Szív gyilkos >Befejezett<

>19.rész<

-Sokkal kipihentebbnek tűnsz mint szoktál lenni Kazumi.- bólogatott elismerően Yui-san.

-Valóban?-nevettem fel.- Hát, hamar elaludtam a kanapén filmezés közben... de reggel az ágyamban keltem.

-Biztos félálomban áthurcolkodtál. Velem is volt már ilyen.

-Hm... Talán igazad van.- mosolyogtam rá, és folytattuk a tízórainkat.

！!！

Mivel már tavasz van, így a fák is rügyeznek, és az iskola is élettelteltebb. A szokottnál is hangosabb az iskola a rengeteg új pletyka miatt köztük az új kosárkapitányról, a dolgozatok válaszairól, a legújabb telefonos játékokról, és rólam. Mert hát elég nagy port kavart a hír, sokkal nagyobbat mint számítottam. Mindig tekintetek követték soron lépéseimet. Így aztán kimondhatjuk: elég kényelmetlen hetem volt. Ez ezek után sem csillapodott, mert mindenféle baromság is elterjedt köztük azzal, hogy kizsarolom belőle, hogy eljátsza a fiúmat. Talán most ez a legfelkapottabb, ezért is zuhan rohamosan a nem létező népszerűségem. Pedig higyjétek el, inkább fizetnék azért hogy leszálljon rólam.

-Nézzétek ott van...- sugott össze mögöttem egy maroknyi lány.

Próbáltam ignorálni a nem túl kedves pillantásokat, hátha abba hagyják. "Minden pletyka három napig tart", szól a mondás. Bárcsak igaz lenne...

I|I

Az utolsó óra kicsengetésekor összecuccoltam, hogy minél előbb elinduljak. Behajigáltam az aznapi tankönyveket a táskámba és a hátamra csaptam. Már indultam volna mikor a japán tanárom a kezembe nyomott egy nagy adag tekercset amire értetlenül pislogtam.

-Nakada kérlek ezeket elvinnéd a történelem klubba? Te vagy az egyetlen szabad ember jelenleg.- magyarázta a szemüvege mögül.

-Persze, nem probléma.- mosolyogtam erőltetetten, és dölöngélve elindultam.

A folyósók megint üresek voltak az éppen klubbukkal elfoglalt diákok miatt. Egyedül csak az én cipő kopogásom visszhangzott a kihalt úton. Óvatosan szedtem a lábaimat nehogy elessek, egészen míg a lány WC előtt el nem haladtam. Ott a lábammal neki ütköztem valaminek, így egy 'huh?' után zuhantam orral előre. Az esésemet egyedül a padló és a papirok tompították, amik a súlyom alatt összeaszalódtak. Fájdalmasan felsziszegve simogattam az orrom ami pár pillattal ezelőtt még a padlóval állt merőlegesen, majd zavarodottan lepillantottam mibe estem el. Egy kinyújtott láb volt fehér zokniba bújtatva. Lassan felvezettem a tekintetem a gazdájára, aki egy hosszú barna hajú copfos lány volt karbatett kezekkel. A gyönyörű arcát egy lenéző grimasz torzította ami egyenesen nekem szólt.

-Ez mire volt jó?- fogtam az orrom mérgesen.- Nézd meg! A gurigák teljesen kilapultak!

Erre felkuncogott és elsétált az ajtóból:
-Hülye liba.

Homlokráncolva fordultam utána, még mindig a földön. Ez nem az első, hogy ilyen lányok fellöknek, ezen a héten ez volt a 3. Nem értem mire jó ez a drámázás, még csak nincs is közük hozzá.

Sóhajtva felszedtem a lapokat, és már jobban igyekezve indultam meg a töri klubba. Pár perc és egy ügyetlen kopogás után kinyílt az ajtó, ahol egy nálam vagy másfél fejjel magasabb srác tornyosult. Teljesen ledöbbenve meredtem fel rá, majd kizökkenve a gondolataimból nyújtottam át a halmomat:
-H-heló, Kazumi vagyok és Tsumi-sensei megkért, hogy ezeket hozzam ide. Ne haragudj, út közben megbotlottam és összegyűrődtek...

-Ah, köszönöm, sajnálom hogy eddig el kellett jönnöd!- vette át mosolyogva.

Már mentegetőztem volna, mikor a fiú arcára döbbenet ült ki.

-Jézusom minden rendben? Ömlik a vér az orrodból!- nézett tepsire nyílt szemekkel.

-He?

A padló koppanását hallottam, amire lenéztem és egy vér folt virított ott. Éreztem ahogy valami meleg fojik végig az arcomon amire riadtan odanyújltam. A pólóm és az arcom csupa vér volt, én pedig lesokkoltan meredtem a fiúra.

-Se-segítsek? Ne hívjak orvost?- esett kétségbe hirtelenjébe.

Nem tudtam rá válaszolni, mert egy ajtó csukódás törte meg a csendet. Mindketten hátrakaptuk a fejünket a bejárathoz, amire még jobban kikerekedtek a szemeim. Hisoke (egyszerűség kedvéért) állt ott, akivel miután találkozott a tekintetünk, lesokkolódott. A látványa én voltam vérző orral, véres ruhával, és véres padlóval, előttem pedig a meglepett fiúval. Felfogta az eseményeket, majd gyilkos tekintettel elindult felénk. Mind a ketten felpattantunk félelmünkben a sráccal.

>☆<

Jó estét! ^^ Igen, megint ilyen későn posztolok, de kellett egy kis ihlet ehhez a részhez. 😅 Fokozódnak az izgalmak már a sztoriban mint ahogy látjátok. >:3

XOXO: Tunci123