- Kasper! Még mielőtt elmennél... – kezdett bele Junmyeon.
- Igen? – fordult a tagok felé.
- Te biztos tudsz valamit Chenről. Hol van?
- Ez... Én... Nem mondhatok semmit. – pördült meg és megfogta a kilincset.
- Kérlek. – kapta el a karját Minseok. – Vagy kérdezzük meg az exét? Kasper! Daet, két hónapja nem láttuk! És senki nem mond semmit! Egy koncertet is nélküle kellett végig vinnünk. Én... Hhh... Én beleőrülök a hiányába. – engedte el Taewoot.
- Ő már beleőrült. – motyogta.
- Tessék?
- Figyeljetek. Én nem ak-
- Kasper. Hazudnak nekünk. Szeretnénk végre, ha valaki az igazat mondaná. Kérlek. – szólalt meg Kyungsoo.
- Aish. Utálom, hogy nem tudok nemet mondani nektek. – ingatta a fejét.
- Hol van? – csillant fel a szeme Minseoknak.
Taewoo nagy levegőt vett, még mielőtt válaszolt volna.
- Elmegyógyintézetben.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Magány-Xiuchen [Hun]
ContoÍrva és publikálva: 2019 tavasz, 7. könyvem A legrosszabb az, ha nincs, ki segítsen rajtad. Jongdaenek lenne egy személye. Egy hőse. Egy megmentője. Ő viszont elfordult tőle. És a magány a lehető legrosszabb, ami történhet egy ember életében.