Szív gyilkos >Befejezett<

>20.rész<

-Mi-mit keresel itt?- kérdeztem meglepetten az egyre közeledő srácot.

-Ismered?- nézett le rám ijedten a mögöttem álló fiú.

Aprót bólintottam, miközben nyeltem egy nagyot :
-Ő "Hisoke".

A fiú még mindig értetlenül visszapillantott az említett személyre aki elém ért. Elkezdte kinyújtani felém a kezét amire autómatikusan behunytam a szemeimet remegve. A keze elsuhant mellettem, egészen az ajtóban álló rémült srácig, akinek belemarkolt a pólójába, és az ajtófélfának nyomta. A csattanásra hátranéztem kikerekedett szemekkel, és tehetetlenül néztem a jelenetet.

-Mi folyik ott?!- kiáltott ki még egy fiú a zörejre.

Az ajtóhoz rohant ahol rögtön megtorpant amint meglátott engem vérben úszva, a klubbtársát a falnak nyomva, és a mérges Hisokét aki a ruhájánál fogva szorítja a srácot.

-Mi a franc?!- hátrál meg.

-Mi van már Shotaro?- kérdezte flegmán egy másik hang.

-Hike! Gyere gyorsan!

Még egy értetlen szempárt láttam meg, akinek tulajdonosai rögtön lesápadtak:
-Itt mi a faszom folyik??!

Rémülten kapkodtam a fejemet teljesen kétségbeesve. Nem tudtam mit tegyek. Meg akarom akadályozni, de nem is akarom, hogy ezzel csak olajat öntsek a tűzre. Odajött az egyik srác, és megragadta Hisoke karját:
-Ember! Mi a pokol bajod va...

Be se tudta fejezni, a karját azonnal hátracsavarták amire fájdalmasan felkiáltott:
-ÁÁÁ! ERESSZ EL TE ŐRÜLT BUZI!!!

-Hike!- esett mégjobban kétségbe a barátja.

Hisoke gyilkos tekintettel hajtotta egyre hátrább a srác kezét, aki egyre jobban szorította össze a fogait fájdalmasan. Mindenki tehetetlenül próbált kiszabadulni, amíg én teljes sokkban néztem végig a jelenetet. Akit az ajtónak szorított annak egyre vörösebb lett a feje és elkezdett levegő után kapkodni, amíg a másiknak már kezd remegni a karja Ha nem teszek valamit akkor el fog fajulni ez az egész!

-Nyugodj le!!- karoltam át kétségbeesve Hisoke derekát.- Ereszd el őket! Nem csináltak semmit! Kérlek!

Lassan felém fordította a fejét, miközben vérző orral néztem fel rá kérlően. A tekintetünk találkozott, amire megfagyott a vér az ereimben. Vörös. A szemei megint olyanok. Gyűlölettel és megvetéssel telt szemek, amik semmi érzelmet nem mutattak. Lassan elengedtem és lehajtottam a fejemet. Ilyenkor nem segít a szép szó, a rábeszélés, ilyenkor cselekedni kell, ha meg akarom akadályozni. Nagy levegőt vettem, és határozottan neki indultam ismét.

-Hányszor mondtam már?- lendítettem a lábam merőlegesen.- HŰTSD LE MAGAD TE IDIÓTA!!

Hisoke megfeszült, majd remegő lábakkal próbált megállni. A kezei elgyengültek, majd visszofojtva magát lerogyott a térdeire. A fiúk sikeresen kiszabadultak miközben fájdalmasan sziszegtek.

-Komolyan egy hatalmas idióta vagy!- tapostam mérgesen a hátára Hisokének.- Mindent helyetted kell megoldanom?!

-Ah... basszus.- fogta fájdalmasan a karját a srác, akinek eddig az nem jó irányba kezdett hajlani.

-Minden oké?- kérdeztem kétségbeesve a többiektől.

-Őszintén? Nem igazán...- köhögött a másik fiú.

-Watari! Hike! Megvagytok?- rohant oda az eddig kétségbeesett srác a teremből.

-Voltam már jobban is... Egyébként ez ki a picsa?

Hisoke szemeiben kis könnycseppek ültek, amiket férfiasan tartott vissza. Lehet kissé túlzásba estem, de megérdemelte... még ha a micsodája is volt az ára.

-Ne haragudjatok... Tényleg nem tudom mi ütött belé!- hajoltam meg.-

-"Belé"? Ismered?

-Ah, igen... ő...

-Én vagyok a fiúja...- nyögte ki az alattam szenvedő személy.

Elvörösödtem és kezdtem volna a mentegetőzésbe, de a többiek hangosan elkezdtek a szavambavágni:
-Ah! Tudom tudom! Ő az, akiről pletykálnak a csajok!

-Mi? Ezt honnan tudod Hike?- nézett rá a másik barátja.

-A barátnőm is folyton őt emlegeti mikor a barátaival beszél. Csak nem te vagy Kazumi?- mutatott rám kerek szemekkel.

-Ah, de igen.

-Öcsém, tudtam, hogy ő az!- húzta ki magát büszkén.

-Akkor is... ez még nem magyarázza meg mire volt ez az egész jó...- nézett le Hisokére egy másik.

-Én tényleg saj...

-Korház...- kezdett el felkelni bizonytalan lábakon Hisoke.

-Korház?- húzták fel a szemöldöküket.

Hirtelen rám nézett amire zavarodottá vált az arcom:
-Korházba kell mennünk. Kazumi-chan.

Ismét vörösre váltott az arcom, majd rájöttem, hogy nem jó ötlet így zavarba jönnöm, ha ömlik a vér az orromból. Az arcomhoz kaptam, ami még mindig csupa vér volt. Elkezdtem keresni valamit amivel elállíthatom a vérzést, de a föld lesüllyedt alattam. Mármint nem szószerint, inkább én emelkedtem fel. Mire észbekaptam Hisoke karjaiban voltam aki komoly arcal tartott, nehogy leessek. Mindenki, köztük én is, megkövülve figyeltük az eseményeket amik túl gyorsan követték egymást.

-Ha megbocsájtotok.- mondta Hisoke nyugodt hangon, majd gyors léptekkel elkezdett az ajtóhoz rohanni.

A három fiú teljesen összezavarodva próbálta feldolgozni az eseményeket, amíg én rémülten karoltam át egyik kezemmel Hisoke nyakát.

-H-hé!!- kiáltottak utánunk.

-SAJNÁLOOOM!!!- ordítottam vissza idegesen.

Mérgesen visszanéztem Hisokére aki széles vigyorral rohant ki az ajtón.

-Mi a fenét képzelsz? Letámadsz random embereket, majd bocsánat nélkül felkapsz és elrohansz?!

-Korházba kell hogy vigyelek.- mondta rám se nézve.

-Ez még nem kifogás! És engedj el te perverz pszchihopata!!- kalimpálóztam dühösen.

-Soha.- mondta mosolyogva, miközben egyre rohantunk én nyakig vérben, kicsit sem romantikusan.

>☆<

Jézusom de pokoli volt megírni ezt a részt!! 😵 De komolyan! Ennyit még életemben nem szöszölődtem egy részen! De a hisztimet félretéve mint látjátok kicsit komolytalan lett a befejezés és összecsapott, de mégis jobb mint amilyen eredetileg lett volna. 😅 Remélem így is élvezhető volt! Ja, és végre itt a tavasz naptárszerint, szóval már lassan visszatehetjük a nagykabátokat. 💫

XOXO: Tunci123