Magány-Xiuchen [Hun]

13. rész

- M-mi lesz a motoroddal? – kapkodta a levegőt a sírástól.

- Csak nem lopják el, ha mégis, legyen boldog vele. – húzta magához őt.

- Jae-sun.

Hangja erőtlen volt és teste teljesen elgyengült. Összeszorította a szemeit és próbált nem azokra figyelni. Igen, már többen voltak.

- M-most mi van vele? – kérdezte aggódva dokitól.

- Nem tudom. Sajnos, nem. – rázta idegesen a fejét, majd mikor megálltak egy piros lámpánál, az anyós ülésről elvett lélegeztető maszkkal, hátra fordult. – Tedd rá a maszkot és a ballont, vagyis ezt – mutatott egy kék, lufiszerű dologra –, lassú ritmussal nyomkodd, rendben?

Cheolyong a mögöttük elhallatszó duda miatt gyorsan a táncos kezeibe nyomta a szerkezetet és előre fordult.

Jae kicsit ügyetlenkedett, de végül sikeresen párja arcára helyezte, majd a doki utasítását követve, lassú tempóban nyomkodni kezdte.

Bevált, mivel az énekes kapkodó légzése egy sokkal nyugodtabb, lassabb légvételre változott. Egyik szemét félig kinyitotta és Jaesunre nézett, aki csak rá mosolygott és a füléhez hajolt.

- Nem lesz semmi baj. Vigyázok rád.

Jongdae a szavaktól megnyugodott, lehunyta a szemeit és lassan álomba merült.

Jaesun óvatosan levette arcáról a maszkot és homlokára puszilt. Az idilli pillanatot a doki hangja zavarta meg.

- Jaesun. Ezt az egyet jegyezd meg, mert ez nagyon fontos.

A táncos minden figyelmét a doktornak szentelte. A hallottak után pedig ledöbbent.

- Soha, de soha ne engedd, hogy nyugtatót vegyen be. Mert akkor végleg elveszítjük.