Szív gyilkos >Befejezett<

>30.rész<

Beültünk egy kávézóba, ami az út szélén ált. Mivel hétvége volt így az egész megtelt szerelmespárokkal, akik éppen nevetgélve vitatták meg legapróbb témáikat is. Őszintén így kicsit kínos volt, hogy én Hisokével jöttem mert hát... nem számítunk szerelmesnek. Jelenleg is a pincérnőnek adja fel rendelését, komoly arckifejezéssel. Balkezében az étlap van, amibe belemutatva rábök a kiválasztott italra. A fiatal huszonéves felszolgálóra nézve, észrevettem hogy az arca egy halványrózsaszín színben pompázik. Egyből leesett nekem, hogy bizony Hisoke váltotta ki belőle. Miközben a nőt szugeráltam szúros tekintettel, aközben az említett fiú is felém fordította tekintetét:
-Te mit kérsz Kazumi?

Egyből feleszméltem, és a kezemben tartott étlapba temetkeztem ismét. Kis szünet után gyorsan válaszoltam:
-E-egy banán shake-t kérnék...

-Akkor egy kávé és egy banán shake lenne, legyen szíves.- nézett újból a pincérre.- A kávé legyen fekete, köszönöm.

-A-ah máris!- írta gyorsan fel a pincérnő, majd vörös orcákkal elsietett.

Unottan kopogtattam az ujjam az asztalon, miközben az egyszerű asztalidíszeket néztem. A kopogás egyre gyorsabb tempóba váltott kényelmetlenségemben, Hisoke irritáló tekintete miatt ami teljesen belém fúrta magát. Próbáltam idegeimet féken tartani, de egy időután idegesen felnéztem:
-Szeretnél valamit nekem mondani?

Hisoke még egy ideig pihentette rajtam a takintetét, majd elmosolyodott:
-Mhh... Semmi, lényegtelen.

Erre mégjobban felhúztam magam, így inkább már a kinti tájra koncentráltam, hogy eltereljem gondolataimat. Lassan március vége, s elkezdődik a következő évem. Bár még korai, de szokásához híven az idő tikkasztóan meleg, mintha csak tavasz vége lenne.

-Itt van a rendelésük.- tette le az asztalra a semmiből a felszolgáló hölgy, s elviharzott.

Én egy jó nagy kelyhet kaptam szívószállal, tejszínhabbal, és csokiöntettel, amire elkerekedtek a szemeim. Nem hittem volna, hogy ennyire nagy lesz...

Hisokéjére néztem, aki csupán egy gőzölgő fekete kávét kapott. Hozzám képest az övé, semmi. Elfogott a bűntudat, és félénken felajánlottam egy kostolót.

-Hisoke... öhm.. nem akarod megkóstolni az enyémet? Biztos finom!- mondtam szerény mosollyal.

Hisoke felvette a kávéját, majd a szájához emelte egy nyugodt mosollyal:
-Efelől kétségem sincs, de inkább kihagynám.

Lebiggyeztettem az ajkaimat morcosan a válaszára. Nem bírtam levenni a tekintetem az ő italáról, még ha olyan kis egyszerű is volt. A meleg gőz szállt fel a fehér csészéből, egészen amíg a levegővel eggyé nem vált. Egy nagyot nyeltem, és végül határozottan megkérdeztem:
-Kaphatok egy kostolót?

Hisoke meglepődött, és elemelte a szájától a csészét amit elém nyújtott:
-Tessék csak.

Csorgó nyállal előre hajoltam Hisoke meglepetésére aki arra számított, hogy elveszem az italt majd belekortyoltam egyet. Az arcom fancsali lett hirtelen, és köhögve elhajoltam tőle.

-Phfúj ez keserű!!

Hisoke kuncogott:
-Miért, milyen legyen egy kávé?

-Hogy bírod te meginni ezt a patkánymérget? Azt hittem itt fogok megpusztulni!- mondtam még mindig enyhe köhögésekkel.

Hisoke csak vigyorgott mint a tejbetök, és önelégülten hátrahajolt a piros székben. Egyszercsak meglepetten tapasztalta, hogy egy kanál landolt a szájában. Ördögi vigyorral fogtam a végét, tudva, hogy most az én italom került sorra. Hisoke kis idő után köhögve elfordult.

-Ez rohadt édes!!

-Hehehe!~ Ezt az előbbiért.- nevettem fel.

-Hogy nem híztál el eddig?!- fordult felém teljesen komoly arcal.

-Hah?! Szerinted ki hibája te barom?!!- rivaltam rá puffogva.

-Mégis miért lenne az én hibám, hogy ledobtál pár kilót? Inkább légy hálás!

-Oh?~ Na várjál csak, itt a hálám!- indultam meg ismét a kanalammal.

Hisoke gyorsan elhajolt, miközben az ő kávés kanalát nyújtotta felém. Ebből egy kisebb háború keletkezett, aminek eredményeképp minden csupa dzsuva lett 2 mézeres körzetben. A nagy szórákozásunk közepette a szigorú pocakos eladó termett előttünk szigorú tekintettel...talán mondanom se kell, hogy 5 perc alatt már az üzleten kívűl találtuk magunkat.

Megszeppenve pislogtunk, miközben egymásra néztünk, hogy most mi legyen. Végül egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Bhahahaha! Láttad volna az öreg arcát! "Ez nem játszótér, ez egy kultúrált épület"- utánoztam a zsörtös eladót.

-De a kiscsaj fejei se voltak utolsók! Mintha szellemet látna!- fogta a hasát Hisoke.

Még röhögve megvitattuk a viccesebbnél viccesebb eseményeket, mikor végre kiröhögve magunkat törölgettük könnyeinket. Sóhajtva rátámaszkodtam Hisoke vállára, miután nagy nehezen elhallgattunk.

-Whah, nem hittem volna, hogy ilyen jól fogok szórakozni ma!- mondtam vigyorogva.- Szuper volt ez a nap, köszönöm szépen a meghívást Hiso...

Nem tudtam befejezni az elkezdett mondatom, mert amint Hisokére néztem belémfolytotta a szót... az ajkaival.

Csak egy átlagos diák voltam, egy átlagos környéken, egy átlagos élettel, amíg belenem szerettem a démonok között is a leggonoszabba.

>☆<

Ahoy!~ Na, mindenki kívánságára elcsattant a várva várt első csók. Yeeey!🎉 Ja, és ide is leírom, de átléptük a 200 követőt!😱 Egy meglepetéssel is kedveskedtem nektek, szóval akiket érdekelnek a részletek azok az üzenőfalamon elolvashatják.😉 Naaaaaaaaaaagyon szépen köszönöl minden eddigi támogatást, a legközelebbiekben találkozunk!💖

XOXO: Tunci123