- Meg tudod csinálni. – szorította meg az énekes vállait Kasper.
- Félek. Soha nem léptem fel egyedül. – rágta idegesen alsó ajkát.
- Nem leszel egyedül. Ott lesznek a táncosaid. Mind a nyolc. Jaesunnel együtt.
Mondata után Jongdae az említett táncosra pillantott és talán, egy kicsit, lelassult a szívverése.
- A koreó pedig ezer százalék, hogy tetszeni fog mindenkinek. Főleg, hogy ott, a nézőtéren, csak a te fanjaid vannak. A soondingie-k, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Na, nyomás. – tolta meg a kisebbet, de az megtorpant és idegesen megrázta a fejét.
- Dae, nem lesz baj. – karolta át a derekát Jae és lassan a színpad felé húzta.
Szinte egyszerre néztek hátra, Kasperre, mintha ő lenne az apjuk, ők pedig éppen egyedül készülnének egy hosszú útra. Ami részben igaz is volt.
Taewoo mosolyogva bólintott egyet.
Akkor, azon a napon, megtörtént Jongdae debütálása, szólóénekesként.
Feje búbjától a lábujja hegyéig ideges volt, Jaesun ezt látva igyekezett minél többször biztató mosolyt küldeni az énekes felé. Viszont nem csak ő. A többi táncos is igyekezett pozitív energiát lövellni felé.
Azonban a sok közül, csak egyet észlelt. Mikor a koreóban Jaesunnek az arcához kellett hajolnia. Jae széles mosollyal hajolt felé a dalszöveg egy részleténél.
"I want to kiss
You
For thousand times..."[Meg se kérdeztem... Kinek melyik dal a kedvence Jongdae albumából? For me, definitely Love words *-*]
ČTEŠ
Magány-Xiuchen [Hun]
PovídkyÍrva és publikálva: 2019 tavasz, 7. könyvem A legrosszabb az, ha nincs, ki segítsen rajtad. Jongdaenek lenne egy személye. Egy hőse. Egy megmentője. Ő viszont elfordult tőle. És a magány a lehető legrosszabb, ami történhet egy ember életében.