Szív gyilkos >Befejezett<

>41.rész<

A két srác között megfagyott a levegő, én mint csak egy díszítőelem áltam ott szerencsétlenül. Megszeppenve kapkodtam a fejemet a két fiú között, hogy mi fog ezután történni. Shiro-kun aggódva nézett le rám, én pedig hasonló arckifejezéssel viszonoztam a tekintetét. Kicsit még nézett engem a gondolataiba mélyedve, majd remegve összeszorította a kezeit.

-Té-tényleg megérdemled, hogy így szólítsd magad?!- kérdezte Hisoke szemeibe bámulva leküzdve félelmét.

-Mire akarsz kilyukadni?- kérdezett vissza Hisoke felvont szemöldökkel.

Shiro fülét-farkát behúzva remegett a dühtől, és a félelem keverékétől, akárcsak egy nyuszi. Kék szemei mérgesen bámultak Hisokééba, aki rezzenéstelenül álta a tekintetét.

-Nem látod hogy fél tőled?

Erre összerezzentem ahogy hirtelen én kerültem a kereszttűzbe. Hisoke mérgesen pillantott le rám, én pedig egy 'ne csinálj hülyeséget' tekintettel viszonoztam azt. Erre elvigyorodott, és közelebb rántott magához:
-Oh?~ Csak nem féltékeny vagy, hogy egy más férfi karolja?

Erre Shiro agya eldurrant, és közelebb trappolt, egészen amíg szinte a mellkasuk össze nem ért. Még így is egy fejjel alacsonyabb volt nála, így felhajtotta a fejét, hogy szembenézzen vele:
-Nem tetszik, hogy TE karolod át őt!

Mintha valami eldobhatós vacak lennék úgy beszéltek rólam... Mérgeseb elfordítottam a fejemet.

-Ha? És pedig?- pipult be Hisoke is erre.

-MERT NEM ÉRDEMLED MEG KAZUMI-CHANT!!!- ordította a képébe Shiro-kun, amire mindketten megdöbbentünk.

Az iskola már kihalt volt, egyedül csak mi voltunk, mindegyik diák máf elhagyta az iskola területét. A szél fütyülve fújt át a rügyező ágak közt, egy lélek se zavarta meg a csendet. A szél lassan olyan vaddá nőtte ki magát, hogy tépte szinte az ágakat, és nekem pedig így sikeresen összekócolódott a hajam. De nem érdekelt. Csak lefagyva álltam, várva a vihar első jeleire.

-Kazumi.- szólított meg Hisoke, rám se nézve.- Kérhetek egy szívességet?

Meglepetten néztem fel a férfi arcára, aki még mindig Shiro-kunt bámulta látszólag higgadt arcal. Nagyot nyeltem, és megvártam, hogy befejezze amit akart mondani. Végül egy gyengéd mosollyal lenézett rám, és megsimította a hajamat:
-Kicsit kérlek nyugton maradnál?

Előszőr nem értettem mire akar kilyukadni, de hirtelen a mellkasának szorított erősen, mire én csak meglepetten próbáltam keresni a szavakat. Hisoke hátranyúlt a zsebéhez, majd előhúzott valamit. Nem láttam mit, de azt tudtam hogy semmi bíztatót Shiro reakciójából ítélve.

-Mi-mit akarsz csinálni?- hallottam Shiro hangjában a félelmet.

-Idegesítő vagy... Szerinted megbocsájtok miután rajtakaptalak, hogy bemocskoltad Kazumi-chant?- kérdezte higgadt hangnemben Hisoke.

-Ha? Miről beszélsz? Kazumi-chan....

*Paff*

Összerezzentem a hirtelen lövés hangjától, és egyből a legrosszabbra gondoltam. Szaggatott levegővétellel próbáltam a könnyeimet visszafolytani, míg egyre erősebben markoltam Hisoke pólóját. Haza akartam menni. Nem akartam itt lenni. Bárcsak vége lenne. Bárcsak meghalnék.

