Szív gyilkos >Befejezett<

>17.rész<

Sokkolva olvastam el 100× az utolsó üzenetét amit hagyott mire feldolgoztam: Vesztettem.

Ilyen könnyen meg fogok halni, ennyi szenvedés után? Csupán egy rossz válasz miatt a föld alá kerülök?

Nem... menekülnöm kell, ha megakarom élni a holnapot. De... merre? A házamhoz nem mehetek, mert egyértelműen ott keresne előszőr. A pékségbe nem bújhatok el, mert még onnan is kirángatna. Oda kell mennem ahol sok ember van, és itt van a közelben. Ahol biztos lehetőségem van az elbújásra, és segítséget is kapnék. Igen, most ag iskolámat írtam körül, mert jelenleg ezt az egy lehetőséget látom a legjobbnak. Miközben futok, felhívom a rendőröket, és elküldöm nekik a beszélgetést bizonyíték kép. Sőt, még képem is van! Idiótább ez a srác mint hittem...

Megfordultam miközben a telefonomba pötyögtem a rendőrség számát, de orrar belerohantam valamibe. Vagy valakibe. Az orrom fájdalmasan masszírozva sandítottam fel a magas alakra, aki szintén rám nézett. Hirtelen lesápadtam, és kiesett a telefon a kezemből, és fájdalmasan reccsent egyet. De mintha ez lenne a legnagyobb problémám...

-T-te... mit...- dadogtam egyre hátrálva kikerekedett szemekkel.

-Vártam már mikor veszel észre.- mosolyodott el, miközben a vörös szemeit eltakarta az éjfekete haja.

Már sikítottam volna segítségért, de befogta a számat, és háttal fordított magának, hogy jobban átkaroljon.

-Ssss... Semmi baj, nem kell így megijedni.- csitítgatott mint egy gyereket.- Ígérem gyors leszek és fájdalom mentes. Csak egy ici-pici szúrást fogsz érezni itt a nyakadnál.

Oda nyomta gyengén az ujját, amire könnyek szöktek a szemeimbe. Elkezdtem úgy kapálózni ahogy csak tudtam, szabadság reményében. Viszont csak rontottam a helyzetemen. Erősen rámarkolt a torkomra, amitől elkezdtem köhögni. Nem olyannszinten fogott mint múltkor, de még így is iszonyatosan fájt.

-Tudod mit mondtam múltkor, nem? Hogy a nők ugyanolyanok. Gyengék, kétszínűek, hisztisek. Egy pillanatra elgondolkodtam de... mostmár biztos vagyok, hogy te is ugyanolyan vagy. Emlékszel még az első találkozásunkra? Igazán menő voltál akkor, nem? Nem mintha túl nagy támadás voltál, mert még súrólni sem súrolt.- kuncogott az emlék hatására.- De megleptél. Szeretném, ha még mutatnál nekem ilyen érdekes dolgokat.

Érdekes dolgokat? Akkor ezt figyeld apukám!

Fellendítettem a jobb térdemet, és rátapostam a talpára. Erre felszisszent, és gyengített a szorításomon. A kezeimmel gyomorszájba könyököltem, és kicsavartam a kezét a szám elől. A hasát fogva remegett, amíg én hátul összekulcsoltam a kezeit lihegve.

-Meglepetés!

Kicsit följebb egyenesedett még mindig remegve, miközben egyre hangosabban nevetett:
-Szép Kazumi! Ez tényleg meglepett. Igazán büszke lehetsz magadra. Kár hogy kihagytál egy fontos részletet a történetből.

Kíváncsian néztem, majd kikerekedett szemekkel bámultam, ahogy egy mozdulattal kiszabadítja a kezeit.

-Hogy én férfi vagyok.- nyomott egy ház falához vigyorogva.

Akaratlanul is elvörösödtem és lesütöttem a szemeimet amire megint elkezdett kuncogni:
-Jaj, mit kezdjek veled... Igazán aranyos vagy mikor zavarbajössz.

Most pedig szégyenembe vörösödtem el. Megfogta az államat, és feljebb hajtotta, hogy ránézzek. Elkezdett közelebb hajolni, amitől autómatikusan elhajoltam volna, de nem hagyta. A fülemnél megállt, és mély hangon belesúgta:
-Én most elmegyek, de ha bármivel is próbálkozni fogsz a legközelebbiekben, újra eljövök és garantálom hogy a föld mélyén legyen az új alvóhelyed.

Mosolyogva elhajolt, és lassan felegyenesedett tőlem. Hozzám képest nagyon magas volt, szinte árnyékot vetett hogy úgy mondjam. Egy utolsó pillantást vetett rám, majd fütyörészve eltűnt a házak sokasága közt. Kerek szemekkel néztem utána, majd mikor megbizonyosodtam róla hogy elment, az ismét vörös arcomat beletemettem a tenyereimbe.

-Te jó ég...- mondtam elvékonyodott hangon.

Nem tudtam eldönteni, hogy ennyire zavarbajöttem tőle, vagy csupán kínosan éreztem magam de... azon kaptam magam, hogy már nem félek annyira tőle...

>☆<

És végre egy rész amit annyian vártatok! 😀 Ne aggódjatok, még bőven nem tartunk az igazi love sztorynál, ez csak egy kis bemelegítő volt. ^^ Remélem élveztétek, és felkészültetek a továbbiakra. 😉

XOXO: Tunci123