Paris Heroes

A gyógyír

Adrien szemszöge:

Viszont későn a bogárkám keze kicsúszott a kezemből és...

...

-Nee!!-kiáltottam.

És Marinette leesett.
Mikor leértem akkor elvolt ájulva.
Arra gondoltam, hogy elviszem Fu mesterhez.

Marinette
Olyan cuki

(Gondolom magamban)

Eközben.

Megérkeztünk Fu mesterhez.
Mindent elmondott és adott egy kis fiolát és azt mondta, hogy ma 1 óránként adjak neki egy kanállal.

És ha éjfélig nem sikerül akkor talán sose fog önmaga lenni.
Én megértettem és haza felé szökdécseltem Marinettel.

Mikor megérkeztem betartottam amit Fu mester mondott.

-Márcsak egy kanál és újra vissza kaplak.-jegyeztem meg hangosan.

Ekkor Marinette felkelt.

-Marinette? Jól vagy?-kérdeztem.

-Ne ne bánts!-mondta.

-Bízz bennem.-mondtam kedvesen.

-R..r..endben.-mondta.és odaadtam neki az utolsó kanalat és pont éjfélt ütött az óra.

Marinetteét körbe járta a rózsaszín varázslat.

Marinette szemszöge:

-Mi..mitörtént.?-kérdeztem.

-Bogaram...-mondta Adrien.

És most az először láttam sírni. Megható volt.
Rögtön átölelni akartam de ő inkább nyomott egy hosszú csókot a számra.

Én mint mindig elvörösöttem.
És mikor Adrien rámnézett elröhögte magát, és én is nevettem.

-Szeretlek.-mondta azzal a mosollyal ami mindig felvidít.

-Én is. Örökre foglak szeretni.-mondtam boldogan.

Hát tudom rövid lett de a kövi kárpótlásként hosszú lesz remélem....Addig is heló🐱🐞