Szív gyilkos >Befejezett<

>35.rész<

Hirtelen a fenekemre csüccsentem a sokktól, miközben Hisoke még mindig engem nézett. Hüledezve megtámasztottam magam egyik kezemmel, és miközben a fejem újra elkezdett kegyetlenül nyilalni. Remegve a balkezemre néztem, amit beborított az alvadó vér. A fejem egyre jobban lüktetett, és én pedig egyre jobban elkezdtem pánikbaesni. Ez a vér nem Hisokéé. Vajon kié lehet?  Aztán beugrott: Anyáék még mindig nem értek haza.

Ugye nem....

Halálfélelemmel az arcomon felnéztem Hisokére, aki még mindig ugyanolyan higgadtsággal nézett engem. A szívem egyre hevesebben vert ahogy az ő vérborított arcára, majd az én hasonló állapotban lévő tenyeremre néztem. A fülem elkezdett sípolni, és a fejem majd' széthasadt. A látásom egyre homályosabbá vált, s már a következő dolog amit érzékelni tudtam, hogy szép lassan elkezdek oldalra dőlni.

□○□

Vér... vér, ameddig csak a szem ellát. Rengeteg holtest, amik közül csak hármst ismerek fel. Aoi-ét, apámét, és anyámét. Lassan elkezdek hátrálni remegő lábakkal, ám de nekiütközök háttal valaminek. Lassan felemelem a fejem, és Hisoke vörös szempáraiba nézek amik hűvösen néznek az enyéimbe. Pont olyan a tekintete mint mikor előszőr találkoztunk: hideg, és érzelemmentes. Teljesen más a megszokodt csipkelődő, mosolygós Hisokétől, mintha két külön személy lenne. Valahogy... mikor ránézek, elfog a csontig hatoló félelem. Mint egy légy aki beleragadt a pók hálójába. Lassan, kínok közt fal fel amíg bele nem őrülsz.

Sikítani akartam, ám de nem jött ki hang a torkomon. Csak annyit látok ahogy Hisoke felemeli a kezét, amiben egy kést fog és azt egy gyors és hirtelen mozdulattal ledöfi.

Lihegve felkeltem a kanapén, pont ahogy ezelőtt voltam. Hevesen elkezdtem körbenézni a szobában, és valóban, a nappaliban voltam. Lassan a pulzusom lelassult, és én is elkezdtem megnyugodni. Ez csak egy rossz álom volt, semmi más. Egy rossz, rémes álom. A jobb oldalamra néztem, és a TV már kikapcsolt állapotában volt. Úgy néz ki félálomban kinyomtam. Kitakartam magam, és felültem miközben a fájó fejem masszíroztam. Biztos megártott a sok stressz az utóbbi időben.

Lassan kislattyogtam a konyhába, hogy főzzek magamnak egy teát, ám de megtorpantam. Már volt valaki az asztalnál.

-Felébredtél?- kérdezte mosolyogva Hisoke.

Hunyorítottam, hogy biztos jól látom-e, de valóban Hisoke volt az, nem képzeltem be.

-Mi-miért van rajtad Apa pólója?- kérdeztem gyanakodva.

-Ah, neharagudj. Hirtelen csak ezt találtam, és mivel az ingemet most nem viselhetem így ezt felvettem. Ugye nem baj?

Tartva tőle a tisztes távolságot elindultam a teafőzőhöz miközben szigorúan rajta tartottam a szemem.

-A teát keresed?- kérdezte teljesen természetesen.- Már csináltam neked, ott van az asztalon. Két cukorral, ahogy szereted.

-Kösz?- indultam meg az asztalomhoz.

Lassan kihúztam a széket, és leültem. Ránéztem a gőzölgő teára, majd egy kis hezitálás után a számhoz emeltem:
-Mióta vagy itt?

-Fél 8 óta amióta kiütötted magad. Ne aggódj, feltakarítottam.- mosolygott.

Azonnal kiköptem a teát ahogy van. Tehát nem álmodtam?!

-Mennyi az idő?!- vágtam rá.

-Úgy 9 lehet.