-Ne merd a mocskos szádra venni a nevét!- mondja idegesen Hisoke.

-Mi... mi a fasz...- kérdezi erőtlenül Shiro, amire én egyre jobban kezdtem remegni Hisoke karjai között.

Egy nehéz dolog esés hangja, majd csend. Hallottam Hisoke egyre gyorsuló szívverését, ami szinte táncotjárt az enyémmel. Már nem tudtam tovább tartani magamat, eleredtek a könnyeim félelmembe. Apró kis sötét foltok jelentek meg a pólóján, amiket a könnyeim okoztak. Hisoke szorítása gyengült, így feltudtam nézni az arcára, hátha abból leszűrök bármit is.

Az arcán meglepettség ült, miközben a szemei mégis izzottak az izgalomtól. Rémülten néztem az arcára, és átöleltem:
-Hi-Hisoke... minden rendben?

-Ha... Haha...- furcsa módon a meglepett arca kezdett megváltozni, és kuncogás hagyta el az ajkait.- Én... megtettem...

Lassan az arckifejezése áttorzult egyre őrűltebbé, és boldogabbá, mint egy mániákus. A kincogását felváltotta a nevetés, miközben meredten néz magaelé. Falfehéren néztem fel rá, ahogy fokozatosan veszti el a tudatát, és átveszi azt valami nagyon rossz... egy olyan énje, amit még én se láttam.

-HAHAHAHA!!!- vihogott egyre hangosabban.- MEGÖLTEM!! MEGÖLTEM EGY FASZIT!!!!

-Hi-Hisoke?- próbáltam szólítgatni könnyesszemekkel, de többé nem ugyanaz a személy volt. Ő egy őrűlt.

Kitudtam tépni magam a szorításából, és egyből hátranéztem min nevet annyira. A szemeim kikerekedtek, és lesokkolódtam Shiro vérző teste látványától ahogy fekszik nehezen emelkedő mellkassal.

-JÉZUSOM!!! VALAKI HÍVJA A MENTŐKET!!!- kaptam észbe, és odarohantam a testéhez.

Már készültem volna lehajolni, hogy segítsek rajta, de Hisoke megmarkolta a vállamat:
-Ha hozzáérsz a te pofádat is szétlövöm.

-Hi-Hisoke...- inogtam meg egy pillanatra, de rájöttem milyen szituációban is vagyok.- E-eresz el!! Nem látod, hogy még lélegzik?!! Gyorsan ha még időben segítünk akkor...

Be se tudtam fejezni, ő már erőszakosan az ajkaimra nyomta az övéit. Próbáltam elszakadni tőle, de ő sokkal erősebb volt. Egyre hevesebben kezdett viselkedni, én pedig egyre inkább nyomtam el magamtól. Nem tudtam megszólalni, teljesen elkezdtem pánikolni.

Ha ezt tovább folytatjuk akkor mi...

Egy pár másodperc után végül elereszett, amire én elkezdtem vörös arcal kapkodni levegő után. Az arca semmit se változott, ugyanolyan rideg szemekkel nézett az enyéimbe. A szemei vérvörösen izzottak, teljesen tudaton kívűli állapotban volt, ha még velem is ilyen erőszakosan viselkedik.

-Soha ne merészelj mégegyszer egy másik férfira nézni, világos?- kérdezte ellenkezést nem tűrően.

-Hi-Hisoke?- néztem kábán rá, miközben még mindig levegőért kapkodtam.

>☆<

Fhú, hogy milyen szexuális rész volt ez gyerekek. 😏 Jah, és mielőtt elfelejtem, mivel 300 követő megünneplésére azt terveztem, hogy tegnap teszek fel egy részt, de mivel az elmaradt, így szeretném megint feltenni: Mit posztoljak ennek ünnepére? 🤔

XOXO: Tunci123