Szív gyilkos >Befejezett<

>Valentin nap<

FIGYELEM! Ez a rész mint mindig, most sem fogja befolyásolni a történetet, csupán hely pazarlás. 😁 Így bátran tovább lapozhattok, ez csak a szórakoztatás kedvéért lett lézrehozva. Ja, és félreértések elkerülése véget, ez nem egy nyálasan romantikus rész lesz, csupán egy visszaemlékezés. Remélem így is élvezhető lesz!^^ Jó olvasgatást!~

Valentin nap. Ez az a nap, melyet minden szingli aki csak teheti, lelkesen ki nem állhat engem is beleértve. Ilyenkor egy napra minden rózsaszín, a polcok megtelnek csicsásan feldekorált szívecske alakú bonbon dobozokkal, a retro romantikus számok, és a szégyenérzet nélküli szerelmes párok minden 2. padon egymás szájában. Így tudnám leírni ezt a kegyetlen 24 órát, amit egy random csávóról neveztek el. Ha nekem is lehetne egy nap amit a nevemről neveznének el, az biztos nem az 1000¥-es csokikról szólna. De mint az emberek 90%-ának, nekem is túl kell élnem, miközben gyilkos pillantásokkal kívánok mindenkit a pokolba. Talán akkor utáltam meg, mikor megtudtam, hogy ezt az ünnepséget a mi iskolánkban is szervezik. Mert tökre jó móka még az iskolában is ezt a tejszínhabbal borított szent ünnepet megünnepelni azoknak a pároknak, akiknek a kapcsolatuk e nap után véget is ér.

-Utálok mindenkit.- sóhajtott Yui mellettem.

-Már 4× is elmondtad.- mondtam az ebédlőben elkenődve.

-Akkor is utálok mindenkit.

Meg volt az okunk errd a mély depresszióra, mivel jelenleg lufik, és szivek lepik az eddig üres ebédlőt, tele kézenfogott párokkal. Idén is próbáljuk magunkat átszenvedni ezen a napon.

-Ezt én nem bírom tovább.- kelt föl ingerülten a dobozkájával mikor az első romantikus zene felcsendült.

Zombi módjára követtem ahogy idegesen kerülgeti a párokat, gyilkos aurát kibocsátva magából. Mögötte biztonságban vagyok, mert aki teheti, tartja a tisztes távolságot tőle. Utamon járva kipillantottam az ablakon, ahol a diáktanács pár tagja ellenőrizte át még utoljára a kellékeket. A tesi teremben jelenleg az osztályok tartanak kisebb előadásokat, vetélkedőket, bódékat a mámorban úszó diákoknak, akik nem tudják hova nézzenek. Yuival a 10 órainkat fejeztük be, de szivünk szerint nem mennénk vissza. Az én osztályom tarta a LOVE LOVE GO! maratont a jelentkező pároknak, akiknek 5 próbakört kell teljesíteniük a nyereményért. Én vagyok a pénztárnál a felelős, ezért sincs semmi kedvem még mosolyogni egész nap. Bár az enyém semmi Yui-san feladatához képest, akinek egy rózsaszín nyuszi jelmezbe kell bújnia, hogy piros szív lufikat osztogasson. Szerncsétlen...

-Yui-senpai!- rohant oda egy fiatal szervező hozzá szeplős arcal.- Minden felé kerestelek! 14 perce kezdened kéne.

-Én még 1 órát biztos nem fogok kibírni abba a rózsaszín kínzókamrában!-rivalt rá a megszeppent fiúra.

-Senpai... Csak még 3 óra, és ígérem utána Rin-san le fog téged váltani!-kezdett el könyörögni.

-Dugd fel magadnak ha ennyire érdekel!

-Senpai!~- futott a barna hajú lány után, aki fújtatva eltrappolt.

Sóhajtva visszanéztem az ablakra, immáron magamra utalva. Engem is biztosan keresnek már, nem akarom a többieket cserben hagyni. Most megmutatom nekik, hogy mindent beleadok!

♡☆♡

-Ah, Kazumi-san, fel se tűnt, hogy elmentél.- mondta őszintén egy osztálytársam.

-Hahaha... értem...- mondtam visszfojtott hisztériagörcsel.

-De ha már itt vagy, akár kezdhetnél is Toma-kun épp az előbb ment el a barátnőjével körbenézni kicsit.

Ezek után folytatta a dobozok pakolását. Én arcomra fagyott mosollyal indultam el átöltözni a szivecskés egyenruhámba, miközben Yui-san nehéz helyzetével ápoltam a lelkem. Kiálltam a lufikapunk elé ami bejárat gyanánt müködött, és egy széles vigyorral kezdtem bele a napnak:
-Sziasztok! A belépő 250¥, jó szórakozást!

Mikor 1 óra után is ugyanazt a szájbarágott mondatot ismételgeted, neked is megfordul a fejedben, hogy a pokol még se olyan rossz hely. Már legalább az 50. párnak integettem mosolyogva egy meghajlást követően, mikor végre hát recsegve nyújtóztam egy nagyot. Csináltam pár karkörzést is, majd egy mosollyal újra és újra elismételtem a szövegem.

☆♡☆

-Aizawa-kun, ma olyan furának tűnsz. Teljesen elmerülsz a gondolataidban.- simította végig az öltönyét a szőke hajú nő lebiggyesztett ajkakkal.

-Neharagudj Ri-chan. Csupán nem tudlak kiverni a fejemből.- cirógatta meg a férfi az elpirult nő arcát egy féloldalas mosollyal.

-Butus, hiszen itt vagyok.- kuncogott elégedetten a nő.- Nem megyek sehova.~

A férfi komoly arcal ránézett a kanapé mellett elhelyezkedő kis szekrényre, amin két boros pohár foglalt helyet. Bár őt nem az érdekelte, hanem inkább a tortás kés, amivel alig 3 perce vágott egy csokoládé tortát a csinos nő. Türelmetlenül szugerelta, míg végül visszavezette a tekintetét az elvarázsolt nőre:
-Valóban? Akkor nem bánja ha vágnék még egy szeletet a tortából kisasszony?

A nő elmosolyodott:
-Megtisztelne vele Uram.

A férfi még mindig vigyorával felállt, mintha csak erre várt volna. Megmarkolta a kés nyelét, és elkezdte a tortába vájni. Végig húzta, és egy porcelán tányérra helyezte finoman, majd a nő felé vette ismét az irányt. Míg jobb kezében azt tartotta, baljában még mindig az előbb használt vágóeszközt markolta.

-Tudod Ri-chan, igazán boldog vagyok, hogy veled tölthettem a valentin napom.

-Ugyan már! Biztos ezt mondod minden lánynak.- kuncogott ismét kipirulva.

-Haha, nem, nem... igazából te vagy az első...- nevetett fel.-...és az utolsó.

-Nem tudtam, hogy te ilyen romantikus alkat vagy Aizawa-kun.- terült szét a kanapén egy kaján vigyorral a nő feltámasztott fejjel.

-Hahahaha... igen... romantikus...- húzta elő balkezét lassan, de annál határozottabban.

>☆<

Boldog Valentin napot mindenkinek!~♡

XOXO: Tunci123