Felpattantam a székből, és remegve elkezdtem hátrálni, és belekapaszkodtam a púltba:
-A-anya és apa?...

Elvigyorodott, és oldalrabiccentette a fejét:
-Még nem jöttek haza.

A szívem újra őrült módjára vert ahogy felmértem a jelenlegi helyzezem: este, egy gyilkossal egy házban, aki gyanúsan reagál a szüleim eltűnésére.

Lassan elkezdtem hátratapogatózni, míg végül megtaláltam egy konyhakést amit még tegnapelőtt hagytam úgy. Ilyenkor jól jön ha kupis az ember. Erősen rámalkoltam, és beharaptam az alsóajkamat. Nem akarom megtenni, de jelenleg ez az egyetlen fegyver amivel megtudom védeni magamat. Egyáltalán mit mondok a rendőröknek? Ez önvédelemnek számít, nem?

Lassan kifújtam a levegőt amit bentartottam és már éppen elhatároztam magam mikor az ajtó nyitódott. Mindketten odanéztünk Hisokével, és lefagyva néztük végig ahogy anyám és apám nevetgélve jönnek be néhány szatyorral megpakolva.

-Még mindig ugyan olyan jól énekelsz mint mikor megismertelek!~- mondta apám vigyorogva.

-Oh, ugyan már!~ Az vagy 20 éve volt, kiöregedtem már ebből.- kuncogott pironkodva anyám.

-Ne mondj inlyeneket Drágám, pont olyan csinos vagy mint régen!~

Síri csendben néztük végig a jelenetet ahogy a szüleim nyálasan flörtölve jönnek be, majd anyám feleszmélve megpillant engem:
-Ne haragudj amiért késtünk Kazumi, de út közben még beültünk karaokézni pár órát mint a régi szép időkben!

-Pont ugyanúgy néz ki mint 20 éve, az első randink óta.- csókolta meg mosolyogva apám anyámat.

-Szivem!~

Hisoke kínosan megköszörülte a torkát, mire a szüleim meglepetten szétrebbentek.

-Fiam, mit keresel Itt?- kérdezte mérgesen apám.

-Ne tessék félreérteni, Kazumi nem érezte jól magát, így átjöttem ápolni.

-És ahhoz minek kellett az Én pólóm?!- vonta fel a szemöldökét Apa.

-Kazumi lehányta az ingemet.- mondta szemrebbenés nélkül.

Én köpni-nyelni nem tudtam a hirtelen jött sokktól, és olyan csúnyán néztem Hisokére, mintha megtudnám ölni úgy.

-Oh Csillagom!~ Jobban érzed magad?- rohant hozzám Anyám.

-I-igen már sokkal jobban vagyok...- dadogtam idegesen.

-Hálásak vagyunk Hisoke-kun, a mi Kazumink egymaga még melegszendvicset sem tud csinálni.- fordult Hisokéhez anyám.

-Anyu!

Hisoke széles vigyorral bólintott:
-Tudom jól, ez igazán semmiség.

Jelenlegi érzelmiállapotom: sikítva sírnék legszívesebben miközben kiugrom egy repülőből ejtőernyő nélkül. De helyette csak égő arcal tűröm, és gyilkos tekintettel nézem a remegő szájú Hisokét aki a nevetés határán van. Miért mindig nekem kell tűrni a megaláztatásokat?!

De ami még ennél is fontosabb: ki vérét kellett lemosnom Hisokéről akkor?

>☆<

Na sziasztok ismét egy ilyen szép napon! ^^ Gondolom már észrevehettétek, hogy ez egy naaagyon hosszú részre sikeredett, remélem nem bánjátok. 😅 Valamint sokan (a kommentekből olvasva) arra gyanakodtak, hogy Hisoke Kazumi szüleit ölte meg így most... kicsit felkavartam a vizet. Érkeztek viszont jó tippek, amiket most nem nevezek meg, de egész nyugodtan leírhatjátok a gondolataitokat, mert nagyon szívesen olvasom őket. 😉 Bár így, hogy Kazumi szüleit kilőhetjük nem sok gyanusított maradt. 🤔

XOXO: Tunci123