Túl gyorsan történt minden. Senkinek nem sikerült megakadályoznia.
- Szeretnék nektek bemutatni egy dalt, ami végül nem került be az albumba. Én írtam. – tettz hozzá motyogva, majd lehunyta a szemeit és mély levegőt vett.
A dallam, amit hozzá képzelt tökéletes volt. A dalszövegét pedig csak ő értette akkor.
"It was a word
That you wasn't suppose to hear
It was a loss
That i wasn't suppose to feel..."- Sajnálom, hogy titkolóztam. – kezdett bele Jongdae. – Már csak ti vagytok nekem. Hhh... Igen, vagyis nem. Szakítottam Jaesunnel, de nem voltunk igazi kapcsolatban. Átvertünk titeket, amit nagyon sajnálok. Beteg vagyok és a terapeutám azt ajánlotta, hogy legyek vele, mert akkor talán javulok. De nem választhatok szét egy párt a hülyeségem miatt. – könnyei megállíthatatlanul folytak le arcán és a hangok egyre hangosabbak lettek. – Mindez azzal kezdődött, hogy beleszerettem az egyik csapattársamba. És nem, nem fogom elárulni a nevét. Visszautasított. Ennyi legyen elég. Sajnálom, hogy egy ilyen énekest szerettek. Remélem, leváltotok. Nem kell szeretni engem. Senki sem vagyok. Senkinek sem voltam fontosn Senkinek nem vagyok jelenleg fontos. Senkinek nem leszek majd az. Viszlát.
Kikapcsolta a liveot.
Jae idegesen hívogatta, de nem válaszolt.
Minseok nem is látta őt, mivel akkor épp - a már - exével veszekedett.
Kasper táncpróbán volt az exo tagokkal, legalábbis azokkal ,akik ott voltak.
Egyedül a terapeuta száguldott Dae lakása felé. Talán túl későn.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Magány-Xiuchen [Hun]
ContoÍrva és publikálva: 2019 tavasz, 7. könyvem A legrosszabb az, ha nincs, ki segítsen rajtad. Jongdaenek lenne egy személye. Egy hőse. Egy megmentője. Ő viszont elfordult tőle. És a magány a lehető legrosszabb, ami történhet egy ember életében.