Szív gyilkos >Befejezett<

>40.rész<

Mindenki izgatott szemekkel bámult minket, amire én egyre jobban zavarbajöttem. Egy óvatos pillantást vetettem a felettem magasló szőke hajú fiúra, aki vöröslő arcal várta a válaszomat. Látszott, hogy komolyan gondolja, amitől csak még tanácstalanabb lettem. Őszinte választ kell adnom:
-Sa-sajnálom, de ne-nem is ismerlek...

Erre mindenki döbbenten bámult engem, akárcsak a kikerekedett szemű srác is.

-Értékelem az őszinteséged de tudod... mo-most beszélünk előszőr és...-javítottam ki magam piros arcal, de közbevágott a szavamba.

-A-AKKOR ISMERJ MEG!!

Erre én döbbentem le, és szótlanul néztem ahogy remeg zavarában már.

-Ké-kérlek, engedd, hogy megmutassam ki is vagyok valójában!

-Ne-ne-nem tehetem! Nekem barátom van, és biztos vagyok benne, hogy nem fog örülni ha megtudja más fiúkkal vagyok!!- mentegetőztem egyre idegesebben.

-Nagyon kérlek!- hajolt meg hirtelen.- Csa-csak 1 napot adj! Egy találkozás, és ha ezekután is így gondolod, akkor soha többé nem zavarlak, ígérem!

Mindenki elkezdett sutymorogni akik körülöttünk vannak. Rémülten körbenéztem, és mindenki minket bámult. Szakadt rólam a víz, teljesen tanácstalan voltam mit kéne erre reagálnom. Amit teszek az nem helyes, végülis ha Hisoke megtud erről a srácról, akkor ezerszázalék, hogy kitekeri a nyakát. Szó szerint. De el se utasíthatom...

-Re-rendben! Csak kérlek egyenesedj fel!- vágtam rá kis hezitálás után.

A fiú megkönnyebbült szemekkel felnézett rám, szemesarkában csillogó könnycseppekkel. Egy széles mosoly volt az arcán:
-Igen, ígérem nem fogsz csalódni bennem!

♡☆♡

Az órákután gyors léptekkel elkezdtem a kapu felé közeledni, kezemben a táskámat szorongatva. Igyekeztem minél inkább láthatatlanná válni, hogy még véletlenül se találkozzak össze senkivel. Már majdnem kitudtam lépni, ám de valaki megfogta a vállam amire kicsit megugrottam meglepettségemben. Lassan hátranéztem miközben elmondtam egy imát.

-Ka-Kazumi-chan!- láttam meg az utolsó személyt akivel legkevésbé találkoztam volna jelenleg.- Hazafelé tartassz?

A külföldi srác volt az, aki vörös arcal nézett rám. Hátul láttam a haverjait akik röhögcsélve próbálnak megzavarni minket, miközben hevesen drukkolnak a fiúnak. Erre csak mérgesen rájuk nézett, és a tekintetével jól elhordta őket. Visszanézett rám, aki még mindig értetlenül állt ott, és egyből lesütötte a szemeit.

-I-igen... azt hiszem...- motyogtam.

-Öhm... van esetleg valami programod ma? Mert ha nem bánnád, elhívnálak valahova.- kérdezte vörös arcal.- Ne-nekem csak a mai nap jó, mert a többin edzésem van...

Egyből felvillant a fejemben a vészjelző, ezért gyorsan kikellett találnom valamit:
-Sa-sa-sa-sajnálom, de nekem most azonnal haza kell mennem! A szüleim hívtak..!

Gyorsan sarkonfordultam és már indultam volna el újra, de a fiú megint megállított:
-Ka-Kazumi-chan! Várj kérlek!

Ismét ránéztem egy erőltetett mosollyal, majd folytatta:
-Miért utasítassz el ennyire? A barátod miatt? Ennyire félsz, hogy megbántod? Bánt téged?

-Figyelj... még csak a nevedet se tudom így...- szorítottam meg a táskámat, de a szavamba vágott.

-SHIRO! A-A NEVEM SHIRO!

-Ké-kérlek ne ordibálj....- mondtam kétszeresen kiszakadt dobhártyákkal.

-A-ah sajnálom...- pirult el.- Csak tudod, kicsit izgatott vagyok, mert... Végre rávettem magam ennyi év után, hogy bevalljam neked és én... úgy félek, hogy Kazumi-chan megutál. Ké-kérlek, Kazumi-chan!

Shiro nem rossz srác, nagyon kedves, és őszinte fiú. Látszik, hogy mennyire zavarba érzi magát, és komolyan vesz... Ha nem lett volna Hisoke, egész biztosan lenne közös jövőnk. Talán ő a szőkeherceg az én életemben aki nem tudja, hogy már elrabolt rég a gonosz sárkány. Sajnálom Shiro-kun, de én...

-Elutasítom.- csapta le valaki mögöttem Shiro kezét rólam.

Ledöbbenve felnéztem, és amint megláttam ki az, egyből lesápadtam:
-H-Hisoke..?!

Hisoke volt az aki gyilkos tekintettel bámulta Shiro-kunt, aki kicsit meghátrált félelmében.

-I-ismered Kazumi-chan?- kérdezte remegő hangon a szőke srác.

-Kazumi-chan jól ismer engem hiszen...- rántott magához egy széles mosollyal.-... én vagyok a barátja.

Shiro arca erre teljesen lesápadt akárcsak nekem. Egyre több kérdés cikázott a fejemben, mint például, hogy mégis mi a fenét keres itt Hisoke? Az időzítés mestere, de jelenleg ennek nem túlzottan örülök... hiszen akárki megtudja mondani, hogy Shiro életveszélyben van. Nem is... Már akár halottnak is nyilváníthatjuk.

>☆<

Szép jó csütörtököt! ^^ Visszatértem ismét, egy újabb résszel. UwU  Micsoda drámák vannak itt emberek, komolyan!~ Remélem élveztétek ezt a részt, és elnézést amiért itt kellett abbahagynom, de csak ennyi fért bele ebbe a részbe. 😅

XOXO: Tunci123