternél:
-Biztos, hogy sikerül?-kérdezte Chloe.
-Figyelem. Ha nem sikerül akkor Marinette nem fog visszajönni.-mondta Fu mester.
-Akkor is.-mondtam.
Majd szó szerint láttam magam csak most ott lebegett egy kis bogyó. Az a lelkem? Majd láttam ahogy beleszáll a Marinette énembe. Aztán becsuktam a szemem és amikor újra kinyitottam. Akkor már Marinette Dupain-Cheng voltam.
Majd felkeltem és éreztem ahogy a többiek is annyira feszültek mint én. Valahogy éreztem.
-Marinette!-kiáltották egyszerre. Majd szoros ölelésbe fogtak.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
(Chloe nincs itt és nem is vagyunk kint bocsi csak ezt a képet találtam.)
