Szív gyilkos >Befejezett<

>18.rész<

Az asztali lámpa fénye alatt írtam az aznapi házimat, miközben fülhalgatóval dúdolgattam. Miután becsuktam a könyvem és a füzetem egy nagyot nyújtóztam, s sóhajtottam fáradtam. Felkeltem a székemből, és mezitláb át tapicskoltam a konyhába önteni magamnak egy teát. Talán ez az egyetlen, amit csinálni tudok a szendvicseken és a mikrós gyorskajákon kívűl. Rémes vagyok a konyhában, ezt nyíltam kimondhatjuk. Ha belegondolok kis koromban senki sem tanított ilyesmire, így terméstzetes, hogy nincs semmijen tapasztalatom. A családi hátteremmel kapcsolatban eléggé titokzatos vagyok a külvilág számára. Pedig igazából nincs is mit rejtegetnem. Apám Japán, anyám Angliai. Egy üzleti úton találkoztak, de itt neveltek fel, mert azt akarták, hogy én is apám vérvonalát kövessem. Már akkoris el-el utazgattak, de mikor betöltöttem a 14 akkor kezdődtek a több hetes utazásaik. Amikor ezt mesélem mindig ugyanaz a reakció: "Jézusom, nem nehéz így?" "Nem szeretnek a szüleid?" "Az én szüleim alig akarnak iit hagyni egy napra is."
Ilyenkor mindig kínosan nevetek, mert nem tudok ezekre mit reagálni. Sose éreztem hogy magányos vagy szomorú lennék, mert elég közel vagyunk egymáshoz. Mikor hazajönnek minden idejüket velem töltik így nincs időm sajnáltatni magam. Ah, de kicsit elkalandoztam...

Beleszürcsöltem a poharam tartalmába, és elindultam a nappali felé rutinosan. Befordultam a tágas szobába és egyből bevetettem magam a fekete bőrfotelbe. A távirányítóval elindítottam a TV ami egyből egy humor shownál állt meg. Mosolyogva bekuckóztam magam a teával, és néha fel-fel kacagtam. Az óra mutatói egyre gyorsabban haladtak, és a teám is már kihűlt. A szemeim elkezdtek nehezedni, de próbáltam nem lehunyni őket, nehogy elaludjak. Egyre jobban kezdtem oldal irányba dölöngélni miközben a háttérben morajlott a TV zaja. Egyre kevésbé tudtam koncentrálni, míg végül végkimerülten hátra simult a hátam behunyt szemeimmel. Nem is néztem mennyi az idő, de biztosan késő lehetett, ha ennyire nem tudtam féken tartani magam. Rég nem tudtam egy jót aludni ezért a szervezetem biztos bedobta a törölközőt.

.

Halk szuszogások töltötték be az üres szobát, a TV morajával vegyítve. Egyszercsak a zár kattant, és az ajtó lassan kinyílt. Lépések indultak meg a konyha irányába, amik befordultak a nappali felé. Biztos a zajokra figyelt fel az illető, ezért indult meg ilyen magabiztosan. Amit látotott az a bekapcsolt képernyő volt, előtte a kanapén ülő alvó lánnyal aki egy kék bögre mellett horkolt. Egy pillanatra megállt, majd újra megindult most már a fekete kanapé felé.

.

Nem tudtam mennyi idő telt el, vagy hogy mióta aludtam el, de furcsa neszt hallottam felém közeledni. Valószínűleg fél álomba lehettem, nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet. A következő dolog amitvhallottam, hogy a nesz megszűnik előttem. Egy ideig nem történt semmi, így azt hittem csak a TV miatt képzelődtem egészen addig amíg egy meleg tenyeret éreztem az arcomon. Nem tudtam kié lehetett, de mégis megnyugodtam tőle. Puha és gyengéd. Elhúzta tőlem a kezét, és a takaró hirtelen feljebb került rajtam. Arrébb söpörte a szememből a barna tincseket, amire elégedetten elmosolyodtam. Nagyon megnyugtató volt valaki közelsége, és melege ennyi minden után. Halk kuncogásra figyeltem fel, majd egy ideig megint csend volt. A percek múlása végtelen hosszúságú volt, várva, mi lesz ezek után. Majd végre megtört a csend, és úgy ahogy jött el is ment. Ezek után már teljesen kiesett mi történt.

○°°○

Reggel nyöszörögve nyitottam ki a szemeimet, amiket megvakított az erős fény. Morcosan felkeltem, és ásítottam egy jóízűt. Frissnek éreztem teljes mértékben magam a tegnap esti pihentető alvásom után. Várjunk csak...

Gyorsan felpattantam, s a szobámban voltam. Zavarodottan nézelődtem gondolataimba mélyedve, aztán feleszmélve kirohantam a szobából, egészen a nappaliig. A TV kikapcsolt állapotban volt, a dolgok szépen össze voltak hajtva. Egyedül csak a kék kis bögre árulta el magát. Csipőretett kézzel vakartam a fejem, miközben próbáltam összerakni a dolgokat.

-Mi a franc...- mérgelődtem.

Egy biztos: Tegnap este volt valaki a házamban.

>☆<

Ahh... Kikészültem. 😩 Gyorsan megírtam ezt a részt mert nem rég eszméltem fel, hogy mára meg kéne lennie ennek... Szóval én inkább megyek aludni. 😅

XOXO: Tunci123