Szív gyilkos >Befejezett<

>1.rész<

"...tegnap 14 óra körül bukkantak Yamada Kamawari 18 éves lány holttestére, Tokyo egy sikátorában. A helyszínelők szerint az áldozatot miután megfojtották, még brutális módon megkéselték. Az eset nappal történhetett, ami csak alátámasztja a rendőrök gyanúját, miután nem váratlan támadás történt..."

Bambulva nyammogtam a reggelire való müzlimet, háttérben a TV zajával. Miután elkészültem, betettem a csapba a mosatlant, és besétálltam a közeli fürdőbe, hogy megmossam az arcom.

"-Mivel volt dolgunk ehhez hasonló esettel nem is egyszer, így csak egy gyanusítottra gyanakszunk, aki ebben az időszakban kezdte a mészárlást. Már 8 áldozatot írhatunk a sorozatgyilkos nevére alig 5 hét leforgása alatt. Különös kegyetlenséggel csap le az áldozatokra nappal, de nem látszódnak nyomok a civakodás gyanujába. Így azt tudtuk meg, hogy nem a hirtelen lecsapás a taktikája..."

Kinyitottam a csapot, és elkezdtem fordítani, hogy jó hideg vízzel frissítsem fel a reggeli fáradt arcomat. Hátra tűrtem az előre lógó hosszú világos tincseimet, amik kócosan álltak ahogy tudtak.

"-A sorozatgyilkos gyorsan és hatékonyan mészárol, de egyedül csak a 15 és 30 közötti nőket. A városiak úgy tartják, elcsábítja őket, ezért is következtethetünk a gyilkos férfi nemére. Több nevet is kapott, köztük a Szirén, vagy a Nappali Moly kifejezést..."

Meglögyböltem az arcomat jó párszor, és utána jól átmostam.

"...de mégis csak egyszerűen hívják a nyomozók a pletykák miatt..."

A törölközőért nyúltam még mindig csukott szemmel, amit pár kalimpálás után meg is találtam. Áttöröltem a nedves fejemet és visszaestek az arcomba a hátratűlt tincseim.

"...Szív gyilkos."

Egy sóhajjal hátra fésültem a vizes frufrumat és kikapcsoltam a TV-t. Bíztató hallani, hogy eljutott idáig egy sorazatgyilkos, amire csak rátesz egy lapáttal, hogy akár engem is simán megölhetne. Talán jobban teszem, hogyha óvatosabb leszek amíg tovább nem áll... Bár az esélye súrolja a nullát, hogy pont ebbe a csendes urcában történne ilyesmi.

Felvettem a cipőmet, és a vállamra vettem az iskolatáskámat ami a hétfői tancuccoknak hála olyan súlyú volt, mintha téglát cipelnék. Megfogtam a kilincset, és hátranéztem a csendes előszobára. Behunytam a szemeimet és előrefordultam. Kinyitottam az ajtót, és kiléptem:
-Elmentem!

Kinyitottam a kaput, és magam után bezárva zsebrevágtam a kulcsomat. Még felhúztam az indulásom előtt a pulcsimat, mert igaz, hogy már tél vége volt, de még mindig hűvős volt az időjárás. Elindultam a jól ismert utcán, és az elhaladó szomszédoknak mosolyogva köszöntem.

-Jó reggelt Fujikawa-san!- köszöntem az 50-es nőnek.

-Oh, Kazumi-chan! Jó reggelt!- mosolyodott el kedvesen.- Hallodtad a reggeli híreket?

-Igen, hallottam.

-Istenem, hogy milyen emberek vannak manapság... Légy nagyon óvatos Drágám, sosem lehet tudni mit hoz a jövő!- nézett rám aggodalmasan.

-Rendben, köszönöm. Ígérem vigyázni fogok!- intettem, majd újra elindultam.

Az iskolában ráköszöntem pár barátszerűsémre, és átcseréltem a cipőmet. Szerencsés vagyok, hogy nem vagyok kiközösítve, se körbeújjongva. Van egy-két barátom, nyugis az életem, és jó környéken is lakom. Én vagyok az átlagos diákok egyike, de megfelel nekem így teljesen. Túléltem az órákat, majd egy barátommal megebédeltem az ebédlőben.

-Kazumi, hallottál a gyilkosról akit felkapott a média?- nézett rám.

-Igen, elég nyugtalanító, hogy Tokyoban van...

-Ne is mond... Mindenhol ezt lehet hallani, 1 hónapja. Hihetetlen, hogy még nem kapták el. Valamit tudhat a pali...

-Na igen.- nevettem.-Viszont én lassan végeztem. Viszlát Yui-chan!

-Légy óvatos Kazumi!- intett mosolyogva.

Befejeztem az órákat, és felvettem a hátamra a táskám. Az osztály többi tagja készült a klubbjaira, de mivel én nem járok egyre sem, ezért hamarabb hazamehetek. Elköszöntem, és kisétálltam a teremből, egészen az iskola kapujáig. Előhúztam a zsebemből a telefonom, hogy megnézzem az időt.

15:04

Akkor még be tudok ugrani a pékségbe. Elfogyott otthon a kenyér, így ha már arra járok veszek pár csomaggal.

Elfordultam balra, majd kis utcákat járva sétáltam az úticélig. A szél hideg levegőt fújt, én pedig magamba mélyedve tűnődtem minden félén. A házak egyre váltakoztak, amikor befordultam egy utcába. Arra gondoltam, már csak 2 perc és ott vagyok, és talán a zöldségeshez is benézek. Egy sikátor résznél elhadva felfigyeltem egy hangosabb puffanásra, de bekukkantva csak a sötétet láttam. Erősen hunyorítottam, és kicsit beljebb mentem a kiváncsiságot hajszolva. Ahogy beljebb haladtam észrevettem egy embert aki nekem háttal guggol, és valamit matatott. Már fordultam volna vissza érdeklősén hiányában, ám de feltűnt egy kéz a férfi előtt. Kitisztult a kép, egy szőke nő volt üveges szemekkel meredve a semmibe, amíg a fekete kapucnis alak azt piszkálja. Lejjebb vándorolt a tekintetem a betonra, amit elterített az a bizonyos vörös folyadék.

Lesokkoltam, és ijedten kezdtem el hátrálni miközben tapogattam a falat. Nem tudtam mit mondani, csinálni, csak hátráltam. Belerúgtam egy üres üvegbe, ami csörömpölve gurult el hátra nagy zajt csapva. Elfehéredtem, ahogy a csuklyás férfi lassan megfordítja a fejét, és szinte vérvörös őrűlt szemeivel rámnéz.

Én csak egy átlagos diák voltam egy-két baráttal, nyugodt élettel, és jó környékkel... Eddig a bizonyos percig, amíg bele nem szaladtam abba, aki felforgatta az egész életem.

>☆<

Újra itt köztetek hurrá! 😁 Jézusom, annyira izgulok, hogy mi lesz a reakciótok, hogy izgatottan fogom másodpercenként nézegetni az értesítéseket! Félek, hogy egy kicsit durvább sztorival megpróbálkozva mi lesz a benyomásotok, mert mint olvashattátok is sokan, kicsit próbáltam változtatni. 😓 Mint már említettem, egyáltalán nem egy 18+-os sztori lesz, és főleg nem egy "beleszerettemazelrablómba" történetet akartam létrehozni. Itt gyorsabb lesz a sztori üteme, készüljetek fel, s ennek hála szerintem nem lesz meg a szokásos 50 része...

XOXO: Tunci123